Már csupán néhány nap választ el bennünket 2018-tól. Az aktuális esztendő végén az emberek többsége összegez, mi volt a jó és mi volt a rossz az elmúlt tizenkét hónapban. Az alábbiakban megszólaló tizenöt labdarúgó is éppen ezt tette.
Bobák Norbert (Tököl, Pest megyei I. osztály): „A legpozitívabb történés a kisfiam megszületése volt, a negatív pedig, hogy nem úgy sikerült a bajnokságban szerepelnünk, ahogy azt szerettük volna. Sajnos sokszor a szerencse nem a mi oldalunkon állt, pedig szerintem ezzel a játékosállománnyal előkelőbb helyen kellett volna végeznünk, de nem így alakult.”
Gödöny Lóránd (Pomáz, Pest megyei II. osztály Északi csoport): „A 2017-es év legfontosabb eseménye számomra a diplomám megszerzése volt, viszont ez azt is jelentette, hogy kilépek a nagybetűs életbe. Azóta azt is tapasztaltam, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják: »Addig örülj, még gyerek vagy. Addig örülj, még tanulsz, és iskolába jársz.« Szerencsére nagyon negatív történés nem volt ebben az évben. Talán a szereplésünk, ami nem sikerült fényesre, viszont ezt is inkább a dolgok pozitív oldaláról közelíteném meg, hiszen voltak hullámvölgyek, nagy mélységekből kellett visszakapaszkodni fiatal csapatunknak, ami úgy érzem, a szezon végére elég jól sikerült. Kiemelném a GEAC elleni mérkőzést, amit 0–4-ről sikerült megfordítanunk 5–4-re 15 perc alatt. Úgy gondolom, ez egy olyan meccs volt, amit nehéz elfelejteni, és örülök, hogy én is kivehettem a részem egy góllal ebből a ,,csodából”, ami ritka, és talán megismételhetetlen. Összességében tehát jól sikerült a 2017-es évem, de még csak most jön a java…”
Halasi Károly (Nagykőrösi Kinizsi, Pest megyei I. osztály): „A legpozitívabb történés 2017-ben úgy kerekedett ki, hogy egy akkor tragédiaként megélt térdsérülésem miatt több szabadidőm lett. Ezt megelőzően a sport és a munka tette ki a hetem minden napját, de a több hónapos kényszerpihenő alatt sikerült megismerkednem egy olyan lánnyal, aki azóta még nagyobb egyensúlyt hozott az életembe, és általa sikerült újra felhozni magam mentálisan és fizikálisan is, aminek nem is olyan régen meg is lett az eredménye. Lehetőségem adódott pályára lépni a Pest megyei amatőr válogatottban, ami ezen a szinten megtiszteltetés és egy pozitív visszaigazolás. Ezúton is köszönöm a meghívást és a lehetőséget!”
Hesz György (Tápiószecső, Pest megyei I. osztály): „A legnagyobb élményem a focival kapcsolatosan, hogy idén másodszor is csatlakozom egy NB I-es labdarúgókból álló csapathoz kispályázni a télen. Ami kevésbé kellemes, az az, hogy a munkám miatt már egyre kevesebb időm van a futballra bármilyen szinten.”
Imre Dávid (Százhalombattai LK, Pest megyei I. osztály): „2017 legpozitívabb élménye mindenképpen az volt, amikor megkértem a párom kezét. Az utolsó hazai meccs végén készültem feltenni a nagy kérdést a családjaink és barátaink előtt. Minden le volt leszervezve. Szurkolótáborunk, az Ultras Batta transzparenssel, görögtűzzel, tűzijátékkal készült, azonban az ellenfél pár nappal a mérkőzés előtt lemondta a találkozót. A leendő menyasszonyomnak nem szóltam erről, ehelyett ugyanúgy összegyűltünk és együtt vártuk, hogy a párom megérkezzen a »mérkőzésre«. Ahogy odaért, az Ultrák már skandálták a nevét, kifeszítették a transzparenst, én pedig feltettem a nagy kérdést. A válasz igen volt. Örökké hálás mindenkinek, aki segített ezt véghez vinni, hihetetlen élmény volt mindkettőnk számára. Összességében elég pozitívnak gondolom a 2017-es esztendőt, mégis, ha kell valami negatív dolgot kiemelnem, az a hosszú évek óta tartó porckorongsérv-problémám, ami az év végére sajnos, úgy néz ki, kiújult. Még decemberben vár rám egy MRI-vizsgálat, amelyen kiderül, mennyire súlyos a helyzet, de próbálok bizakodó lenni, és hogy gyógytornával, illetve a hátizmom megerősítésével el tudom kerülni a műtétet.”
Kele Balázs (Viadukt-Biatorbágy, Pest megyei I. osztály): „Nem tudnék kiemelni élményt, eléggé sűrű évem volt. Örülök, hogy az eltervezett céljaimat nagyrészt meg tudtam valósítani. Sajnos csak nagyrészt, hiszen például a futballpályán elért őszi teljesítményünkkel nem vagyok túlzottan elégedett, és akkor még finoman fogalmaztam. Sajnos valami nem működött az őszi idényben, így talán az elmúlt félévi szereplésünk, valamint a barátnőm téli kulcscsonttörése volt számomra 2017 két legnegatívabb történése.”
