FELSŐPAKONY » Goran Kopunovics, Nyilas Elek vagy a „kis” Flóri, azaz Albert Flórián már nincs itt, van viszont helyettük nagy csapat. Sőt, Nagy-csapat Patrikkal, Szabolccsal és a két Tamással, no meg az elnyűhetetlen Wrábel Józseffel. A Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában csak tartani kell az irányt, és a helyiek hajója nem fut zátonyra.
Kínos kudarccal köszöntek el. Persze az Alsónémediben elszenvedett 4–0-s vereség nem feledtetheti az azt megelőző fényes sikereket, de a szurkoló emlékezetében mindig az utolsó benyomás, az utolsó csel, az utolsó gól és persze az utolsó vereség marad meg.
– Olyan érzése van, mintha egész nap tonikot ivott volna? Vagy csak azon a vasárnap délután volt keserű a szájíze?
– Mostanra már sikerült megnyugodnom, de nehéz volt az az este, ez tény, mivel nagyon szerettük volna továbbvinni ezt a sorozatot legalább az őszi utolsó meccsünk erejéig, de az a legfontosabb, hogy ennek ellenére is mi vezetjük a tabellát – felelte Megyesi László, a bajnokság első 14 fordulójában egyaránt három pontot szerző, ám az Alsónémedi otthonában 4–0-s vereséget szenvedő Felsőpakony 36 esztendős edzője.
– Akkor most jó a tabellára pillantani?
– Azt gondolom, hogy az 1. helyen vagyunk, az nem véletlen.
– Mondhatni, ez a realitás?
– Inkább a magabiztosságot említeném, ami talán engem is meglepett a legelején, ez hathat meglepetésként bárkinek.
– Az Alsónémedi otthonában elszenvedett kudarcot leszámítva volt olyan találkozó, amiben talált kivetnivalót?
– Tény, hogy voltak rosszabb teljesítmények, de azokon a meccseken megmutatta a csapat, hogy van szíve és tartása, így sikerült nyerni. Úgyhogy ezek a mérkőzések is ugyanolyan értékesek számunkra, mint a szép játékkal elért győzelmek, ami inkább a szezon első felére igaz.
– Van közöttük kedvenc?
– Ha lehet, akkor hármat emelnék ki. Az első a Törökbálint elleni 6–0-s, úgymond gálaelőadás az 1. fordulóból, ami a mostani tabellát elnézve elég meggyőző eredmény, aztán ott van az Örkény elleni 2–1-es idegenbeli sikerünk. Utóbbi összecsapáson nagy nyomás alatt tartott minket az ellenfél a vezetésünk ellenére, nagyon nehéz meccs volt. No és persze a Bugyi elleni, hazai pályán rendezett bajnokink, amikor 0–2-ről tudtunk fordítani 5–2-re, ami extra élményt nyújtott mindenkinek, aki látta a mérkőzést.
– Bár ez futball, nem kártyaparti, de benne lehet a pakliban, hogy adott esetben a Felsőpakony azért tudott gyengébb játékkal is az aktuális riválisa fölé kerekedni, mert vitte előre a lendület, a folyamatos sikereknek köszönhető extra önbizalom?
– Úgy éreztem éppen az említett Örkény-meccs után, amit a bajnokság első harmadában vívtunk, ha ezen át tudunk lendülni, akkor nagyon sokáig kitarthat ez a sorozat, mert olyan erőt kapott a társaság, ráadásul nagyon összekovácsolta a csapatot az a győzelem.
– Okozott bármelyik vetélytársuk meglepetést? És itt most nem kifejezetten arra gondolok, hogy a sérültnek hitt játékos, hipp-hopp, felépült a listavezető ellen.
– Nyilván az Alsónémedi elleni mérkőzésünk valahol meglepetés, mert a Pest Megyei Kupában sikerült 6–2-re nyerni a vetélytársunk ellen, de összességében a Bugyitól picivel többre számítottam, bár létszámproblémái is adódtak. Az Üllőtől szintén többet vártam, komolyabb riválist láttam bennük, ami persze a tavasszal változhat, ám a szezon elején ezt a két társulatot éreztem, hogy ott lesznek a dobogón.
– A negatív meglepetés után következzen a pozitív: az ősz során kellemes gondokkal kellett megbirkóznia, hiszen létszámproblémákról a Felsőpakony kapcsán egyáltalán nem beszélhetünk, sőt!
– Annak idején, amikor a Dunaharaszti II.-nél edzősködtem, ilyesmi nem fordult elő, így ez nekem is új helyzet volt. Verseny van a csapaton belül, és nem is volt ez konfliktusmentes, mi több, könnyű sem, de a statisztika alapján azt tudom mondani, mégiscsak jól sikerült mindezt kezelni és megoldani, ugyanis 14 játékosom is tíz meccs fölé került, miközben összesen 21-en léptek pályára az ősz során. A számok azt bizonyítják, sikerült úgy forgatnom a társulatot, hogy mindenki játéklehetőséget kapjon.
– Nem akarok extra terhet pakolni a labdarúgói vállára, hovatovább az is igaz, ha bajnokok akarnak lenni, ezt a nyomást el kell viselniük: a vak is látja, hogy nyolcpontos előnyről ezt már csak elbukni lehet.
– Én is azt gondolom, ezt az aranyérmet meg kell tudnunk szerezni, mégis óvatosan bánnék a kijelentésekkel, mert az évad végén sok csapat kiesik, így a télen erősíteni fog mindenki, ugyanis a tavasszal nem egy gárda vív majd élet-halál harcot az alsóházban, illetve a tabellán elöl lévő együtteseknél is lesznek változások. Az mindenképpen fontos, hogy jól sikerüljön a felkészülésünk, no és hogy az első négy-öt meccsen megint olyan szériába kerüljünk, ami elősegíti, hogy megnyerjük a bajnokságot. El kell gondolkodnia a vezetőknek és a társulatnak is, hogyan tovább, de addig még sok feladatunk van. Maradjunk annyiban, hogy a tavasz felénél realizálódik, merre is tartunk valójában.
– Körvonalazódik már a téli munka?
– Január közepén mindenképpen megkezdjük a felkészülést, ami biztató és jó hír számunkra, hogy megyei I. osztályú csapatok keresnek bennünket edzőmérkőzés céljából, ami elismerés, hiszen felfigyeltek ránk. Éppen ezért is előbb kell összeraknunk a programunkat, hogy február végén, ha minden igaz, felkészült alakulatként sikerüljön harcba indulnunk.
– A felsőpakonyi játékoskeret nem csupán a fagyott talajú pályán lesz mozgásban?
– Nagy változás biztos, hogy nem lesz nálunk. Az évzáró bankettünkön mindig leülök a labdarúgókkal külön beszélgetni, és bár elképzelhető, hogy lesz olyan, aki eligazol, de azt gondolom, a mi esetünkben egy-egy távozó és érkező lehet a realitás.
– Az őszi elsőséget joggal ünneplő egylet fiatal trénereként van mire, illetve kikre büszkének lennie.
– Inkább a csapategységet, a gárda védekezését emelném ki, függetlenül attól, hogy az utolsó két meccsen hat gólt szedtünk be, még így is nagyon keveset kaptunk. Felsőpakonyban hagyománya van a támadófocinak, ami nem szenvedett csorbát, és mivel sikerült rendeznünk a hátsó alakzatot, leginkább a védőket, illetve a kapusunkat emelném ki, mert a támadójátékunk az előző bajnokságokban is megvolt.
A Pest megyei II. osztály, Déli csoport őszi 1. helyezettje, a Felsőpakony színeiben pályára léptek: Barta Barnabás (kapus) – Árti András, Bress Balázs, Csapó András, Farkas-Holpert Péter, Fülöp Tamás, Hajdú Patrik, Kiss Bence, Kordé Krisztián, Kovács Sándor, Malik Gábor, Molnár Ákos, Nagy Patrik, Nagy Szabolcs, Nagy I Tamás, Nagy II Tamás, Sirán Gergely, Tóth Roland, Veibl Viktor, Virág Viktor, Wrábel József (mezőnyjátékosok).
A SZÁMOK NYELVÉN
Szerzett gól nélküli mérkőzések száma: 1 (Alsónémedi)
Kapott gól nélküli mérkőzések száma: 7 (Törökbálint, Üllő, Újlengyel, Diósd, Újhartyán, Taksony II., Dömsöd)
Legtöbb szerzett gól egy bajnokin: 6 (Törökbálint, Tököl II., Pereg – mindannyiszor hazai pályán)
Legtöbb kapott gól egy bajnokin: 4 (az Alsónémedi otthonában)
Házi gólkirály: Wrábel József – 16 találattal
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 35. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: