TAKSONY » A tervezett, szervezett futball mindig meghozza az eredményét. Kőnig Csaba már játékosként, a hátsó alakzat keménykötésű tagjaként is pontosan tisztában volt a fenti mondat fontosságával, és ezt újabban a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő második számú alakulat edzőjeként is átélheti.
Immár nem lehet biztosra menni, lenézően legyinteni, könnyed 90 percre számítani. A Taksony II. riválisai, a Pereg, a Bugyi vagy éppen az Újhartyán a saját bőrén érezhette, hogy ez a társulat nem az előző évadokban látott alakulat, ez a csapat ugyanis megtanult nyerni.
– Hol hibáztak?
– Sajnos figyelmetlenség történt a részünkről, emiatt kaptunk egy pont levonást – felelte Kőnig Csaba, a Taksony II. 31 esztendős edzője. – Az egyik felnőtt játékosomnak a sportorvos véletlenül egy esztendő helyett fél évet írt rá a kartonjára, és ezt nem vettük észre. A sportorvosi rendszerben rendben volt a vizsgálata, ami egy évre szólt, viszont ez ilyenkor nem számít, csak az, ami a papíron van. Egy elveszített mérkőzésen játszott nyolc percet úgy, hogy már lejárt az érvényesség a dátum szerint.
– A győzelem szavatossága viszont még tart: amikor néhány héttel ezelőtt 2–0-s diadalt arattak a Bugyi otthonában, azt írta elektronikus levelében a mondatát mosolygó arccal lezárva, hogy ez csak nekem meglepetés. Miért is?
– Én hittem eddig is a csapatban, mert nagyon jó képességű játékosaink vannak, csak eddig ők nem hitték el, hogy ezt a szintet el tudjuk érni. A bajnokság elején kicsit beragadtunk, de utána végre jöttek az eredmények, és kezdtünk egyre magabiztosabbak lenni. Látszott mindenkin, hogy elhiszik, több van bennünk, többre lehetünk együtt képesek. A Bugyi elleni meccsen jött ki először úgy a lépés, hogy nem kaptunk gólt, és nagyon egységesek voltunk.
– Ezen a bajnokin teljesített együttese a legmeggyőzőbben?
– Az előző meccseinken, amikor négyeket lőttünk, akkor is jól játszottunk, viszont voltak még mindig hibák, amelyek után gólokat kaptunk. Azt mondhatom most, hogy igen, akkor voltunk a legmeggyőzőbbek. Nem volt öncélú játék, egységesek voltunk, és végre igazi, nagybetűs csapatként nyertünk.
– Már a nyáron, az edzések kezdetén úgy volt vele, hogy ez az ősz kevésbé lesz szenvedős, mint az előző évad hasonló szakasza?
– A felkészülésünk jól sikerült, így azt éreztem, jó idényünk lesz. Aztán az Örkény és az Üllő elleni vereség után kicsit elbizonytalanodtam, de meg sem fordult a fejemben, hogy veszélybe kerülhetünk. Sikerült kiegyenesednünk, és tovább menni a célunk felé.
– A társulat tagjai baráti társaságot alkotnak, ami egyfelől pozitív, másfelől negatív. Érzi ezt a hétköznapokban vagy a bajnokikon?
– A csapat azért fiatalodott már, így egy kicsit megváltozott ez a helyzet, mint korábban volt. Változatlanul jó baráti társaságot alkotunk, de van egy célunk, és én azon vagyok, hogy ezt közösen elérjük, és ehhez mindenkinek alá kell rendelnie magát. Viszont ha látom rajtuk, hogy a munka után csak egy jó játéknak örülnének, akkor sokszor hajlok rá, és bedobom a labdát nekik. Sokszor ez többet ér, mint bármelyik előre elkészített edzésterv, és úgy tapasztalom a hétköznapi edzéseken, hogy ezt értékelik. A bajnokikon végre megtanultunk küzdeni egymásért, és ennek meg is van az eredménye.
– Üldözik a szó átvitt és nemes értelmében is első csapatot, netán a babérjaira törnek? A Taksony II. ugyanis az élmezőny tagja az őszi idény hajrájához közeledve. Mindent összevetve ez a realitás?
– Nem üldözzük őket, csak igyekszünk tartani velük a lépést, hogy a szurkolóink szívesen járjanak ki a mi meccseinkre is. A mércét ugyan elég magasra tették, de ez így van jól, örülök, hogy ott vannak ők is a helyükön. Hogy ez volna-e a realitás nálunk, azt majd a bajnokság végén fogom tudni megmondani. A célunk az volt, hogy stabilan legyünk ott az első hét helyezett között. Ahhoz képest most jóval előrébb vagyunk, mint szerettük volna. Azt gondolom, ha csapategység tovább erősödik, a képességek adottak hozzá, hogy a dobogón zárjuk a tavaszt.
– Érzékeli, hogy keményebb a bajnokság az előző évadhoz képest?
– Igen. Ez látszik is a tabellán, hogy nagyon szoros a mezőny. Itt mindenki képes bárki ellen pontokat veszíteni, és ugyanúgy nyerni is bárkivel szemben, persze ez alól eddig a Felsőpakony a kivétel.
– Miután a következő szezontól változások lépnek életbe Pest megyében a bajnokságok lebonyolítását illetően, amelyik csapat továbbra is a megyei másodosztályban kíván szerepelni, az első tízben kell végeznie. Az eddigi eredmények és az ön által elmondottak alapján nem kérdés, hogy a Taksony II. célja teljesíthető. Ennek is köszönhető, hogy ha úgy hozza a helyzet, van visszajátszó az első csapatból?
– A Taksony II. azon túl, hogy baráti társaságként ismerik, az első csapatunk tartalékegyüttese. Mivel ott a cél adott, így természetes, hogy bővebb a játékoskeretük, és emiatt nem tud mindenki játszani. Ezért ha az edzőjük, Szabados Tamás szeretné, hogy azok a labdarúgói, akik kevesebb lehetőséghez jutnak egy-egy hétvégén, és kell, hogy meccsben legyenek, akkor nálunk játszani fognak, hiszen erről is szól a tartalékcsapat. Ehhez viszont nem lehet, hogy hobbifocit játszunk, mert azt szeretnénk, hogy a megyei I. osztályból lejövő futballista minőségi játékba tudjon becsatlakozni. Ezen felül a fiatalokat folyamatosan építjük be, akik kiöregszenek az ifiből, és ha éppen nem jön senki az első csapatból, akkor ugyanúgy tudjuk hozni azt a szintet, amit elvár tőlünk is a vezetőség.
– Tud már csak és kizárólag edzői fejjel gondolkodni vagy még tart az „átállás” időszaka? Egyáltalán tervezi még, hogy pályára lép még vagy már egyáltalán nem erőlteti a futballt?
– Egyre jobban megy, de ez az átállás hosszú folyamat lesz nekem. Nagyon hiányzik a játék, és szeretnék még futballozni, de jelenleg még nem jött el az idő, és hogy egyáltalán el fog-e jönni még, azt nem tudom, ez nagyon nehéz kérdés. Egyelőre most így remekül érzem magam, s bár eddig is jól voltam, de most kifejezetten jó a Taksony II. edzőjének lenni. Ha edzésen páratlanul vagyunk, annak valamelyest örülök is, mert így egy kicsit be tudok szállni a játékba, de ha párosan vagyunk és játszanék, azt is megoldom valahogy.
– Mosolyog és van oka rá, többek között azért is, mert nemrégiben az Alsónémedivel találkoztak és könnyed, 3–0-s győzelmet arattak. Nem ez az első, hogy összecsaptak, mégis, miután másfél szezonon át futballozott az Alsónémediben, edzőként számít mindez bármit is a meccs előtt vagy alatt? Netán teljesen el tud vonatkoztatni a ténytől, avagy Taksony feliratú ládikóba raktározza el az érzelmeit akkor is, ha a szó legnemesebb értelmében vett amatőr osztályról beszélünk?
– Az Alsónémedi ellen játszani mindig különleges nekünk, de a szomszédvár-rangadók mindig ilyenek. Most mi nyertünk, ám ahogy a meccs után nyilatkoztam, alakulhatott volna másképp is az eredmény, ha a ’Némedi kihasználja a lehetőségeit. Örülök, hogy ez nem így történt, s a stabilitásunknak köszönhetően biztos győzelmet arattunk. Minden a Taksony-ládikóban van ilyenkor, csak ez számít. Azért küzdesz ilyenkor, amelyik klubnak a címerét viseled – ezt csak így lehet! Szorítok azért nekik a bajnokságban, viszont ha egymás ellen játszunk, bármennyire is jó a kapcsolatom az ottaniakkal, a cél, hogy mi jöjjünk ki győztesen az összecsapásból.
– Öröm volt látni, amikor az Ócsa ellen 5–3-ra megnyert bajnoki 85. percében a korábban súlyos sérülést szenvedő Petkes Lászlónak játéklehetőséget biztosított. Hosszabb távon is számíthat a rutinos sportemberre vagy ez csak egyszeri alkalom volt?
– Én is nagyon örültem neki, hogy Laci újra ott volt a pályán közöttünk. Hála Istennek, már egy ideje újra edzésbe állt, és kaptam az alkalmon. Több sérültünk volt, és gondoltam, felhívom, hogy nincs-e kedve jönni, és átöltözni a kispadra? Örömmel jött, és örülök neki, hogy tudott is futballozni. A csapat mellett van a helye és lesz ezután is, a 17-es mez még mindig az övé.
– Sokan állítják, Hégner Zoltán érkezésének nagy szerepe van a remek eredményekben, hiszen valódi vezér a pályán. Visszautasítja, ha azt állítom, a kiváló középső védő a pályán Kőnig Csaba meghosszabbított jobb keze?
– Nem utasítom vissza, csak megerősíteni tudom ezt az állítást. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is nagy szerepe van az ő személyének. Nagyon sokat segít nekem, bár jobban örülnék neki, ha még mellette játszhatnék, ahogy korábban ez elég sokszor megtörtént, de jelenleg ez a felállás is tetszik. Örülök, hogy itt maradt velünk, és újra a régi fényében ragyog a pályán.
A fenti interjú megjelent a Sportszelet 32. lapszámában. A Taksony II. a cikk elkészülte után előbb hazai pályán 4–0-s vereséget szenvedett a Törökbálinti TC-től, majd ugyancsak otthon 5–1-re legyőzte a Halásztelek FC-t.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: