DUNAHARASZTI–FERENCVÁROS 1–2 » Remek helytállás kontra visszafogott teljesítmény: a házigazda színeiben csereként beküldött Mészáros Dániel fantasztikus, ollózó mozdulattal kivitelezett találatáról marad emlékezetes a kedd délutáni Magyar Kupa-mérkőzés.
Amit eltervezett, a csapata végrehajtotta. Korábbi hátvédként értelemszerűen a védekezés alapos megszervezését helyezte előtérbe Króner Péter, a Dunaharaszti MTK mestere, így tulajdonképpen az történt a pályán, amit a házigazda akart, avagy nem jött be a szakvezető jóslata. Mi több, az első félidőben a legnagyobb lehetőség is a házigazda előtt adódott, de Holczer Ádám kapus hibáját Szenes Bence nem tudta góllal büntetni, a váratlanul elé kerülő labdát a bal alsó sarok mellé lőtte. A DMTK egyébként az NB III, Nyugati csoportjában szerepel, és ha leírnánk, talán nem is hinnék el, hogy a legjobban kereső hazai futballista bérének közel tízszeresét teheti zsebre az FTC legrosszabbul kereső profi státuszú játékosa. Amúgy a Ferencváros az NB I-ben a bajnoki címre pályázik, nem mellékesen a Magyar Kupa címvédője, csakhogy mindebből kedd délután semmi nem látszott. Persze, többet birtokolta a labdát a látogató, nyilván a sebességbeli különbség időközönként ugyanúgy tetten érhető volt, mint a bódult állapotú, démonokat látó K. Renátó a Hős utcai szupermarketben, de mindez az eredményben nem tükröződött. Németes mentalitás, robotszerű, érzelemmentes futball. Ez jellemezte a Fradit a folytatásban is, márpedig azt azért meg kell jegyezni, hogy a felek tudták, mire számíthatnak egymástól, ilyetén formában mégis a hazaiak akarata érvényesült, ami nem a Dunaharaszti MTK kritikája. A 63. percben elég volt egy kihagyás és Bognár István szöglete után Botka Endre vette be Gyatyel Norbert hálóját (0–1) – akkora kő esett le a Fradi-játékosok, no meg a kispadon ülők szívéről, hogy még a Soroksári úton is hallották a zuhanást. A Dunaharaszti labdarúgói továbbra is szervezetten, egymást kisegítve futballoztak, és ha lehetőségük adódott, tiszteletüket tették Holczer Ádám kapujának előterében is. Thomas Doll változtatott a hajrában, a meglepetésre kezdőként bevetett, összességében semmit nem mutató Priskin Tamást Janek Sternberg váltotta, avagy csatár helyett védő érkezett, ami még akkor is jól jellemzi a helyzetet, ha tudjuk, a csere támadóbbá, kezdeményezőbbé tette a Fradit. A zöld-fehérek próbáltak nyomást gyakorolni a DMTK-ra, ám mégis az élvonalbeli gárda védelme kapitulált: szögletet követően két csereember adott okot az ünneplésre, miután Vitányi Gergő lefejelt labdáját Mészáros Dániel juttatta ollózó mozdulattal Holczer Ádám kapujának bal felső sarkába (1–1). Nézzék csak! Parádés mozdulat volt, a kivitelezés okot ad arra, hogy hetekig ismételgessék a találatot. A megalkuvás nélkül küzdő Dunaharaszti közel járt a hosszabbításhoz, de az utolsó előtti percben, már a ráadásban ismét Bognár István tekert középre jól, a szabadrúgásból betett labdát pedig Leandro csúsztatta a bal sarokba (1–2). A felek között meglévő osztálykülönbség csak nyomokban volt felfedezhető ezen a délutánon, a Ferencváros monoton játékkal, ordító helyzet nélkül, csupán pontrúgásokkal múlta felül nagy szívvel küzdő riválisát. Szép volt, fiúk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: