MONOR » A szurkolók két zselés szaloncukor kicsomagolása között majd azon viccelődnek, lesz-e Dallas- vagy Szomszédok-hosszúságú az NB III, Keleti csoportjában szereplő MSE sorozata? Ha Horváth Dávidon, a gárda kétségkívül tehetséges fiatal edzőjén, a korábbi ferencvárosi futballistán múlik, játékosai továbbra sem statisztaszerepre készülnek.
Ha abból indulunk ki, hogy a futball hétvégenként mindig annyit ad vissza, amennyit a hétköznapokon beleteszel, akkor a Monor labdarúgói bitang kemény edzéseken szenvednek hétfőtől péntekig. És lám, a siker nem is marad el.
– A végén mit mondott az ellenfél edzője? A Salgótarján szakvezetőjét, Zoran Kunticsot, a futballról vallott filozófiáját, a habitusát, az edzésmódszereit tökéletesen ismerheti, hiszen a Ferencváros labdarúgójaként az ifiben és az NB II-ben is trénere volt, most meg úgy találkoztak, hogy a 2017-es esztendő utolsó, 16. fordulóban esedékes rangadón 4–0-s vereséggel küldte haza a Monor az STC-t.
– Természetesen, ahogy szokás, gratulált a győzelmünkhöz és hozzátette, amit a mérkőzés utáni nyilatkozatában is megismételt, hogy véleménye szerint mi vagyunk a legjobb csapat a ligában és jövőre másodosztályúak leszünk – felelte Horváth Dávid, a Monor edzője. – Tisztelem Zorant, jó volt vele újra találkozni és abban is biztos voltam, hogy becsülettel felkészíti az ellenfelünket, de a mostani bajnokin jobbak voltunk és megérdemelten nyertünk. Valószínű, a jövőben még fogunk egymás ellen meccselni, de ellene is ugyanaz a célom, mint bárki más ellen: le szeretném győzni.
– A legszebb álmait is felülmúlta az őszi szereplés vagy titkon azért számított erre a produkcióra?
– Azért ez a helyezés nem a semmiből jött, hiszen az előző évad végén ezüstérmet szereztünk és minden tudásunkkal azon voltunk, hogy erősítsük a keretet a nyáron, ami sikerült is. A veretlenségi sorozat viszont tényleg olyan, amire nagyon büszkék vagyunk, jelenleg a nemzeti bajnokságokban mi vagyunk az egyetlenek, akik ezzel a mutatóval mennek téli szünetre. Mi is csak egyesével vehetjük az akadályokat, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem foglalkoztat közben a széria, de úgy látszik, elbírjuk ezt a terhet. Remélem, ez nem is fog változni és minél tovább tartani tudjuk az erre vonatkozó statisztikát.
– Ha egyetlen meccset kellene kiemelnie, melyik bajnokira emlékezne vissza a legszívesebben?
– Sok olyan, főleg hazai pályán lejátszott mérkőzésünk van, ami a mi akaratunk szerint alakult. De ha csak egyet kéne ezek közül említeni, akkor a Cigánd elleni 6–0 lenne, szinte tökéletes bajnoki volt, nem volt olyan játékos a pályán, aki nem az átlag felett játszott volna. Korán megszereztük a vezetést, a félidőig magabiztos játékot mutattunk, hogy a második játékrészben hengereljünk és ötször is gólnak örüljünk.
– Az őszi összecsapások közül van, amelyiken csak az eredményt tartotta elfogadhatónak?
– Visszagondolva a mérkőzésekre, azokat a győzelmeket, pontokat, amiket megszereztünk, megérdemelten gyűjtöttük be. Talán a Diósgyőr tartalék együttese elleni 3–3 volt az, ahol ránk nézve volt hízelgő az eredmény. Hozzátartozik az igazsághoz, ha ennyi, összesen hat visszajátszóval állna fel minden meccsen a piros-fehérek második csapata, akkor nem lenne kieső helyen. Kétgólos hátrányban voltunk az utolsó tíz perchez közeledve, és nem volt benne a meccsben, hogy itt még történni fog valami, de a miskolciak nem álltak vissza, és két kontránk után egyenlíteni tudtunk.
– Egyénenként, netán csapatrészenként lebontva van olyan, amelyikkel, illetve akivel maradéktalanul elégedett lehet?
– Szerencsére sok játékos érdemli meg a dicséretet, de hatalmas hibát követnék el edzőként, ha hátradőlnék, és azt mondanám, hogy valakit, vagy valamit nem lehetne fejleszteni. Célunk a másodosztályba kerülés, ahol magasabb kívánalmaknak kell megfelelnünk, mindig van olyan dolog, amit tovább lehet csiszolni, amivel foglalkozni kell, így maradéktalanul nem lehetek elégedett, még ha a bajnokság egyes szakaszaiban voltak kimagasló teljesítmények is. Viszont, hogy ne kerüljem ki a kérdést, egy valaki mégis említésre méltó: Villányi Gergely harmincon túl is meg tudott újulni és kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ami mindenképpen elismerést érdemel.
– Várható változás a játékoskeretben vagy azt mondja, olyannyira egyben van a társulat, hogy vétek lenne belenyúlni?
– Az előző kérdésre visszautalva: folyamatosan fejlődni szeretnék, így egy kis frissítést eszközölni kell, de van több olyan tényező is, amit úgy is el tudunk érni, hogy a játékoskeret számottevően nem változik. Gondolok itt elsősorban az edzésszám növelésére, az edzéslehetőségek változtatására és más apró dolgokra. De várható kismértékű játékosmozgás is.
– Mikor kezdik meg a felkészülést, egyáltalán körvonalazódik-e, hogy a téli munka során mely csapatokkal vívnak edzőmérkőzést?
– Január 9-én kezdjük meg a tavaszi szezonra a felkészülést. A gyakorlómeccsek között lesz NB I-es – Vasas –, NB II-es – MTK, Siófok – és több harmadosztályú alakulat.
– Tudom, hogy messze még a vége, de helytállónak tartja, ha azt állítom, innen már csak a Monor bukhatja el az aranyérmet?
– Négy pont az előnyünk, ami megnyugtató, de közel sem ad okot az elbizakodottságra. Szép dolog vezetni a bajnokságot télen, de mi a végén is szeretnénk örülni, ezért még sokat kell dolgoznunk. Egy gyönyörű sorozatot tudhatunk magunk mögött, de így is csak egy lélegzetvételnyi a fórunk. Szerencsére nyugodt körülmények között készülhetünk hétről hétre, hála a főtámogatónknak, így csak rajtunk múlik a dolog.
– Már most megállná a helyét a Monor az NB II-ben vagy ennyire azért ne szaladjunk előre?
– Régebben az NB I és az NB II között volt egy hatalmas szakadék. Az utóbbi években a létszámcsökkentés következtében is ez csökkent, viszont a másod- és harmadosztály között nőtt az olló. Jelenlegi helyzetünkben hibát követnénk el, ha nem figyelnénk, nem elemeznénk azt, hogyan állnánk meg a helyünket egy osztállyal feljebb. Viszont az végzetes lenne, ha már most úgy gondolkodnánk, hogy megvan a feljutás, hiszen azért még tenni kell, nem is keveset…
– Az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest – a társulattal együtt – sokat változott Horváth Dávid?
– A csapat jobb lett, ezt nemcsak az eredmények, hanem a mutatott játék is bizonyítja. Sikerült előrelépni sok tényezőben. A magam részéről teszek érte, hogy változzak, szeretném hinni, hogy fejlődök. Vannak bizonyos edzői képességek, amik egyáltalán nincsenek életkorhoz kötve és ezek összességében kompenzálhatják azokat, amik igen.
– Meg kell kérdeznem még akkor is, ha tudom, nem sokan kedvelik az efféle felvetéseket: ki a kedvenc edzője, akire felnéz, példaképnek tekint, esetleg van-e olyan önhöz közelálló szakember, akitől egy-egy esetben tanácsot kér?
– Habitusomhoz közeli edzőket mondanék, Marcello Lippi és Massimiliano Allegri az, akinek a munkásságát kitüntetett figyelemmel kísértem és kisérem. Ha van olyasvalami, melyben kételyek merülnek fel bennem, sportigazgatónk, dr. Selei András az, akihez fordulok és kikérem a véleményét.
Hunya lett a „hunyó”
A Sportszelet történetében először, a Monor egyedülálló szereplése – az NB III, Keleti csoportjában éllovas MSE az egyetlen veretlen csapat az NB-s osztályokban – tiszteletének jeléül a lap elkészítette a Pest megyei gárda játékosrangsorát.
Horváth Dávid együttesének legjobbja Hunya Krisztián lett 6,63-as átlaggal, miután sorrendben az alábbi osztályzatokat kapta trénerétől: 6, 8, 6, 8, 6, 7, 7, 7, 8, 7, 7, 6, 6, 5, 5, 7. A 26 esztendős labdarúgó a fővárosi Szent István SE-ben pallérozódott, és egy egyéves németországi kitérőt leszámítva – a 2012/2013-as évadban a Schweriner SC-t erősítette – hat szezonon át az Üllő futballistája volt. Hunya Krisztián idestova két és fél éve tagja a Monornak, ezen időszak alatt 71 NB III-as bajnokin 19-szer bizonyult eredményesnek, a jelenlegi évadban 16 összecsapáson hét találatot szerzett.
Jelmagyarázat a házi rangsorhoz: helyezés, játékos neve, értékelhető pályára lépéseinek száma, valamennyi pályára lépésének száma, osztályzatainak átlaga. Azonos átlag esetén a több értékelhető pályára lépést magáénak tudó labdarúgót soroltuk előrébb, ennek egyenlősége esetén pedig azt, aki többször lépett pályára.
- Hunya Krisztián 16 16 6,63
- Villányi Gergely 16 16 6,56
- Karacs Dániel 13 13 6,54
- Mundi Zoltán 15 15 6,53
- Sági Milán 16 16 6,50
- Bozsó Antal 8 16 6,50
- Tóth Ádám Sándor 15 16 6,47
- Balogh Milán 16 16 6,25
- Pintér Dominik 16 16 6,25
- Mészáros László 10 16 6,10
- Urbán Gábor 10 12 6,10
- Ficsor Richárd 9 15 5,89
- Barthel Gábor 4 7 6,25
- Csicsek Levente 5 6 6,00
- Bonifert Péter 1 8 6,00
- Katona Roland 4 8 5,75
- Fazekas Richárd 0 3 0,00
- Tamás Dávid 0 2 0,00
- Tóth Ádám 0 2 0,00
- Fábián Dániel 0 1 0,00
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 36. lapszámában.
![]()
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: