SZÜLETÉSNAP » Pozder Nenad: 40!

November 11-én, szombaton ünnepelte negyvenedik születésnapját Pozder Nenad, többek között a Diósgyőr, az Aszód, a Mezőkövesd, a Maglód, a Biatorbágy és a Tura VSK korábbi labdarúgója, aki jelenleg a Tápiószecső FC kötelékéhez tartozik játékosként, illetve edzőként. Az alábbiakban a kiváló sportembert köszöntjük, akit csapata győzelemmel üdvözölt, ugyanis a Pest megyei I. osztály 14. fordulójában a TFC hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Nagykőrösi Kinizsit.

Mindig úton, de meccs közben sosem. Állandósuló rohanás a család, a munkahely és a futballpálya között. Hol itt tűnsz fel, hol ott, mint a mesében Pom Pom. Ha a moziban lenne műsoron a legendás rajzfilm, az volna a falon a poszter, Nenad – hogy a korábbi ellenfél, majd turai csapattárs Kuti László „Kutya” poénját kölcsönözzem. Meglehet, ez a szombat meg a vasárnap hosszú hétvégének tűnhet, hiszen van és volt idő ünnepelni, lazítani, gondolatokat rendezni, hová s meddig jutottál. 1999. október 3-án az akkori élvonal, a Professzionális Nemzeti Bajnokság 8. fordulójában mintegy tizenháromezer őrjöngő szurkoló előtt fogadta a Diósgyőr a Ferencvárost. A házigazda kezdő tizenegye a következőképp festett: Nagy Zoltán – Pozder Nenad, Harnócz Róbert, Frantisek Kunzo, Páling Zsolt – Lipták László, Kákóczki István, Vladan Filipovics, Dukon Béla – Mircea Raican, Danut Frunza. Bombaerős DVTK volt az, így nem meglepő, hogy a Szűcs Lajos – Szűcs Mihály, Lakos Pál, Mátyus János – Kriston Attila, Bárányos Zsolt, Kovács Béla, Nagy Norbert, Füzi Ákos – Tóth Mihály, Horváth Péter felállásban futballozó Fradi csupán gólnélküli döntetlenre volt jó az oroszlánbarlangban. Ez volt az első meccsed az első osztályban, és Te büszkén, boldogan viselted a miskolci mezt. A Ferencváros a későbbiekben is fontos szerepet töltött be az életedben, hiszen alig több mint másfél évtizeddel később a Fradi szurkolói csapata, az FFC szerelését öltötted magadra. Írnám is rögtön, hogy a IX. kerület volt a kezdet és a vég, ám hogy nem így történt, arról a Tápiószecső FC „tehetett”. Érkezett a felkérés, amit elvállaltál, és hogy nem bántad meg, azt a bennmaradás bizonyítja. Nem a honi élvonalban, „csak” a megyeiben – de hát első osztály ez is meg az is. Abban viszont nincs különbség, hogy mindenhol önmagadat adtad. A megalkuvás nélkül rakkoló, csipetnyi csibészséggel megáldott sportember prototípusa lettél. Amin jársz, legyen minél szélesebb, hogy zökkenőmentesen megférjen a meló, a futballt lehagyó, sprintbe kezdő edzősködés és az otthon váró hátország is. Tökéletesnek tűnik az az út, ami legalább poszter szélességű, de sokkal inkább Pozder nagyságú.