SZEGED » Edző lett a lányból, méghozzá A-licences. Hosszú, kacskaringókkal teli út vezetett idáig, ám az egyik, ha nem a legjobb aktív magyar hölgylabdarúgó, az Ausztriában légióskodó válogatott kiválóság, Vágó Fanny még közel sem ért a végére.
A rózsaszín csiszolt pohár nem keserű likőrt tartalmaz éjfél előtt néhány perccel. Amikor Vágó Fanny a kezébe veszi a 2017-es esztendő utolsó napján, lesz mire visszaemlékeznie, lesz mire koccintania.
– Minden férfi álma lehet, hiszen nem csupán futballozik, de a szegedi halászlé fűszerezése és a diós bejgli ideális sütési ideje mellett immár A-licences edzőként azt is elmondhatja Alvinnak, Malvinnak vagy a magyar és a brazil futballista között vívódó Palvinnak, miért is hatékonyabb a 4–4–2-es felállás a 4–3–2–1-es variációval szemben. Ezt akarta?
– Gyerekkorom óta a labdarúgás körül forog az életem, mindig is az volt az álmom, hogy a hobbim legyen a munkám, mindent ennek szenteltem, és most így, felnőtt fejjel még mindig a futballban tudom elképzelni a jövőmet – felelte Vágó Fanny, az osztrák St. Pölten futballistája.
– Az A épület lépcsőházába jutva a nem Mikulás-, hanem tudás feliratú csomagokkal sikeresen caplatott fel, majd adventi díszletet öltő elegáns bejárat elé ért. Bekopogtat a „Pro” nevű szomszéd ajtaján?
– Természetesen, ha eljön az ideje, szeretném tovább képezni magam és majd a Pro-licencet is megszerezni. Még nagyon sokat kell tanulnom mind elméletben, mind gyakorlatban addig, de az egyik nagy álmom lenne, ha sikerülne megszereznem.
– Hirtelenjében csak a Hegyvidéket irányító Korcsogh Orsolya és a Feminát trenírozó Szabó Ilona jut eszembe, hogy az elmúlt évtizedben felnőtt női alakulatot készített fel az NB I-ben, illetve az NB II-ben. Hosszabb távon ez a terve vagy mer még ennél is nagyobbat álmodni?
– Igen, célom, hogy első osztályú női csapatot irányítsak, de nem feltétlenül Magyarországon, és persze még ezek után is vannak céljaim, amit lépésről lépésre szeretnék majd elérni.
– Édesapjának köszönhetően mindig is érdekelte a kispadok világa?
– Kár lenne tagadni, hogy apa nem játszott közre abban, hogy az edzősködés felé menjek, de azért nem kellett noszogatni, hiszen csak a labdarúgásban tudom elképzelni az életem.
– Ha már szóba került a faterja, bármikor beszéltünk vagy találkoztunk, rendszerint szeretettel a hangjában említette, hogy a Fannika így, a Fannika úgy. Amikor tudatosult az édesapjában, hogy nem valamiféle úri hóbortként elemez meccseket, valamint szakmai szemmel figyel, érdeklődik, jegyzetel és tanul, nem próbálta meg lebeszélni, hogy kemény világ az edzőké, hagyja a csudába?
– Soha nem próbált meg lebeszélni, inkább segít és tanácsokat ad, és próbál mindenben támogatni.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy valahol, valamikor Vágó Attila a szakvezető és az első számú segítőjét Vágó Fannynak hívják?
– Huh, ez jó kérdés… El tudnám képzelni, ha már most is csak az edzősködéssel foglalkoznék, de mivel jelenleg az aktív pályafutásom az első, így nem lenne ez a felvetés lehetséges.
– Nem csupán az iskolapadban, hanem a pályán is remekel. Sorolom is rögtön: a St. Pölten százszázalékos produkcióval vezeti az osztrák bajnokságot kilenc forduló elteltével, mégpedig magyar légiósa vezérletével, hiszen a mezőny legjobb mesterlövészének egy per egyes a gólátlaga, nem mellékesen a Bundesliga őszi válogatottjába is bekerült. Barokkos túlzásnak tartja a felvetést, miszerint csodálatos esztendő végéhez közeledne, ha a válogatott csak egy mikromolekulányit is jobban teljesített volna?
– A szezon tényleg jól sikerült, de mindig lehet jobban teljesíteni. Arra törekszem mindig, hogy próbáljam túlszárnyalni az előző szezont vagy évet. Sajnos a válogatottal tényleg nem úgy alakultak a mérkőzéseink, ahogy vártuk, így joggal van hiányérzetem, ahogy mindenki másnak. Mindig a legjobb teljesítményre törekszünk, de sajnos vannak rosszabb időszakok is, ez most ilyen volt.
– Férfiábránd ide vagy oda, nem udvarolok, amikor megkockáztatom, a képességeit tekintve magasabban jegyzett alakulatban is megállná a helyét. Tervezi a cserét vagy most minden jó úgy, ahogy van?
– Ha olyan ajánlatot kapnék, természetesen elgondolkodnék, de mivel most jó csapatban, jó körülmények között dolgozhatok, nem nagyon fordul meg a fejemben a váltás. Ráadásul itt megbecsülnek és az edzősködéssel is tudok foglalkozni, hogy a jövőmet építsem.
– Hazatérésről szó sem lehet?
– Minden ajánlatot meghallgatok és elgondolkodom rajta. Ilyenkor mérlegelek, hogy mi lenne a legjobb, és a családommal is megbeszélem, hogy helyesen döntsek.
– Van összehasonlítási alapja: nagy a különbség egy hazai élvonalbeli és egy osztrák első osztályú női bajnoki körítése között, legyen szó iramról, színvonalról vagy éppen szurkolásról? Illetve mi a tapasztalata, többet, jobban, alaposabban foglalkoznak a helyi médiumok a hölgycsapatokkal, egyáltalán többen járnak ki a meccsekre, mint amit megszokott hosszú éveken át az MTK-ban?
– Szerintem az osztrák bajnokságban a játékosok agresszívebbek és jobb fizikai állapotban vannak, mint az itthon játszók. Állítom, a magyar futballisták labdával jobbak, mint sok más helyen, de ezt valahogy érvényesíteni kellene. Itthon elég nagy változást tapasztalok a médiában, és egyre több szurkoló is van a pálya szélén, ami óriási öröm, és remélem, egyre elfogadottabb lesz, és egyre nagyobb érdeklődéssel mennek ki a mérkőzésekre a drukkerek. Ausztriának nagyon jót tett az Eb-szereplés, most nagyon sokat foglalkoznak a női labdarúgással és egyre nagyobb szurkolótábort állítanak maguk, és így persze az osztrák női válogatott mellé is. Egy ilyen kiugró eredmény nagyon sokat tud segíteni.
– Miután igen fiatalon berobbant a köztudatba, esztendők óta követem a karrierjét. Megannyi sikerrel a háta mögött elégedett azzal, amit eddig elért?
– Elégedett soha nem leszek, mindig jobb szeretnék lenni, és mindig fejlődni akarok. A maximumot akarom kihozni magamból – ameddig csak lehet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: