A mindig friss MTK Hungária FC Női Labdarúgó csapat Facebook-oldal kedd délelőtt, 10:38-kor többek között az alábbi információval jelentkezett: „Jó hír az érte aggódóknak, hogy Oláh Adrienn ma reggel végre kikerült az intenzív osztályról, és átkerült az Ernst von Bergmann Klinika kevésbé veszélyeztetett betegeket ellátó osztályára.”
A kék-fehérek egyik legtehetségesebb labdarúgóját honlapunk kedd reggel még az intenzív részlegen érte utol, a helyzethez képest kiváló állapotban.
„Szerencsére javuló tendenciát mutatnak az eredményeim és a közérzetem is jó – kezdte Oláh Adrienn. – Ma még lesznek vizsgálataim, aztán kiderül, hogy szerdán vagy esetleg csütörtökön szállítanak haza.”
A baj egy szempillantás alatt megtörtént. Ha meccs van, fontos, szép számú publikumot vonzó találkozó, a labdarúgó mindent megtesz a pályán, a parketten, hogy győzzön, hogy gólt rúgjon. Oláh Adrienn pontosan tudja, mi történt vele az ominózus mérkőzésen.
„Igen, emlékszem – folytatta az utánpótlás-válogatott kiválóság. – Sorcsere volt, mi jöttünk szabadrúgással, előreszaladtam, és nekem ívelték fel a labdát, a kapus viszont hátulról az oldalamba térdelt…”
Oláh Adrienn optimista teremtés. Alig másfél hónappal ezelőtt a Foci a köbön Tesztközelben címet viselő rovatában a jövőt firtató kérdésre ekképp felelt: „Szeretnénk újra bajnokságot nyerni.”
Bármi történt is, úgy tűnik, erről nem akar lemondani sem ő, sem a társai. Az ősszel kilenc bajnokin négy gólt szerző 19 éves támadó több száz kilométerrel odébb, a kórházi ágyán fekve is olyan határozottságot mutat, mint amikor a behátráló, rémült arckifejezéssel tolató védőt egy finom bokacsellel becsapja, hogy aztán a kapuig gyalogoljon.
„Ha az eredményeim jók lesznek, és a foci nem veszélyezteti az egészségemet a későbbiek folyamán, akkor mindenképpen szeretném folytatni a pályafutásomat, és a bajnoki döntőben már szeretnék pályára lépni.”
Robin Maxwell amerikai író szerint egy nagy ember merész igyekezettel irányíthatja jövőjének egy részét, amelyet nem a sors vezet. Oláh Adrienn ugyanúgy irányítani akar az életben, ahogy a zöld gyepen. Nem a fehér falak fogságában, a potsdami kórházban, hanem a pályán – mert az az igazi otthona.