ÖRKÉNY » Pesterzsébeten lett ismert, sőt, elismert futballista. Szabó Gábor azonban elkerült az ESMTK-tól, és az NB II-t is megjárt, remek képességekkel megáldott támadó manapság a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában rugdossa a gólokat – az ősszel meg sem állt tizenhétig.
Két fél és egy teljes szezon alatt közel félszáz bajnoki találatnál jár. A gólokat egyik pontvadászatban sem adják ingyen, az Örkény színeiben futballozva pedig megkülönböztetett figyelmet fordítanak a csatárra az aktuális rivális hátsó alakzatának tagjai.
– Az előző, nem mellékesen őszi utolsó fordulóban az Örkény meccsén Szabó Gábor kétszer is betalált, csakhogy ezúttal nem az Alsónémedit és a Felsőpakonyt is megjárt névrokon kollégájával beszélek. Az azt megelőző négy fordulóban elért „tizenegyes” azonban mégiscsak büntetővel ért fel az ellenfeleknek, nem?
– Bízom benne, hogy így volt, no és a csapatnak is a segítségére lehettem, márpedig sajnos a szezon közepén volt olyan időszak, amikor sem nekem, sem az Örkénynek nem ment, de az elmúlt bő egy hónapban kilábaltunk a gödörből – felelte Szabó Gábor, az Örkény SE támadója.
– Amit Diósdon adott a sors, azt az Újhartyán ellen elvette? Hiszen míg az előbbi derbi nyolcvankilencedik percében az örkényi beadás a bíróról került az oldalvonalon kívülre, majd az önök által elvégzett bedobás utáni szituációból ítéltek az Örkénynek tizenegyest, amit értékesített, kialakítva a 3–3-as végeredményt, addig hazai pályán az újhartyáni bedobás az örkényi tizenhatoson belülre, a hosszú kapufáig szállt, majd miután a kimozduló kapusuk elcsúszott, a kilencvenharmadik minutumban a fentebb már emlegetett druszája, Szabó Gábor kiegyenlített (3–3).
– Erre nem tudok mit mondani, ilyen a futball. Diósdon is mi rontottuk el félig-meddig a meccset, az Újhartyán ellen pedig inkább csak rohantunk az eredmény után, de számomra mindkettő vereséggel felérő döntetlen volt.
– Tud örülni annak, hogy a hetedik pozícióban zárták az őszt?
– A keret alapján biztosan jobb helyezésre lennénk hivatottak, voltak azonban hátulütők – itt legfőképpen az edzőváltásra gondolok –, így csoda, hogy jelenleg ott vagyunk a tabellán, ahol.
– A társulattal nem feltétlenül lehet elégedett – és önmaga produkciójával?
– Sajnos nem, mert nem én vezetem a góllövőlistát, igaz, a házit igen. A szezon közben volt magammal szemben hiányérzetem főleg a góllövés terén, de a játékot tekintve is, a csapatról pedig annyit, nagyon sokan nem játszottak magasabb osztályban, ami a mentalitáson olykor meglátszott.
– Azt milyen megélni, hogy amint arról korábbi trénerük, Mészáros Attila panaszkodott, néha noszogatni kell a társakat, valamint ínycsiklandó somlói galuskát idéző finomsággal kell szólni, nehogy megsértődjenek?
– Mindenkinek nehéz, aki játszott magasabb osztályban. Aki ismer régebb óta, ismeri a vérmérsékletemet is, úgyhogy nekem pláne nem egyszerű megélnem, mert még nehezebben emésztem meg, mint más. Próbálok minden találkozóra nyugodtan készülni, de a mérkőzés hevében, az adott szituációban ez nem mindig tűnik így.
– Eljár a szája?
– Igen, igen.
– És ez gond?
– Nem baj, de mégis az, mert vigyáznom kell, mit mondok, ugyanis ahogy említette, megsértődnek, nem jönnek edzésre vagy éppen visszaszólnak, ami csak további konfliktushoz vezetne. Sietve hozzáteszem, ezek csak meccs közben vannak, mert minden csapattársamat szeretem, jó fejek, rendesek, de nem egyszerű megemészteni az amatőrizmust nagyon sok játékosnál.
– Önnek viszont feljebb lenne a helye, nem is értem, miért Örkényben futballozik.
– Félig-meddig elegem lett a kamu profizmusból, amit az NB III-ban tapasztaltam. Heti négy meg öt edzés plusz egy meccs, bejárod a fél országot, kellőképpen pedig nem finanszírozzák, bár mostanában a TAO-s pénzekkel már ez is megváltozott. A munkám sem feltétlenül engedi, de legfőképp az első fele igaz: nem hiányzik a heti öt edzés plusz leutazni Baktalórántházára vagy tudom is én, hova.
– Még csupán harminchárom éves, ugye azért még nem adta fel, hogy magasabb osztályban futballozzon?
– Majd kiderül…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: