Nem született grófnak, de királyként távozott – Aradszky László emlékére

BUDAPEST » Életének 83. évében vasárnap este otthonában elhunyt Aradszky László táncdalénekes, a magyar hanglemezgyártás első és második aranylemezes művésze, aki rajongott a Ferencvárosért. Családja és népes rajongótábora mellett unokája, az NB I-es Honvédban, Kecskeméten és Pakson is megforduló csatár, a jelenleg Zalaegerszegen, az NB II-ben futballozó Balázs Zsolt is gyászolja.

Anyám csak mosolygott, de nem szólt semmit. Negyedik vagy ötödik alkalommal forgott az A oldal, mert mindig „visszatapsoltam”, és olybá tűnt, Formula 1-es verseny zajlik a fekete korong és a tű között, mintha meg sem akart volna állni a 33-as fordulatú, barázdákkal telített kislemez. A fadobozos Tesla lemezjátszó egyébként megannyi slágert „tudott”, de valamiért a sramlira emlékeztető Csússz ide volt a favorit. Valahol még megvan a hanghordozó – valahol most bús dal szól. Aradszky László legendás táncdalénekesként a nyolcvanas évek végén élte valódi fénykorát, persze egy ötéves kissrác ebből akkoriban még mit sem értett. A Ferencvárosnak mindig is kultusza volt, akárcsak Aradszkynak, így nem csoda, hogy egymásra találtak. Persze ez a kapcsolat nem volt újkeletű, hiszen a zöld-fehérek kölyökcsapatában futballozott, és bár labdarúgó szeretett volna lenni, a későbbiekben a Színészválogatott tagja lehetett. Egyik legnépszerűbb dalának címe szerint nem született grófnak, és nincs is ebben túlzás, ugyanis a táncdalok királya lett. Megszámlálhatatlan sláger fűződik a nevéhez: Még ide-oda húz a szív, Eleonóra, Mesebeli lányok, Pókháló az ablakon, Szomszédasszony fütyülök a lányára, Csavarogni kéne egyet. Ezúttal túl messzire ment…