Kelemen Patrik (Érdi VSE, NB III Nyugati csoport): „A legpozitívabb élményem az volt, hogy megvettem életem első autóját és végre érett, felnőtt férfinek érezhettem magam. A legnegatívabb pedig, hogy sajnos az előző szezonban lemaradtunk az első helyről a bajnokságban, így nem sikerült kiharcolni a feljutást.”
Lantos István (Üllő, Pest megyei II. osztály Déli csoport): „Az mindenképpen pozitívum, hogy elkészül idén a saját házunk, bár lehet, csak januárban költözünk, mégis ehhez az évhez sorolnám, csak hogy legyen jó dolog is… A magánéletben munkát kellett váltanom, ami rányomta a bélyegét a pályán mutatott teljesítményemre is, így nem sikerült kellőképpen hozzájárulnom, hogy a bajnoki címért küzdjünk a csapatommal, bár még csak »félidőnél vagyunk«, de úgy gondolom, a Felsőpakony igazán nagy lépést tett afelé, hogy riválisunk legyen a végső befutó. Ettől még a következő évet nagy reményekkel várom, és ezúton szeretnék nagyon boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket kívánni mindenkinek!”
Lovasi Balázs (Nagykáta, Pest megyei I. osztály): „Amit pozitívan értékelek, az mindenképp a csapatunk szereplése ebben a félévben. Úgy gondolom, nagyon felülmúltuk az előzetesen kitűzött cél, gondolok itt a megszerzett pontokra és a pozícióra. És ha kicsit jobban figyelünk a rosszul sikerült mérkőzéseken, akkor előrébb is lehetnénk. Ami számomra kicsit keserű, az a saját teljesítményem: sajnos nem tudok kiegyensúlyozott produkciót nyújtani, ami engem eléggé zavar és bánt is, de azon vagyok, hogy ezt tavasszal feledtetni tudjam. Végezetül pedig itt szeretnék boldog, békés ünnepeket kívánni a Sportszelet minden munkatársának, minden sportbarátnak, az olvasóknak és nem olvasóknak, valamint sikerekben gazdag, boldog új évet mindenkinek!”
Németh Krisztián (Örkény, Pest megyei II. osztály Déli csoport): „A legpozitívabb történés 2017-ben, hogy megszületett az első gyermekünk, a kis hercegnőnk, Letti, bármi más öröm eltörpült emellett. A legnegatívabb? Egy ilyen év után nehéz erre felelni, nem is tudok, viszont mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok!”
Plachi András (Verőce, Pest megyei II. osztály, Északi csoport): „A legnagyobb történés egyértelműen az volt, hogy megnősültem. Az esküvőn kapott élményekből a mai napig táplálkozom. Amennyiben negatív dolgok érnek az életben a futballpályán vagy a pálya szélén, minden idegszálammal azon vagyok, hogy ezt átfordítsam pozitív irányba.”
Szanku Kristóf (Taksony, Pest megyei I. osztály): „A legpozitívabb dolog mindenképp az volt, hogy Taksonyba igazoltam, nagyon jól érzem itt magam és szeretnék feljutni a csapattal. A legnegatívabb élmény, hogy a Pest megyei válogatottal nem sikerült továbbjutni a következő fordulóba. Nagyon szerettem volna minél tovább menetelni, de sajnos ez nem sikerült, talán majd legközelebb!”
Tóth Attila (Vecsés, NB III Közép-csoport): „Bajnok és gólkirály lehettem Vecsésen, nagyon jó szezonom volt és nagyon jól ment a csapatnak is, hála Istennek! Sajnos ez most már nem mondható el, és ezzel rátértünk a negatívumra: nagyon rosszul alakult ez a fel év, sajnos csak két gólt szereztem és az együttessel utolsók vagyunk.”
Tóth Norbert (Veresegyház VSK, Pest megyei II. osztály Északi csoport): „Kezdeném a negatívummal: sajnos május 17-én a Dunakeszi – Veresegyház bajnoki mérkőzésen elszakadt az achillesem, ami 40 évesen már nem a legszerencsésebb sérülés, ami beárnyékolta az év közepét Az esztendő elején visszatértem Veresegyházra néhány esztendő kihagyás után, és úgy érzem, nem okoztam csalódást, valamint nagyon jól éreztem magam a pályán. Pozitív történésként foghatom fel azt is, hogy Oroszi Sándor barátom megkeresett, hogy mivel most a focit fel kell függesztenem, vállaljam el a veresi U16-os csapatot. Kis gondolkodás után igent mondtam, amit nem bántam meg, mert egyre jobban érzem magam ebben a miliőben. Az edzéseket 15-en, 18-an rendszeresen látogatják, amire büszke vagyok, és az sem utolsó dolog, hogy sok tehetséges srác van most a kezeim között. Emlékszem, még az NB III-ban játszottam Veresen 2008-ban, amikor írt egy cikket rólam és megemlítette Alex fiam születését. Nos, Alex azóta kilenc éves lett, imádja a focit és büszke vagyok rá, hiszen nagyon ügyes. Januártól Újpesten fog játszani, és remélem, kilenc esztendő múlva arról fog írni, hogy Tóth Alex bemutatkozott valamelyik NB I-es csapatban.”
Zimon Gábor (Törökbálinti TC, Pest megyei II. osztály, Déli csoport): „A pozitívum, hogy októberben összeköltöztem a párommal, Roxival, A negatív focis élmény, mégpedig a tavasszal Ráckevén elszenvedett vereség, aminél éreztem, hogy elúszott a bajnokság. Az volt a legrosszabb napom ebben az évben.”
A fenti nyilatkozatcsokor megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 36. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: