Pintér Nikolasz, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Érdi VSE játékosa: – Igen, elégedettség tölt el azért, mert ott vagyunk a második helyen ugyanannyi ponttal, mint az első, és én nem érzem úgy, mintha másodikak lennénk.
Pintér Dominik, az NB III, Keleti csoportjában szereplő Monori SE játékosa: – Úgy gondolom, nem érheti szó a ház elejét, hiszen veretlenül vezetjük a tabellát, szóval elégedettek lehetünk. Azon leszünk, hogy a második félév is így sikerüljön!
Pintér Dominik: – Sajnos még az én gólom várat magára, de az összes lőtt gólunknak és megnyert meccsünknek nagyon tudtam örülni.
Pintér Nikolasz: – Egyszer láttam őket, a Debrecen elleni kupameccsen, mert a hétvégeken a bajnoki találkozóink körülbelül mindig ugyanakkor vannak. Rosszat nem tudok mondani róluk, igaz, kikaptak azon a mérkőzésen, de aki látta azt a meccset, az tudja, hogy nem született reális végeredmény. Nagyot küzdött a Monor és nem adták fel – ez nagyon tetszett a csapatban.
Pintér Dominik: – Igen, volt szerencsém több meccsére is kimenni, nagyon jó kis csapatuk van. Már az előző évben is sikerülhetett volna nekik a feljutás, ki tudja, lehet, most összejön!
Pintér Nikolasz: – A gyorsaságát mindenféleképpen. Én sem vagyok lassú játékos, de a testvérem gyorsasága átlagon felüli.
Pintér Dominik: – Nagyon hasonlít a játékunk, de ha egyvalamit kellene említenem, akkor talán adhatna egy kicsit a fizikális erejéből.
Pintér Nikolasz: – Sokáig mindig együtt mentünk a másik klubhoz, csak ő mindig másik korosztályhoz. Egy csapatban a Ferencváros színeiben léptünk pályára, amikor lejátszott az U19-be. Ha jól emlékszem, nyertünk, és mögöttem volt az egész meccsen, ami nagyon jó érzés volt. Az öt gárdában még az a közös, hogy az öcsénk, Pintér Olivér is játszott mindegyikben.
Pintér Dominik: – A Fradiban volt szerencsénk együtt játszani, ő balszélsőt, én meg balhátvédet, egyszóval uraltuk a baloldalt. Meg is nyertük a meccset!
Pintér Nikolasz: – Hát igen, ez egy olyan kérdés, ami kicsit vicces, mert barátok között sokszor játszottunk már egymás ellen, de klubszinten annál kevesebbszer. Talán egy vagy két meccs volt, amikor mindketten futballoztunk, ha egymás ellen játszott a csapatunk, amikor a Diósd NB III-as volt, akkor Érden játszottunk egymás ellen. Diósdon a visszavágón a tesómnak öt sárga lapja volt. Nyáron a Monor ellen volt felkészülési meccsünk, akkor a tesóm kisebb sérüléssel bajlódott, úgyhogy sokszor lehetett volna, de ehelyett kevés lett belőle.
Pintér Dominik: – Tudtunk volna kétszer is játszani egymás ellen bajnoki mérkőzésen, ebből egy alkalom lett, mert az egyik előtt ki voltam állítva. Ő akkor is már Érden focizott, én meg Diósdon. Nagyon vártuk a meccset, még együtt is mentünk! Kikaptunk 2–0-ra és az egyik gólt ő rúgta. Jó pár hétig a fejemhez vágta, hogy emlékeztessen…
Pintér Nikolasz: – Én nagyon örülnék neki, ha egy csapatban a baloldalt egymás előtt vagy mögött játszanánk be. Otthon már beszélgettünk, hogy milyen volna, meg aztán akkor a szüleinknek is könnyebb dolguk lenne, hogy melyik meccset nézzék.
Pintér Dominik: – Fiatalok vagyunk még, szóval meglehet, hogy valamikor még együtt játszunk. Mi csak örülnénk neki!
Pintér Nikolasz: – Igen, már gondolkodtam rajta, és biztos vagyok benne, hogy a bátyám is. Remélem, mindketten megnyerjük a bajnokságot, és ha úgy alakul, akkor pályára lépünk egymás ellen – az NB II-ben.
Pintér Dominik: – Titkon belegondoltam, igen, de ahhoz még sokat kell tennünk a csapattal. De legyen ez a végszó: találkozzunk az NB II-ben!