INTERJÚ » Rafael Péter: „Üzenem a kortársaimnak, hogy legyenek kitartóak, én is így kezdtem el”

BUDAPEST » Bár „csak” 47 alkalommal talált az ellenfelek hálójába a Foci Suli-Vác színeiben a 15 éves Rafael Péter, az alábbiakban kiderül, hogy a tehetséges támadó mégsem enged a 48-ból.

Egyesülete viszont engedte, méghozzá örömmel, hiszen a Pest megyei II. osztály, U16, Északnyugati csoportjában nem csupán a találataival kitűnő labdarúgót a nyár már nem a Duna-parti városban, hanem Újpesten érte.

– A legjobb mesterlövész-titulust elcserélted volna a bajnoki címre?

– Biztos, hogy nem – válaszolta kapásból Rafael Péter, aki a Foci Suli-Vác színeiben remek szezont zárt.

– Megleptél. Tízből nyolc játékos azt mondta volna, hol a papír, amit alá kell írni?

– Azért nem, mert bennünk volt a bajnoki cím, de egyénileg rontottuk el.

– Min múlott? Elvégre a Dunakeszi 50, míg ti 44 ponttal zártatok.

– El is mentek emberek tőlünk, úgyhogy foghatnám erre is, de nem koncentráltunk eléggé, ezért is hibáztunk.

– A legnagyobb rivális bajnoki címe tehát elvitathatatlan?

– Abszolút megérdemelték a dunakesziek az aranyérmet.

– Mi játszódik le ilyenkor egy néhány nap múlva 16 éves fiatalember fejében? Gólkirály lettél, de az elsőséget mégis elbuktátok.

– Mindig bennem volt, hogy meg akarom nyerni mindkettőt, de a vége felé, amikor pontszámilag kezdtünk lemaradni, szomorú voltam és ideges is.

– Akkor csak a szépre emlékezzél – mondjuk a találatok tekintetében.

– A legszebb gólom? Próbálok visszagondolni… Volt, amit a 16-oson kívülről, igencsak távolról szereztem, legyen az.

– Azért maradt meg benned, mert a góljaid többségét a 16-oson belülről szerezted?

– Ha nem is mindig, de a legtöbbször kontrából találtam be.

– Volt amúgy sorsdöntő meccs?

– Pont a Dunakeszi ellen. Megverhettük volna őket, de rontottunk akkor is, mert egyéni hibából egyenlített az ellenfelünk, nekünk pedig hiába volt még helyzetünk, azt sem rúgtuk be. Ezen is múlhatott a bajnoki cím.

– Mire vagy büszkébb? Arra, hogy az U16-ban gólkirály lettél, vagy arra, hogy az U19-ben 24-szer voltál eredményes?

– Igazság szerint mindkettőre büszke vagyok, de az U19-re azért is, mert nem azt mondom, hogy az U16-ban gyenge játékosok vannak, ám akadnak közel egyszintűek velem, amit a gólok is mutatnak. Viszont a nagyobbak között ugyebár idősebbek nálam, de onnan is kitűntem a gólok száma alapján.

– Közöttük jobban kell koncentrálni?

– Igen, abszolút. Erősebbek voltak, így az utolsó pillanatig nagyon kellett figyelni.

– Azért mégiscsak élesnek mondható a váltás. Sokkal gyorsabb, erőszakosabb ott a játék?

– Egészen más. Nem nagyképűségből, de az U16-ban szinte mindenkinél gyorsabb és fizikálisan erősebb voltam, és bár az U19-ben is látszott ebből valami, de nem tűntem úgy ki.

– Sokat fejlődtél azáltal, hogy az idősebb korosztályban is megmutattad magad?

– Nagyon sokat. Amikor először odamentem, nem lógtam ki a csapatból, majd idővel elkezdtem ütemesen fejlődni, ami meglátszott a teljesítményemen.

– Az éles váltás a nyáron is megtörtént, hiszen immár Újpesten kell tréningre jelentkezned. Hogyan sikerült a lila-fehérekhez kerülnöd?

– Amikor a nyári díjátadó ünnepség volt Dabason, Józsi bá’ (Szél József, a Foci Suli-Vác szakmai vezetője – a szerző) odajött hozzám és mondta, szeretné, ha végigedzeném a nyarat, aztán meglátják, nyáron fejlődöm-e és mennyire felelek meg Újpesten. Ezek szerint sikerült.

– Könnyen ment a beilleszkedés?

– Abszolút, mindenki befogadó.

– Újpest, újdonság, új élet. Mi a célod rövid távon?

– Az, hogy maradjak az UTE-ban, és persze felkerülni a saját korosztályomba, mert most még nem ott játszom, no és szeretnék magyar válogatott lenni.

– Van, akinek a futballja különösképpen inspirál?

– Igen, a ferencvárosi Gera Zoltáné. Néztem a korábbi videókat, amikor fiatalabb volt, és nagyon tetszik a játéka.

– Meglehet, hogy miután kissé forrófejű vagy, ezért kedveled a higgadt, egyre inkább megfontolt labdarúgót?

– Néha előfordul, hogy felkapom a vizet… Edzésen is mondják, mindenkitől ezt hallom, csak nyugodtan, mert akkor leszek jó futballista. Most már azonban nyugtatgatom magam és próbálok odafigyelni erre is. Végezetül üzenem a kortársaimnak, hogy legyenek kitartóak, én is így kezdtem el.

„Rafael Péter maximálisan megérdemelte a gólkirályi címet az előző szezonban. Nagyon gólérzékeny támadóról van szó, aki nagyon jó technikai tudással, kreativitással és sebességgel van megáldva. Egyesületünk büszke a teljesítményére és a hozzáállására, ugyanis szorgalmas, nagyon alázatos és tisztelettudó nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Nagy öröm számunkra, hogy Pest megye legjobb utánpótláskorú játékosa lett, és a gólkirályi címe miatt is felfigyelt rá az UTE Labdarúgó Akadémia, így az idén nyáron oda tudott igazolni, kollégiumot kapott, beiskolázták. Számunkra nagy büszkeség, hogy ilyen neves klubhoz tudtunk játékost irányítani.”

SZÉL JÓZSEF, a Foci Suli-Vác szakmai vezetője Rafael Péterről

Már Újpesten is remekel » A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 23. lapszámában. Nos, azóta Rafael Péter már be is mutatkozott az Újpesti TE B csapatában, amely az U19-es III. osztályú bajnokság Közép B-csoportjában versenyez. A szépreményű fiatalember a három évvel idősebbek között a Pénzügyőr elleni, hazai környezetben 6–2-re elveszített találkozó 22. percében 1–1-re alakította az eredményt,  míg Egerben úgy nyertek 3–2-re a lila-fehérek, hogy 2–0 után a 11. (!) percben Rafael Péter szerezte a szépítő találatot. Két meccs, két gól – tizenhat évesen az U19-ben ez bizony több, mint remek produkció!

Tovább a blogra »