Miközben hajlott korú és hátú nagymamák csikorgó-nyikorgó gurulós kocsiban vagy elnyűtt, egérrágta, madártépte szatyrokban húzzák, vonják, cipelik a halat, a húst, a savanyúságot és a gyümölcsöt – némi túlzással egyenesen az ünnepi asztalra. A piacról, a csarnokból hazafelé tartva van pihenő, a futballkluboknál viszont nincs üresjárat, nincs megállás. Edzők és elöljárók tárgyalnak, osztanak és szoroznak, ki fér bele a szakmai elképzelésekbe és mi fér bele a büdzsébe. A XVII. kerületben is pontosan ez történik, aminek lesznek lelkes és kevésbé lelkes alanyai.
– Kihunyt a tűz, elmúlt a szenvedély?
– Ez így van, és sajnálom, hogy így alakult, mert az egyik legjobb társaságban futballozhattam – mondta Herczeg László, aki papíron még az RKSK labdarúgója.
– Vázolná, mi történt?
– A vezetők azt szerették volna, hogy az ősz végén az első hatban végezzünk, ami sajnos nem sikerült, ám mint kiderült, a télen nem lesz annyi pénz, mint eddig. Azt mondták, számítanának rám, de kevesebbért. Nekem ez nem fér bele, de elárulom, mindez nemcsak engem érint, hanem több játékost is.
– Mégis, hányat?
– Tudomásom szerint maximum négy-öt embert, mindannyian meghatározó labdarúgók.
– Önnek mennyit ajánlottak?
– Az eddiginek a felét. Két gyereket nevelek, a sajátom mellett a beteg kishúgomat is, így amikor kiderült számomra, rávágtam, hogy ne is folytassuk, mert nincs értelme.
– Csalódottságot érzek a hangjában.
– Az zavar, hogy két éven keresztül próbált az RKSK megszerezni, Jászberényből végül idekerültem, ám az első félév nem úgy sikerült, és tessék, ez lett a vége. Minden meccsen, minden edzésen próbáltam kihozni magamból a maximumot, de való igaz, jobb csapatnak tűnt és jobb csapat is az RKSK, mint ahol áll. A kilencedik helyen állunk, pedig állítom, ha csupán egy kis szerencsénk van, ott vagyunk a harmadik-negyedik helyen. Egyébként személy szerint azt gondolom, több jobb meccsem volt, mint rossz.
– Ezt Helm András, a gárda sokra hivatott fiatal mestere is így látja?
– Bementem az értékelésre, és az edzőm elmondta, megvan velem elégedve, látja a fejlődést, viszont tény, hogy kevés gólt rúgtam, ezt ő is megemlítette. Viszont mégsem ment rosszul a játék, ugyanis kiharcoltam tizenegyeseket és kiosztottam jó néhány gólpasszt.
– Békés lesz az elválás?
– Természetesen, mert bár függő szerződésem van, nem gördítenek akadályt a távozásom elé. És mielőtt megkérdezné, mindig korrekten ki voltunk fizetve, nincs tartozás.
– Elképzelhetőnek tartja, ha lenne valós esély a dobogó elérésére, akkor minden maradt volna a régiben?
– Valahol megértem a vezetőket, mert meglehet, én sem fizetnék annyit, viszont tudni kell, a Közép-csoportban talán az RKSK üzemel a legkisebb költségvetésből, azt viszont nem tudom, lett volna-e több pénz, ha a tabellán előkelőbb helyen állunk.
– A riválisok már tudják, hogy szabad préda?
– Kedden már kerestek telefonon, de ebből a cikkből többen fognak arról értesülni, hogy szabad játékos ugyan nem vagyok, mert fél évig élő szerződésem van, de szeretnék eligazolni. Márpedig ez lesz, mert annyi pénzért, amit ajánlottak, nem fogok maradni.
– Hová, merre vezethet az útja?
– Egyelőre két csapat van kilátásban, és az sem titok, az a tervem, ha lehet, a fővároson belül maradnék, mert a húgomat én viszem iskolába, és a feleségemmel ketten neveljük a két gyereket.
– Ott tart, ahol tartania kell?
– A gólok tekintetében van némi hiányérzetem. A BKV Előrében annak idején elkaptam a fonalat, és amióta megszületett a gyermekem, azóta másként látom a futballt. Ez az életem, nagyon szeretem, mégis más úgy kimenni, kifutni a pályára, hogy itt a kicsi, itt a húgom, és mindent haza kell hoznom nekik, mert értük élek. Amúgy nem érzem magam rosszabb játékosnak, mint két éve voltam.
– Nem gondolja, hogy az alapképességei, az adottságai alapján feljebb lenne a helye?
– Ezt nem én választom, de ez volt a célkitűzés, ez is marad, ugyanis elhiheti, mindig is azt akartam, hogy feljebb, egyre feljebb jussak és minél magasabb osztályban futballozzak.