INTERJÚ » Hertelendy Roland: „Sikerült győzelemmel zárni az idényt, ez volt minden vágyunk”

SZIGETCSÉP » Ugyan a Pest megyei III. osztály, Délnyugati csoportjában a tizennégy csapatból csupán egyet előz meg a helyi SC, a Hertelendy Roland által dirigált alakulat tagjai nem dőlnek a kardjukba a mindösszesen öt pontot „hozó” őszi idény miatt, sőt, lelkesebbek, mint valaha.

Megfordult minden poszton, legalábbis ami az „alapot” illeti. Kesztyűs kézzel és lábbal is terelgette a labdát, újabban viszont a gólszerzésben is jeleskedik Hertelendy Roland, aki megannyi feladattal szembesült, amióta Ráckevéről visszatért Szigetcsépre.
– Minden jó, ha az ősz vége jó?
– Sikerült győzelemmel zárni az idényt, ez volt minden vágyunk – felelte Hertelendy Roland, a Szigetcsép SC játékos-edzője, aki tizenkét bajnokin kilenc góllal segítette társulatát. – Szerencsére olyan fiatalok is betaláltak, akiket ez megindíthat egy sokak által hőn áhított úton. Jó volt végre ismét a győzelem édes ízét élvezni és megmutatni ezt azoknak is, akik még nem tapasztalhatták ezt ilyen szinten. Sok jó mérkőzésünk volt és rengeteget tanulhattunk.
– Nagyjából erre számított vagy egy győzelemnél, illetve két döntetlennél azért többet remélt?
– Az őszi idényt erre szántuk, rengeteg „bajnokságszűz” gyereket állítottunk csatarendbe és a jó eredményhez idő kell. Sajnos a pontokkal nem lehetünk megelégedve, de ez betudható a ‘csépi csapatokat állandóan átjáró sérüléshullámnak. Idén is elvesztettem a szezon felére az egyik kapusomat, a csapat egyik gerincét adó középpályásomat. Volt már porcleválással, vállficammal és achilles-szakadással járó sérülésünk is, és ezek nem azok, amelyekkel csapatot lehet építeni. Fortuna egyelőre máshol házal. Hozzátenném, hogy teljesen a nulláról indultunk. A toborzás alatt mi szaladgáltunk a játékosok és emberek után. Edzői és nevelői tapasztalat nélkül egyelőre én is csak tanulok a srácoktól.
– Az első „félidő” után, értékelve, netán átértékelve az őszt, mi lehet a legfőbb céljuk a tavasz során?
– Viccesen hangzik, de a lehető legszebben búcsúzni a legalsó osztálytól. Jövőre az MLSZ átszervezi a megyei osztályokat és útnak indítja a megye-négyet. Természetesen szeretnénk minél több pontot gyűjteni és végre a szurkolóinkat megörvendeztetni az első hazai győzelemmel, amire már ők is nagyon éheznek. Fejlődnünk kell még mind fizikálisan, mind a játék terén. Azt gondolom, hogy a csapat partner ebben és együtt bármire képesek lehetünk a tavasszal.
– Van olyan labdarúgó, akinek a teljesítményét kiemelné?
– Minden gárdában vannak olyan tagok, akik kiemelkednek, vagy a szezon során kinövik magukat. Az utóbbiból említeném az egyik kényszer-középhátvédünket, Nyul Robit. A posztján kiemelkedő párost alkotnak Bogdány Atival, de ha véletlenül csütörtököt mondanak, akkor is ott van a szezon végén igazolt Farkas Péter „ketrecben”. Az egész szezonban emberfeletti teljesítményt nyújtó Végh Norbit sajnos egy új állás miatt elveszítjük. Kiemelhetném például a testvéremet, Hertelendy Henriket, vagy az SZTK neveltjét, Nagy Gergőt. A Tökölön is megfordult Bruszt Győzőt, vagy a fiatalok közül szinte bárkit. Nagy erősítés lett volna, ha a teljesen egészséges Bruszt Bencére (porcleválás) vagy a fitt Rába Patrikra (achilles-szakadás) is számíthattunk volna.
– Miként kerül egy korábbi, ráadásul szépreményű ráckevei labdarúgó a Szigetcsép élére? Vagy egész egyszerűen hazahúzta a szíve?
– A szépreményű erős kifejezés. Talán ha lett volna időm a munka mellett heti egynél gyakrabban edzésre járni, akkor lehetett volna belőle tartósabb kapcsolat. Az akkori edzőmtől megkaptam minden bizalmat, néha többet is a kelleténél.  Az első bajnokin egyből kezdőként kaptam lehetőséget, és meg is szereztem a ráckevei pályafutásom mind a két gólját. Kár, hogy nem fért bele több a félévbe. Parádés közegbe kerültem és gyorsan elfogadtak a srácok szerencsére. Segítségemre volt két ex-csapattársam az előző ’csépi alakulatokból, Mayer László és Csapó Balázs is.

Pest megyei II. osztály, Déli csoport, 1. forduló
Ráckeve–Táborfalva 7–0 (3–0)
Ráckeve, 120 néző. Vezette: Varga II A. /8; 7/ (Góga Cs., Németh P. A.)
RÁCKEVE VAFC: Kőnig R. 0 – Márkus Zs. 6, Gyurcsányi P. 7, Tóth R. 6, Hertelendy R. 8 – Kelemen G. 6 (Samu J. 0, 71. p.), Csapó B. 7, Moharos P. 6, Horák Gy. 6 (Áj D. 6, a szünetben) – Cserna G. 7, Tóth D. 6 (Mayer L. 6, a szünetben). Edző: Csordás Gábor.
TÁBORFALVA KSE: Máté R. 4 – Szeibert Z. 4, Deák F. 4, Doricsák I. 4, Lambisi C. 4 (Revák S. 0, 70. p.) – Bagyinszki L. 4, Bán N. 4, Karlik M. 4–2=2, Szénási P. 4 (Fábián F. 4, 58. p.) – Kisjuhász R. 4 (Parászka P. 0, 85. p.), Volentér D. 4. Edző: Polyák Csaba.
GÓL: Cserna G. (2), Hertelendy R. (2, az elsőt 11-esből), Gyurcsányi P., Kelemen G., Samu J.
SÁRGA LAP: Hertelendy R., Moharos P., ill. Deák F., Lambisi C., Szeibert Z., Szénási P.
KIÁLLÍTVA: Karlik M. a 36. percben (gólhelyzetben lévő ellenféllel szemben elkövetett szabálytalanságért).
CSORDÁS GÁBOR: – Ilyen különbséggel sem volt érdemtelen a győzelmünk. Ellenfelünk nem késztetett nagy erőfeszítésre bennünket.
POLYÁK CSABA: – Ez a mérkőzés bebizonyította, hogy a megyei másodosztály színvonala és sebessége magasabb, mint amit nyújtottunk. Gyakorlatilag minden csapatrészben alulmaradtunk, illetve a rengeteg egyéni hibával még a saját gyenge játékunkat is sújtottuk.
(A tudósítás megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 2016/17. lapszámában.)

Abban az időben már pedzegettük a szigetcsépi futball felélesztését, és amikor már biztossá vált, hogy indulunk, csak akkor szóltam Csordás Gabinak. A klub szervezését hárman indítottuk, és visszük a hátunkon két gyermekkori barátommal, Nyul Robival és Bruszt Bencével.  Kizárólag a kinevezett játékos-edzői poszt birtokában állok. Nem gondoltam volna, hogy ennyi munkával jár egy klub irányítása. Rengeteg segítséget kaptunk szerencsére az előző vezetéstől, a falutól és a támogatóinktól is. Egy percig sem gondolkoztam a hazaigazolást illetően. Minden futballal kapcsolatos élményem Szigetcséphez köt, itt nőttem fel.
– Követi azért a Ráckeve szereplését?
– Természetesen figyelemmel kísérem az összes ismerősöm bajnokságát, ez alól a megye-kettő sem kivétel. Csordás Gábor kiválása nagy űrt hagyott maga után, eligazolt Cserna Gábor és Tóth Dávid, illetve Csapó Balázs sem állt készen a játékra sérülés miatt. Három, alapjában meghatározó játékos kiesését nehezen lehet elviselni, pláne, ha edző sincs, aki összerakja. Mostanra úgy látom, sikerült Szanyó Tibornak a rengeteg fiatal beépítésével egybe kovácsolni a gárdát és elindulni jó úton. Jó a közeg és képesek egymásért küzdeni a fiúk, szóval úgy gondolom, nekik sincs más, mint előre és feljebb kúszni a tabellán.
– Mikor kezdődik a téli felkészülés? Netán vannak már lekötött felkészülési találkozóik?
– A téli mozgás jelenleg is zajlik. Az általános iskolánk egy tréningekre is alkalmas tornateremmel rendelkezik, ami péntekenként helyt ad nekünk és a labdarúgásnak. Az erőnléti edzéseket február első hetétől szeretném elkezdeni, szerencsére egy elég tapasztalt tréner lesz ebben a segítségünkre. Azt gondolom, hosszú idő után először nem lesz panasz a fizikális felkészültségünkre. Heti két közös megmozdulást elegendőnek tartok ehhez a szinthez, ha mindenki lelkiismeretesen végzi a munkát. Egyelőre csak a saját fejünkben vannak meg az ellenfelek, de legalább négy-öt edzőmeccset szeretnénk lejátszani a szezon előtt. Egyeztetés csak a közeljövőben várható.
– Úgy tudom, nagyszerű a csapategység Szigetcsépen, ami átsegítheti a gárdát a nehézségeken. Hosszú távú célként mit fogalmaztak meg?
– A csapat alakulásakor inkább külön társaságokról, mintsem csapattársakról beszélhettünk volna. Most ott tartunk, hogy a legkisebb a legnagyobbal ül le beszélgetni és egymástól tanulni. A klub piszkosabb munkáira – takarítás, mosás, a pálya öntözése, szemétszedés, stb. – még valahogy ösztönözni kell a srácokat, de azt gondolom, hogy a jövőben erre sem lesz panasz. Nehézségről egyelőre nem beszélhetünk, most csak a fejlődés és a küzdeni akarás érdekel mindenkit a csapatnál. Ameddig ez a tűz ki nem alszik, addig tudunk előre menni, és ez a tavasszal mindenképp pontokkal fog járni. Az utolsó fordulóban az egyik bajnokaspiráns, a Dunaharaszti II. csak vért izzadva tudott fordítani egy hatalmas meccsen. Nem voltunk jobbak, de akartunk, küzdöttünk egymásért és nüánszokon múlt a bravúr. A következő félévben remélem, a szerencse is a mi oldalunkra áll néha, mert ez a csapat rászolgál. Egyébként mindössze két hosszú távú célunk van a jövőre nézve. Az első és legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat. A második pedig, hogy szórakoztassuk a közönségünket. Erről szól ez a sport.

Farkas Péter: „Nagyon jól érzem magam a srácokkal” » Megtalálta a kihívás Farkas Pétert, pedig a 29 esztendős labdarúgó nem is olyan régen még a civilek, korábbi sportolók táborát gyarapította. „Halászteleken nyomtam sokáig, ott jártam végig az összes lépcsőfokot. Sajnos 2007-ben abbahagytam a focit, de újrakezdtem, amikor tavaly előtt visszacsatolt az akkor újjáalakult AFC Soroksár a blasz-négybe. Onnan fél szezon után átvettük a megszűnés gondolatával kacérkodó Szabadkikötőt, majd Roland csábítására következett a szigetcsépi »betyárok«” – adott helyzetjelentést Farkas Péter. Avagy ha nincs Hertelendy Roland… „Akkor biztosan nem lettem volna a Szigetcsép játékosa – fejezte be a mondatot a gárda egyik legtapasztaltabb tagja. – Roland az unokahúgom párja és a munkatársam, ezáltal kerültem képbe. A munkahelyen nosztalgiáztunk folyton a fociról, aztán megtetszettek neki az emlékeim és mondta, nézzük meg élesben. Aztán ott ragadtam, immár három meccsen szerepeltem. Nagyon jól érzem magam a srácokkal, így amitől féltem az elején, nem történt meg, azonnal elfogadtak, pedig a többség jóval fiatalabb nálam. Nagyon meglepett a lelkesedésük, nem egy edzésen tizenöten, tizennyolcan vagyunk. Az őszi utolsó fordulóig kellett várnunk az első győzelmünkre, de a srácok addig sem adták fel, így alig várjuk a folytatást.”