Fűz Endre, aki ismét édesapa lett: „A pici csodálatos, a tesók örülnek, a család úszik a boldogságban”

ÖRKÉNY » December 26-án, 14 óra 55 perckor 3900 grammal és 51 centiméterrel megszületett a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő helyi alakulat remek alapokkal rendelkező kapusa, Fűz Endre kisfia, Benjámin.

Ünnepapó sehová nem sietett. Figyelte a rohanó világot, a tempósan trappoló, csomagokkal és dobozokkal birkózó, buszra, villamosra, helyiérdekű vasútra és vonatra felkászálódó embertömeget, majd az eget kémlelte, és egykedvűen megállapította, hogy 2017-ben sem lesz fehér a karácsony. Az utcán benzingőzt, otthon Kossuthot vagy Prilukit, jobb esetben Marlborót szívó polgár megszokta mindezt és nem különösebben törődött vele, de Ünnepapó szerint hó nélkül nem sokat ér a hosszú hétvégét hozó szeretet ünnepe. Fűz Endre türelmes ember. Ha hosszan ívelik előre a labdát, nem megy a dolgok elébe, a legjobb ütemben robban ki a kapujából, megelőzve, olykor lebirkózva a gólra ácsingozó csatárt. Nem a megye-kettőben kellene védenie, de szereti és ragaszkodik az Örkény SE-hez, hiszen barátok közt futballozhat. A Kecskeméten nevelkedő, az NB II-t is megjáró cerberus újabban nem a szombati meccsnapot, hanem december 21-ét várta, akárcsak élete párja és lányai. A kicsi azonban mintha összebeszélt volna Ünnepapóval, elvolt, mint a nagymama szilvabefőttje, így csupán karácsony második napján érkezett. A feszült, várakozással teli órákat felváltotta az öröm, hát még, amikor a családfő magához ölelte a fiát. Benjáminnak különös élete lesz, hiszen a nővérei kézilabdáznak, és a kishölgyek a „Kispapa” elmondása szerint nagyon szeretnék, ha az öcsi is a kisebb méretű pályát és kaput választaná. Valóságos nőuralom veszi körül Benjámint, ám Fűz Endre aligha fogja befolyásolni a lurkót, ha eljön az ideje. „Én is kéziztem, a serdülőválogatott kapujában voltam, de választanom kellett, és a focit választottam. Ha máshogy döntök, lehet, totál másképp alakul az életem. Szóval abszolút nem bántam meg.”
Nincs is miért, hiszen rengeteg sikerben volt része, a legnagyobbak azonban a játéktéren kívül érték. Naná, hogy a legutóbbi december 26-án. „A pici csodálatos, a tesók örülnek, a család úszik a boldogságban. Egy szavam nem lehet!”
Ünnepapó arcán mosoly tükröződött. Sapkáját megigazította, majd felszállt az első villamosra, ahol legnagyobb meglepetésére világosság és csend honolt, embertömegnek pedig se híre, se hamva. „Ez az élet” – dönnyögte magában, majd zötykölődött a sárga monstrummal – a végállomásig.