Szeptember 21-én, csütörtökön 12 óra 47 perckor érkezett a világra 55 centiméterrel és 3950 grammal Balló Dominik. Nem csupán a kisfiú, de édesanyja, Renáta, no meg a „kispapa”, a Ferencvárosban nevelkedő, később a Goldballban, Budatétényben és a Vasasban pallérozódó, felnőtt labdarúgóként Turán, Biatorbágyon és a Ferencvárosi FC-ben is megforduló Balló Harold, a Budapest-bajnokság I. osztályában szereplő ASR Gázgyár nagyszerű képességekkel megáldott támadója is jól van.
Ne is tagadd, bizony jó lett volna kifutni a világ egyik, ha nem a legszebb piros-kék színösszeállítású mezében NB I-es bajnokin. Bizony jó lett volna hallgatni a világ egyik, ha nem a legjobb szpíkerétől, a fájdalmasan fiatalon megboldogult Breyer Zolitól, hogy „gólszerzőőőő, Ballóóóóóó Harooooold”. Bizony jó lett volna, ha nem kerülsz messze a Vasastól, de legalább a futball ragaszkodott hozzád, mint erdei mókus az odújához. Nem én vagyok az egyetlen, aki azt mondta Neked, többre, sokkal többre vihetted volna, de megtaláltad a helyed civilként is a pályán. Ott, ahol nem mindig zöld a fű és nem mindig van nyitva a háló nélküli kapu. Ha végre felépül, és újra benépesül a Fáy utcai komplexum, kapd fel, öleld magadhoz és vidd ki Domit egy hangulatos Vasas–Honvéd derbire. Mutasd meg neki, hogy ezen a helyen nőtt fel az apád, itt brusztolt keményen a védőkkel, itt aprították a bekkek az U17-ben, az U19-ben és az NB III-ban, hátha kikerekedett szemmel nézi a fatert, majd a pályán rohangáló és a mellette, körülötte zászlót lobogtató, teli torokból szurkoló embereket. Bárhogy is lesz, ott és akkor tudni fogod, hogy az élet kárpótolt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: