ÖRKÉNY » Ha Örkény István élne, letehetetlen egyperces novellát írhatna az Örkényről. A Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő társulatot ugyanis már nem a nyáron érkező korábbi élvonalbeli futballista, Mészáros Attila trenírozza.
Mindössze kilenc forduló jutott neki. Fordulatos fél idény rémisztően gyenge játékkal elért sikerrel és megmagyarázhatatlan hazai vereségekkel, nem mellékesen számtalan kapott találattal. Érthető, ha az egykori hátvéd gyomrát megfeküdte az ingatag lábakon álló védelem gólképessége – és nem csupán az…
– A véleménye azóta sem változott?
– Történt, ami történt azon az ominózus szombaton, de úgy gondoltam, azzal tudok jobban segíteni, ha felállok a kispadról, mert azt éreztem, én már nem tudom motiválni a csapatot – mondta Mészáros Attila, az Örkény SE immár csak korábbi, 34 esztendős edzője, aki labdarúgóként megfordult többek között Kispesten, a Videotonban, Soroksáron, Monoron és Csepelen is.
– És erre ők, az érintettek?
– Láttam jó néhány játékoson a megilletődöttséget, illetve volt egy futballista, akinek könnybe lábadt a szeme. Azt éreztem, mindenki meghökkent, hogy lemondok, de ez volt a legjobb döntés, amit meg kellett tennem.
– A játékosok közül volt, aki félre- vagy felhívta, hogy „Mester, ne csináld ezt, inkább csináld tovább”?
– Nem, ilyesmi nem történt.
– Várta, netán elvárta volna, hogy ezt valaki megtegye?
– Őszinte leszek: igen, de inkább úgy fogalmazok, jólesett volna, ha kapok efféle visszajelzést.
– A 4–1-es halászteleki vereség volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban?
– Szép lassan mélyülő folyamat volt ez a történet. Akadt még egy hasonló meccsünk, amikor ugyanilyen mérges voltam, de akkor még úgy éreztem, tudok segíteni. Aztán jött egy összecsapás, amikor nem volt semmi gond, ám utána megint előkerültek a problémák. Mentünk bele a mérkőzésekbe, és én egyre többször láttam és hallottam.
– Mit is?
– Egyre többször tapasztaltam, hogy a pályán belül és kívül is egymást bántották a játékosok. Már a Törökbálint elleni meccsen is észre lehetett venni, hogy piszkálták egymást, és Halászteleken is ugyanez történt. Nem egymásért küzdöttek, és bármit találtam ki, nem tudtam segíteni.
– Nem lett volna jobb, ha ostorral a kézben a lovak közé csap?
– Többször előfordult, sőt, büntettem is meg játékost. Nyilván, ha profi osztályban vagyunk, illetve, ha a keret bővebb lett volna, akkor azt mondom, ez és ez a labdarúgó menjen, és akkor legfeljebb befejezzük a szezont tizenöten vagy tizenhatan. Még így is megcsinálhattam volna, de mivel kevesen voltunk, ha már így fogalmazott, nem mertem úgy a lovak közé csapni. Az edzők számára előírás, hogy követelniük kell, és az sehol nincs leírva, hogy csak kérjen. Márpedig nekem át kellett gondolnom, mit is tegyek, hogy meg is fogjam a brigádot és sértődés se legyen.
– Neves szaktekintély, pro licences végzettségű, akkoriban még az NB III-ban dolgozó edzőkollégája mondta idestova néhány esztendeje, hogy »megalkuvóligában« dolgozik, mert meglehet, akit ma elküld a búsba, az jövő héten megnyeri neki a meccset. Visszaéltek a bizalmával?
– Szerintem volt olyan játékos, aki igen.
– Innen már csak egy lépés, hogy kijelentse, megbánta, hogy elfogadta az Örkény invitálását.
– Szó sincs erről, hiszen fiatal edző vagyok, nekem tanulnom kell, és azt is meg kellett, mit és hogyan kell kezelni. Nagyon is örültem a felkérésnek, úgy kezdtem a munkát a nyáron, hogy a dobogót is elérhetjük, mert a képességeket tekintve ez benne van az együttesben. Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Megtettem mindent, de nekem ennyi jutott.
– Ha más nem is, legalább Melinda, a felesége, no és az augusztus 18-án már az 5. születésnapját ünneplő kislánya, Mercédesz örülhet annak, hogy így alakult.
– Nem is tudom, hogy az élet vagy inkább a sors szólt közbe. Másfél hete, szombaton bejelentettem a lemondásomat, majd vasárnap este jött egy telefon Tökölről, hogy engem szeretnének edzőnek. A klub elnökével, Hamar Istvánnal megbeszéltük, mit várnak el, én pedig azt mondtam, szíves örömest segítek. Hihetetlen jó érzés, ami történt. El voltam szontyolodva, mi lesz velem, hogy eljöttem Örkényből, aztán beszéltem a Pistával – mi annak idején együtt játszottunk Kispesten –, és olyan tervet vázolt fel, ami nekem tetszett. Innentől kezdve minden erőmmel azon leszek, hogy a „megye-egyes” Tököl elérje a célját.
– Ami az osztályváltás elkerülése?
– Megpróbáljuk benttartani a csapatot, ő is segít, amiben csak tud, és ha minden jól megy, sikerülni fog, de nem lesz könnyű. Nagyon sok munka vár ránk, de állok elébe. Az a legfontosabb, hogy ne kelljen az utolsó fordulókban azon izgulni, miként alakulnak az eredmények.
– Ismerősök közé csöppent?
– Béky Gábornak, Balázs Leventének és Papp Sándornak voltam az edzője, nagyon jó beállítottságú futballistákról van szó. Amikor az előző szezonban láttam futballozni, tetszett a Tököl, látszott a csapaton az elődöm, Hollik András munkája. Fel volt építve a gárda mind taktikailag, mind erőnlétileg. Akkoriban még Halászteleken dolgoztam, így készülnöm kellett belőle, kimentem és megnéztem a Tökölt. Névről csupán egy-két játékosról tudtam, kicsoda, de ez nem is baj, elvégre lesz időnk megismerni egymást.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 29. lapszámában. Azóta Mészáros Attila debütáló találkozóján a hazai pályán futballozó Tököl 2–0-ra legyőzte a Dabas II.-t a Pest megyei I. osztály 11. fordulójában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: