INTERJÚ » Switzer Nabil: „Én sem kaptam több hónapig fizetést, de egy percig nem gondolkodtam el azon, hogy emiatt ne menjek edzésre”

BUDAPEST » Idő előtt, azaz nem a téli átigazolási szezonban távozott Jászberényből a törött lábujjal is futballozó Switzer Nabil, aki azt mondja, még egy klubtól sem küldték el, de az esetet nem élte meg tragédiaként. Már csak azért sem, mert a január a fővárosban találta a pályafutását továbbra is az NB III-ban folytató, a Nyugati csoportban a kiesés elkerüléséért csatázó Tintahalak-Szabadkikötőt választó labdarúgót.

Gödöllő után egy éles váltással Zalaegerszegen, a ZTE II.-ben találta magát. Nem most történt, hanem 2011 nyarán, ám Switzer Nabil sem ott, sem később a REAC-ban, Balatonfüreden vagy éppen Szigetszentmiklóson nem volt elveszett ember, hiszen ahol csak tudott, bizonyított.
– Megmagyarázná, mi történt? Az ősszel két bajnokin kezdett, míg háromszor csereként lépett pályára, és viszontlátásra – a szó átvitt és nemes értelmében is.
– Jászberénybe nagyon lelkesen tértem vissza, hiszen a nevelőegyesületemről van szó – felelte Switzer Nabil. – Nem szeretnék belemenni a részletekbe, hiszen én is ludas vagyok jócskán. Történtek dolgok, miután én is félvállról vettem kicsit az egészet, úgyhogy nem vitatkoztam a döntéssel. Viszont a szezon egyből úgy indult, hogy az első három bajnokin pályára sem léphettem valamiféle átigazolással kapcsolatos szabálymódosítás miatt, amit a mai napig nem igazán értek. Ezt követően volt egy lábujjtörésem, amit a klub által nem tudtam sehol sem megnézetni, és amikor magamtól akartam elmenni kezeltetni, akkor sem akartak elengedni edzésről, úgyhogy törött lábujjal voltam kénytelen játszani. De még egyszer mondom, nem akarom a felelősséget a Jászberényre hárítani, hiszen az egyesület meg én is a feljutásért akartunk küzdeni, ehhez képest a tabella alsó felében található jelenleg az együttes, úgyhogy egyértelműen kellett a változtatás.
– Utólag visszagondolva megbánta, hogy hazatért?
– A futball ilyen. Én úgy éltem eddig is az életem, hogy nem baj, ha rossz döntéseket hozok, csak hozzak, mert akkor nem stagnálok egy helyben. Még nem fordult elő velem ilyen, hogy elküldtek volna valahonnan, de nem éltem meg tragédiaként. Visszagondolva jobban jártam volna, ha másik csapat ajánlatát fogadom el, de valamiért úgy éreztem, hogy most ezt kell tennem és „haza” kell térnem. Így alakult, de menni kell tovább.
– Ahhoz képest, hogy egy évaddal ezelőtt papíron az NB II-ért küzdött a Szigetszentmiklós színeiben, nagy változás lehet, hogy a tavasszal a bennmaradásért harcoljon – az NB III-ban. Lélekben felkészült arra, hogy nem olyan brigádhoz igazolt, amelyik uralni fogja a tavaszi bajnokijait?
– A szigetszentmiklósi CSAPAT így, csupa nagybetűvel nagyon hiányzik nekem. Annál jobb brigádban még nem volt szerencsém futballozni, és meggyőződésem, hogy az a társulat az NB II-ben is sikeres lett volna. A Jászberénytől való távozás után volt néhány megkeresésem NB III-as alakulatoktól, de a Szabadkikötő olyan ajánlattal állt elő, ami jelenleg számomra a legmegfelelőbb, és nagyon fontos az is, hogy mindenáron bent akarnak maradni, szóval minden mérkőzés háború lesz, ami számomra nagyon vonzó, mivel a langyos vizet nem szeretem. Átéltem ilyesmit már feljutásért és kiesés ellen is, úgyhogy nem új a helyzet nekem.
– Hadd kérdezzem meg: amiben megállapodtak, azt rendezték Szigetszentmiklóson?
– Még mindig tart a bírósági ügy, hiszen minden játékosnak tartozik a klub. Én sem kaptam több hónapig fizetést, de egy percig nem gondolkodtam el azon, hogy emiatt ne menjek edzésre, mivel minden nap vártam, hogy a csapattal lehessek.
– Miként került képbe a Szabadkikötő? Vagy mindenképpen a fővárosban akart futballozni?
– A vezetőedző keresett fel engem telefonon, ezt követően találkoztunk személyesen is. Elmondta, mennyire jó csapategység van náluk, és ezt néhány régebbi csapattársam is megerősítette. Mindenáron bent akarnak maradni és ezért meg is tesznek mindent. Továbbá fontos volt számomra, hogy Budapesten maradhassak, úgyhogy minden szempontból ez volt számomra a legmegfelelőbb döntés.
– Talán a legjobb futballistakorban van: azon az úton jár, amit eltervezett néhány esztendővel ezelőtt, netán ezért vagy azért kevesebb „távot” tett meg?
– Rengeteg töréspont volt a karrieremben, de amíg futballozhatok, boldog vagyok, és talán ez a legfontosabb. Természetesen nem itt szerettem volna tartani huszonöt évesen, de még nincs vége, és ez jó hír.

Mi a közös a karfiolban és a pacalban? Vajon a görög- vagy a sárgadinnyéért rajong Switzer Nabil? És hogy kerül a tökfőzelék a sült krumpli közelébe? Választ kapnak a fenti kérdésekre a Foci a köbön kívül-belül megújuló, hamarosan ismét elstartoló Eszel-iszol rovatában!