INTERJÚ » Kiss József: „Elég sok rúgást kapok, de már kezdem megszokni”

HALÁSZTELEK » Ha napjainkban sportlétesítmény épülne Halásztelek központjában, alighanem az volna a Kiss-stadion, ugyanis a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő együttes futballja manapság már-már elképzelhetetlen Kiss József nélkül.

Akárcsak egy mexikói olajvezeték a semmi közepén, úgy robbant be Kiss József, pedig még azt sem állítanánk, hogy a fiatalember játszik a tűzzel – sokkal inkább a labdával.
– Csókolommal köszönt?
– Azt azért nem, sőt, azt mondták, hogy nyugodtan tegeződhetünk – felelte Kiss József, a Halásztelek 17 esztendős labdarúgója.
– Mintha csak Szombathelyen futballozna. Nincs ugyan kacsalábon forgó, frissen felhúzott, minden igényt kielégítő aréna, „csak” kifogástalan, irigylésre méltó körülmények, viszont ugyanabban a helyzetben van, mint a Haladást erősítő 16 esztendős Kiss Tamás, akinek a 41 éves klubikon, Király Gábor éppenséggel az édesapja lehetne.
– Eleinte nekem is elég furcsa volt a sok idősebb labdarúgó körülöttem, viszont érzem a támogatásukat, és tudom, hogy sokkal tapasztaltabbak nálam, így mindenféleképpen próbálok hallgatni rájuk, mert azzal is tisztában vagyok, hogy segíteni akarnak. Hangoztatják is mindig, hogy nem bántani szeretnének, ha odaszólnak, csak azt akarják, hogy fejlődjek. Márpedig az elég sokat számít, hogy ilyen tapasztalt futballistákkal vagyok körülvéve.
– A labdával is tegező viszonyban van, nem?
– Hát igen…
– Igencsak szerényen reagál, igaz, van is mire annak lennie, lévén valaminek történnie kellett az elmúlt hetekben, mert mintha megtáltosodtak volna. Ön és a társulat is, igaz, a kettő egyre inkább nem különválasztható.
– Hála Istennek, egyre jobban játszik a csapat, én is úgy érzem, hogy fejlődő tendenciát mutatunk. Hozzáteszem, az első fordulókban sem futballoztunk rosszul, de sajnos nem volt velünk a szerencse, így az eredmények sem jöttek, ám az utóbbi hetekben ez végre nem így van, s immár jönnek a pontok is.
– Meg a gólok. Erre számított?
– Őszintén szólva nem, viszont a csapattársaim nélkül biztos nem sikerülhetett volna, hiszen nagyon sokat számít a támogatásuk, mert biztatnak az edzéseken és a meccseken is.
– Gyakorlatilag a bajnokság egyharmadán vagyunk csak túl, mégis van már mire visszaemlékeznie.
– Legszívesebben az Örkény elleni 4–1-es győzelmünkre gondolok vissza, illetve a mesterhármasomra. Nagyon szép és fontos diadal volt, ugyanis a tabellán előttünk lévő együttest sikerült legyőznünk elég jó teljesítménnyel, viszont másfél hete az Üllő ellen is jó meccset játszottunk olyan ellenféllel szemben, amely ellen idegenben jónak számít az iksz.
– Odafigyelnek a „kisgyerekre”, pardon, Kiss-gyerekre?
– Nem, igazából nem tapasztalok ilyet, bár azt érzem, hogy elég sok rúgást kapok, de már kezdem megszokni.
– Nagyobb erőfeszítésébe kerül érvényesülni itt, mint az utánpótlásban? Nem papagáj-szerűen, unalomig ismételt sablonkérdés akar ez lenni, hiszen az előző évadban az U19-es bajnokságban 15 meccsen nyolc gólt szerzett, és ezt a szintet hozza és tartja a felnőttek között is.
– Sokkal nehezebbnek érzem a játékot a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában, viszont ahol futballoztam, Szigetszentmiklóson, ott a védekezésen alapult a csapat játéka, inkább a kontrákban bíztunk. Nem a góllövés volt a fontos, hanem az, hogy kihúzzuk döntetlennel a végéig és esetleg egy-két találatot szerezzünk, Halászteleken viszont a csapattársaimnak köszönhetően – szép támadásokat követően – könnyebben sikerül gólokat lőni.
– Ha jól értem, ahol az önfeledt játéknak kellett volna érvényesülnie, ott „megölték” a labdarúgást, míg Halászteleken, ahol érthetőbb lenne az óvatosabb, visszafogottabb, fékezett habzású produkció, a támadófutballra felesküdött egyletben szükséges gólokat szereznie?
– Igen, mondhatjuk így is. Halászteleken fontosabb a támadás, mint Szigetszentmiklóson volt, mert ott inkább a védekezésen alapult a játékunk.
– Kész szerencse, hogy nem utálta meg egy életre a világ egyik, ha nem a legszebb sportágát. Most már csak az érdekelne, miként került Szigetszentmiklósról Halásztelekre?
– Úgy, hogy Halászteleken lakom. Innen mentem Szigetszentmiklósra hét éve, de mert a klub eléggé lefelé szálló tendenciát mutat, úgy éreztem, el kell jönnöm onnan, és a tanulás szempontjából is a Halásztelek volt a legideálisabb, hiszen ez az utolsó évem a gimnáziumban, jövőre fogok érettségizni. Ez volt a legfőbb ok, amiért ideigazoltam.
– A tanulás könnyebben összeegyeztethető a szó legnemesebb értelmében vett amatőr testmozgással, mint a szigetszentmiklósi taktika a totális futballal?
– Hála az égnek, igen, eddig mindig sikerült megoldanom, hogy inkább jó jegyeim legyenek, mint rosszabbak.
– Ez konkrétan mit jelent?
– Most is négyes-ötös körül vagyok.
– Van kedvenc tantárgya a jó tanuló, jó sportolónak?
– A matematika és az angol.
– Előbbire lehet, hogy ezúttal is szükség lesz: a tabellán hová, meddig juthat a Halásztelek?
– Úgy érzem, a tavasszal felfelé fog ívelni a formánk, már csak azért is, mert egyre jobb eredményeket érünk el. Szerintem a tabella első felében fogunk végezni, legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz.
– A HFC erényeit a fentiekben már, mint egy festő, úgy ecsetelte. Mi volna a sajátja?
– A gyorsaságom.
– Azt hittem, a gólerősségét említi.
– Az eddigi meccseken a sebességem fontosabb volt a csapat szempontjából.
– Előrelépésre nem csupán a társulatának, de Kiss Józsefnek is szüksége van. Legfőképp miben is?
– Abban, hogy jobb legyen az összjátékom a társakkal.
– Ezt némiképp elvonatkoztatva értelmezhetem úgy is, hogy számtalan kihagyott helyzete volt?
– Nem, a Törökbálint ellen volt kettő, ami miatt bosszankodhattam, hogy kihagytam, de ezen kívül nem igazán jellemző. Talán még a Ráckeve ellen akadt egy-kettő, de mindig igyekszem maximálisan kihasználni a lehetőségeimet.
– Érett futballal nem is lehet cefetül nehéz dolga.
– Azért könnyebbre számítottam, főleg az edzőmeccsek alapján. Megyei harmadosztályú csapatokkal játszottunk a felkészülés alatt, így valamelyest meglepetés volt, hogy elég kemény a bajnokság. Gólokban egyébként a nyáron sem volt hiány, szerencsére már abban az időszakban is sikerült betalálnom.
– Ha már időszak: mi a cél most és hosszabb távon?
– Még nem tudom én sem, úgymond sodródom az árral. Próbálok minél jobban teljesíteni és fejlődni, ahogy és amennyire csak lehet.
– Azt azért sejti, hogy mire viheti? Egyáltalán hivatásos labdarúgóként kíván kenyérkeresővé válni?
– Úgy szeretném, hogy a foci legyen az első számú tényező, és csak utána a tanulás. Az egész életemet ennek szentelném. Próbálok mindent megtenni, hogy minél feljebb szerepelhessek a későbbiekben.
– Honnan ez a motiváció? Eppel Márton, Gera Zoltán, Nagy Dániel, netán Juhász Roland a példaképe?
– Őszintén szólva egyikük sem. Annyira nem szeretem a magyar futballt, de helyesebb, ha inkább úgy fogalmazok, nem követem, mert számomra nem olyan példaértékűek a szereplői.
– A külföldiek közül van, akiért lelkesedik?
– Mindenképpen, éspedig a Real Madrid játékosa, Cristiano Ronaldo, bár lehet, hogy hülyeségnek hangzik.
– Egyáltalán nem, pláne, ha meg is indokolja, mivel vívta ki a portugál, hogy ő a favorit.
– Ahogy fejleszti önmagát 32 évesen, az számomra példaértékű. Olyan futballista, akit lehet és érdemes is követni.

