Menczeles Iván – aki Gelei Károly munkáját segítette – meglepődött, hogy felállították a duót a JFC kispadjáról, mi több, szerinte elhamarkodott döntést hoztak a feletteseik. Mindenesetre Arany László, a Debrecen és a Ferencváros korábbi középpályása lett az utód, ám a legutóbbi, 7. játéknapon a Jászberény 2–1-es vereséget szenvedett Putnokon.
– Figyeli a meteorológiai előrejelzéseket? Csak mert ugyan az év ezen szakaszában korántsem meglepő, de Jászberényben alighanem mégis derült égből érkezett a villámcsapás.
– Erre nem számítottunk, bár éreztünk nyomást a vezetők részéről, mivel nem voltak megelégedve a csapattal – mondta Menczeles Iván, a Jászberény immár csak volt másodedzője, aki Gelei Károly munkáját segítette a JFC-nél. – Már kedden, a kupameccset megelőző napon bejöttek és figyelmeztettek bennünket, hogy nagyon fontos találkozó következik. Ennek tudatában remegő lábbal léptek pályára a játékosok, és ez a találkozó olyannyira nem sikerült, hogy a mérkőzést követő napon megköszönték a munkánkat.
– Ennyi?
– Nézze, rendkívül sokat köszönhetek a Jászberénynek, jó körülmények között tudtunk készülni, de szerintem elkapkodott döntés volt. Majd meglátjuk, miként alakul a jövő, de abban azért bízom, jól jönnek ki ebből.
– A Soproni Vasutas kiesett Tatabányán, azóta három játékos kereten kívül, no és kompletten megbüntették a csapatot nem kevés összeggel, illetve a Dorog elleni bajnoki után további szankciók léphetnek életbe, de a szakmai stábot békén hagyták. Jelen esetben fel sem merült ez a lehetőség?
– Úgy gondolom, ez Jászberényben nem volt szokás, itt általában menesztik az edzőket. Dolgoztam annak idején Hévízen, és nem vicc, volt olyan időszak, hogy egy héten belül alig úsztuk meg húsz gól alatt. Négyet kaptunk a Váctól, hatot a Kaposvártól és kilencet a Szolnoktól. A hazafelé tartó úton azt mondta az elnök, egy biztos, az edző marad. Tisztában vagyok vele, hogy ezt a bizalmat nem szokták megadni a trénereknek, de Jászberényben így látták, tehát van ilyen és van olyan példa, ezúttal az következett be, hogy a vezetők egyértelműen megköszönték a munkánkat. Így döntöttek, ami ellen nem tudok mit tenni. Hozzáteszem, megye-kettes csapat ellen nem lett volna szabad kiesni. Hogy a Sopron kiesett, az ő ügyük, tény, profibb csapat, jobb játékosok, több labdarúgó alkotja a keretet, de azon a napon a látottak alapján semmivel nem voltunk magasabb osztályú csapat. Hiába játszunk NB III-ban, míg riválisunk a megye-kettőben, két közel egyforma társulat csapott össze az ibrányi mérkőzésen. Nagyon erős megyei másodosztályú alakulatról beszélünk, de felesleges bármit is mondanom, mert az csak mentség lenne. A tény az, hogy kiestünk, az elnök pedig úgy gondolta, ez így nem mehet tovább.
– A rossz után térjünk át a jóra. Az első négy fordulóban hibátlan volt a Szent Pál Akadémia, alig egy hete például azt a BVSC-t győzték le a tanítványai, amely addig veretlen volt.
– No és elég jó körülmények között dolgoznak a zuglóiak, erős BLSZ II.-es csapatról beszélünk. A Szent Pállal egy éve foglalkozom, szintén Gelei Karcsitól örököltem a társaságot. Nagyon lelkesek a játékosok és szó szerint a hit tartja össze a gárda tagjait, nagyon rendes, becsületes srácok, akik bennem is hisznek, és ez motivál engem.
– Cél a feljutás, a bajnoki cím megszerzése?
– A Szent Pál Akadémia nevében mondhatom, hogy minden mérkőzésen a győzelem a cél. Nagyon bízunk abban, hogy a végén az élen állunk, mert mindenképpen fel szeretnénk jutni, bár ennek a csapatnak nincs pályája, nincs pénze, csak a szeretet tartja össze. Hogy ez egy osztállyal feljebb mire lenne elég, nem tudom, de egyelőre úgy készülünk, hogy szeretnénk megnyerni a bajnokságot, legrosszabb esetben a második helyen zárni, hiszen komoly ellenfél a BVSC, de megvan a reális esély arra, hogy felkerüljünk, de majd az idő eldönti, mi és hogyan lesz. Jó példa erre a Jászberény, mivel tapasztaltam, egyetlen könnyű meccs sincs sem az NB III-ban, sem a blasz-kettőben. Egyébként ezúton is szeretném megköszönni a jászberényi vezetők hozzáállását, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ugyan felállítottak az első csapat kispadjáról, mégis lehetőséget kaptam az utánpótlásban, ezáltal elismerték a munkámat.
– És megy vagy marad?
– Eldöntöm még, hogyan tovább. Jó másfél év volt ez Jászberényben, legutóbb harmadikként zártunk, tehát sikeres szezon áll mögöttünk, de az új bajnokságban új lehetőségek jöttek, és tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, sőt, nehéz lesz. Kívánom a kollégámnak, hogy az elkövetkező hat meccsen minimum kilenc vagy több pontot gyűjtsenek, és próbáljanak feljebb lépni a tabellán. Az első öt-hat helyezés valamelyike reális, de ha a hetedik pozícióban zár a Jászberény, az sem rossz abban a helyzetben, amiben van.