SZOMBATHELY » Jól sikerült a Haladás stadionavatója, miután az NB I 17. fordulójában a vasiak 2–1-re legyőzték a Ferencvárost. A három pont sorsát eldöntő gól a mindössze 17 esztendős Kiss Tamás nevéhez fűződött.
Lősz, szerelsz, passzolsz, kicselezed az ellenfelet különösebb félnivaló, heves szívdobogást okozó stressz nélkül. Úgy, ahogy kell, ahogy azt láttad Mbappétól, Messitől, C. Ronaldótól. A szombathelyi nép gyermekeként immár árgus szemek követik minden mozdulatodat, miközben az „idegenek” hüledezve kérdezik: ki a csuda ez a fiú? Most nem szabad elhinned, hogy kész futballista vagy. Melózni, gürizni, harcolni kell még nagyobb testi és még kisebb lelkierővel. Három gólt nem a szél sodor az élvonalbeli riválisok hálójába, mert nem a Tápé kópéi között gurult ide-oda a labda, hogy aztán nagy rössel érkezve bombázz a vinklibe, hanem sorrendben a regnáló bajnok Honvéd, a korábbi első Debrecen, és a leendő (?) aranyérmes Ferencváros szurkolóit csendesítetted el. Tizenhárom első osztályú bajnokin több mint tisztes helytállás ez, hiszen nem a gólszerzés az elsődleges feladatod. Meglehet, nem hiszed, de útravalóul szolgálsz megannyi kortársadnak. Többek között a napokban megszólaltatott, Szombathelyen nevelkedő Nyári Patrik is pontosan látja, érzi, tapasztalja, hogy megéri a pluszmunka, még negyedóra a konditeremben, még húsz perc a futófolyosón. Kedvenc vagy, de példakép lehetsz. Nagy felelősség, hogy ne csupán a vasi vásott „kölykök” legyenek erősek, hanem a magyar futballisták többsége is. Néhány esztendeje még a Tét szerelésében futottál versenyt a labdával, és bár azóta a Haladásban mutatod meg, hogy a tétlenség nem pálya, sohase feledd: a tét maradt, sőt, hatalmasabb, mint gondolnád.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: