INTERJÚ » Schmidt Ádám: „Csak olyan játékosok szerepelhetnek a csapatban, akik hajlandóak keményen edzeni”

MONOR » Huszonöt esztendősen a mezőny legfiatalabb szakvezetője. Schmidt Ádám eddig jól helytállt, akárcsak a csapata, ugyanis a Pest megyei II. osztály, Keleti csoportjában újoncként rajthoz álló MSE II.-ből karakteres társulatot rakott össze, amely a 9. helyről várhatja a tavaszi folytatást.

– A pohár félig tele vagy félig üres?
– A tabellán elfoglalt helyezés alapján egy újonccsapat edzője ilyen esetben a legtöbbször elégedett lenne, számomra viszont félig üres az a bizonyos pohár – felelte Schmidt Ádám, a Monor II. trénere. – Maximalistának tartom magam, sajnos ilyen-olyan okok miatt rengeteg pontot elhullajtottunk, és ez nem fér bele hosszú távon.
– Azt nem lehet állítani, hogy a meccseikre kilátogató drukkerek nem látnak sok találatot, igaz, az Úri, a Valkó vagy éppen az Aszód elleni bajnokijukat vélhetőleg szívesen elfelejtené, hiszen sorrendben három-, négy-, illetve ismét háromgólos kudarcot szenvedtek. A Gyömrőtől és a Törteltől is kikaptak, de senkit nem megbántva feltételezem, hogy az éllovasok a többiekhez képest más kategóriát képviselnek.
– A legfájóbb vereségeket egyértelműen az Úri, a Valkó és az Aszód ellen szenvedtük el, kvázi holtversenyben. Érdekes dolog, hogy azoktól a csapatoktól sikerült ekkora vereséget szenvednünk, amelyek az adott fordulóban jóval hátrébb helyezkedtek el a tabellán, mint mi. Talán az említett ellenfelek túlságosan „direkt” játékstílusával – hogy szépen fejezzem ki magam – nem tudtunk megbarátkozni. Bár ezekre a vereségekre igazából nincs mentség, katasztrofális teljesítményt nyújtottunk mindhárom mérkőzésen. A gyömrőiek ellen egyszerűen csak kishitűen léptünk pályára a bajnokság elején, amelynek meg is lett az eredménye, hiszen 5–1-re kaptunk ki… A törteli mérkőzés viszont pozitív emlékként él bennünk a 3–0-s vereség ellenére is – a hazaiak mestere, Véber György szerint a legszervezettebben játszó csapat voltunk, amely ellen pályára léptek, és ez a nyilatkozat mindannyiunknak sokat jelentett. Visszatérve a fenti megállapítására, sokkal másabb kategóriát nem képviselnek, céltudatosan, taktikusan és fegyelmezetten játszanak. Nálam ez utóbbi a kulcs.
– A sikerrel letudott bajnokik közül melyikre emlékszik vissza a legszívesebben?
– A győztesen megvívott mérkőzések közül talán az Isaszeg elleni hazai produkciónk volt a legemlékezetesebb, akkor és ott mentálisan is nagyon felkészültek voltak a játékosaim. De a két és fél héttel ezelőtti péceli vendégjátékunk is örök emlék, ugyanis Dézsi Gábor kapusom 20. percben történt sérülése után egy mezőnyjátékosnak, Soltész Bálintnak kellett beállnia a kapuba, aki maximálisan helytállt ebben a szokatlan helyzetben is.
– Amikor a nyár végén nekivágtak az új szezonnak, nagyjából erre számítottak? Hitték volna, hogy ennyire kiegyensúlyozott lesz a mezőny és egyik gárda ellen sem lehet biztosra menni?
– Sejtettük, hogy nagy lesz a harc a bentmaradó helyekért, hogy minden csapat a lehetőségeihez mérten erősíteni fog, ahogy csak tud. Mi viszont nem kívánjuk feladni az elveinket, fiatal és saját nevelésű játékosok alkotják a keretet. A mag 1998-as és 1997-es születésű, az 1992-es és 1993-as korosztályúak már-már rangidősnek számítanak. Úgy gondolom, hogy más csapat számára is ez lenne a követendő példa…
– Csőke István közel a 40-hez is meghatározó tagja a Monor II.-nek, mi több, házon belül messze a legeredményesebb. Mekkora segítséget jelent önnek és csapatának a Monor-szurkolók népszerű „Csőjének” jelenléte a hétköznapokban és a hétvégéken? Nagyot tévedek, ha azt mondom, a rutinos futballista az ön meghosszabbított keze a pályán?
– Igen, elmondhatatlanul nagy segítség. Nagy a kontraszt az NB III és a megyei II. osztály között, de a mérkőzéseken ugyanúgy ég benne a tűz, mintha egy magasan kvalifikált csapat ellen lépne pályára – talán ezért is tud ennyire eredményes lenni. Ennél is fontosabb viszont a jelenléte, bíznak benne a társak, a pályán egy-egy mondata, meglátása sokat tud segíteni.
– Fél szezon után már kirajzolódtak az erőviszonyok. Az évad végén meddig juthat a tabellán a Monor II.?
– Nem szeretnék továbbra sem helyezésekben gondolkodni, célunk a bentmaradás és a minél jobb eredmény elérése. Mérkőzésről mérkőzésre haladunk, mindig az aktuális ellenfél ellen igyekszünk maradandót alkotni. Idén ősszel rengeteg sérülés, munkahelyi elfoglaltság jelentett problémát, ezért télen változtatunk is a struktúrán. Csak olyan játékosok szerepelhetnek a csapatban, akik hajlandóak keményen edzeni, akik képesek mindent megtenni a sikerért.
– Az NB III-as társulatnak mekkora a ráhatása a második számú alakulatra? Mit gondol, motiválja a „kettőben” szereplőket, hogy látják és tapasztalják, a harmadosztályú mezőny egyetlen veretlen gárdájának „előszobájában” pallérozódnak?
– A nagycsapat keretéhez tartozó fiatal, 1997-és és ’98-as születésű játékosok közül rendszerint van egy-egy visszajátszó, hogy meccsterhelést kapjanak, de nincs nagy átjárás a két egylet között. Mivel az a megtiszteltetés ért a nyáron, hogy helyet kaphattam Horváth Dávid stábjában, így ezeket a dolgokat még könnyebben és eredményesebben tudjuk koordinálni. Sajnos a munkahelyi és főiskolai elfoglaltságok miatt reális esély most nincs arra, hogy a „kettőből” valaki felkerüljön, bár a potenciál azért néhány játékosban megvan, és a nyári felkészülés alatt is többen kaptak edzés,- illetve mérkőzéslehetőséget.
– A már az NB III-as csapatban is bemutatkozó, az előző évadban kétszer csereként játéklehetőséget kapó 20 éves Schmidt Balázs az öccse. Mindez különlegessé teszi a kapcsolatukat? Többet kér, többet követel tőle?
– Bár nem szoktuk nagydobra verni, de igen, a testvéremről van szó. Természetesen többet várok tőle, a maximumon kell teljesítenie, kivételezésről szó sem lehet. Igyekszem emellett egyengetni a pályafutását, véleményeim szerint magasabb szinten is megállná a helyét – mint még jó néhányan a csapatban. Emellett most kezd belekóstolni az edzői szakmába is, sokszor segít nekem az MLSZ I. osztályában szereplő U13-as csapatomnál, így ő még inkább tisztában van a labdarúgásról alkotott filozófiámmal, ami segítség a felnőtt gárda esetén is.

A fenti interjú megjelent a Sportszelet 35. lapszámában.