A Két összeillő ember című Havasy Viktor–S. Nagy István szerzeményt Szécsi Pál énekelte, pedig a valóban gyönyörű dal nem csupán a fenti történet miatt illene Koós János diszkográfiájába is, ám ehelyett olyan slágerekkel örvendeztette meg a nagyérdeműt, mint a Micsoda nagyszerű dolog, a Kapitány, a Kislány a zongoránál vagy éppen a Sír a telefon. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években jellemző volt, hogy a színészek, énekesek és sportolók kiválóan ismerték egymást, sokszor együtt töltötték a szabadidejüket és barátságokat kötöttek. Koós János olyannyira remek kapcsolatot ápolt az egyetlen Aranylabdással, az 1967-ben kitüntetett Albert Flóriánnal, hogy az 1985-ben megjelenő nagylemezére felkerült közös daluk – ki nem találnák, szintúgy Havasy–S. Nagy szerzemény – „Nem baj, ha múlnak az évek” címmel. Ilyen az, ha művészemberek találkoznak. A produkció refrénjét („Hidd el, hiába lett más a világ, öregem, csak így tovább!”) sajnos ma már csak egyikük énekelheti, de tegye még hosszú-hosszú esztendőkön át – sokunk nagy örömére.