Arra kértük Varga Ákost, a Halásztelek FC mesterét, hogy alkosson véleményt…
…a bajnokság felfedezettjéről, Kiss Józsefről: „Rendkívül jó játékosnak tartom, aki igazán szereti a futballt. Nagyon gólérzékeny, igazán gyors és az edzésmunkában is teljes mértékben odateszi magát. Minden edzőnek ilyen vérbeli csatárt kívánok. És azt is tegyük hozzá, hogy még csak 17 éves.”
…fiatal játékosa előrelépési lehetőségéről: „Mindenféleképpen több van benne, nagyon remélem, hogy néhány év múlva NB-s csapatok is keresni fogják. Márpedig annak egy edző mindig örül, ha a játékosát magasabb osztályban is láthatja futballozni.”
…múltról, jelenről és jövőről: „Nagyon nehezen kezdtük a felkészülést, ugyanis 16 új játékos ült az öltözőben a bajnokság kezdete előtt fél hónappal. Eltelt öt hét, mire rendezni tudtuk a sorainkat, ám nagyon sokat segített, hogy két idősebb játékost, Tamás Attilát és Horváth Lajost vissza tudtam csábítani a csapathoz, akik segítik a munkámat és ez látszik a társulat teljesítményén is. Az első, Tököl II. elleni 4–1-es győzelem után a hangulat is jobb lett az öltözőben, ami immár pontokban is megmutatkozik. Rendkívül jó képességű együttesünk van, no és nálunk családias a hangulat. Csapatunkat a szezon végén mindenképpen az első hat helyezett közé várom.”

A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 30. lapszámában.