INTERJÚ » Andorkó Benjamin: „Most csak az jár a fejemben, hogy a felnőtt csapat bajnok legyen és visszakerüljön a megye-kettőbe”

GYÁL » Fontos és kevésbé fontos meccsek jönnek negyedórányi üresjárattal, unalmas mezőnyjátékkal, edzés híján a legtöbbször „ösztönfutballal”. A megyei harmadosztály nem NB-s szintre vágyó szépreményű legénynek való, a Pest megyei II. osztály, U19, Déli csoportjában 35 találattal gólkirályként záró Andorkó Benjamin mégis ezt választotta. Legalábbis egyelőre.

Mi lesz veled, gólkirály? Megragadsz, megrekedsz egy szinten vagy tudatosan, terv szerint készülve az elkövetkező hetekre, hónapokra egyszer majd továbbállsz? Fontos felvetés ez, a jövő kérdése. Andorkó Benjamin azonban a jelek szerint nagyon is jól tudja, mit csinál. A Gyáli BKSE egyik legnagyobb értéke leginkább gólt szerez. Teli rüszttel megeresztett bombát küld a jobb vinklibe, de minimum sistergős löketekkel riogatja a cerberusokat. Úgy, mint az előző évadban.
– Nem akarlak dicsérni, de nagyszerű szezonon vagy túl.
– A góljaim száma alapján igen, de a szereplésünk miatt már nem annyira – mondta a 19 éves Andorkó Benjamin, a Gyáli BKSE labdarúgója, aki az U19-es pontvadászatban 24 bajnokin 35 alkalommal ünnepelhetett, míg a felnőttek között 16 találkozón 3-szor bizonyult eredményesnek. – Amúgy nem vagyok teljesen elégedetlen a csapattal, de nem nyújtottuk azt, amit vártunk. 2016 nyarán bajnokok lettünk, ám ez a legutóbbi szezon nagyon nem sikerült.
– Egymás között kielemeztétek, megvitattátok az okokat, miért végeztetek a 10. helyen?
– Nagyon sokan abbahagyták a focit nálunk, így az U16-ból és az U17-ből hoztunk fel játékosokat, hogy meglegyünk, így a tavalyelőtti csapatunk kettévált, kis túlzással mindenki ment, amerre látott.
– Ha egy vasorrú bába-alteregójú rusnya, de legalább fogatlan jó tündér garantálja egy zimankós téli estén, hogy bronzérmes lesz a csapat, ugyanakkor nem leszel gólkirály, mágnessel vonzod magadhoz vagy egyenesen a fémhulladék átvevő telepre irányítod?
– Akkor simán elfogadtam volna.
– És ilyenkor boldoggá teszi az embert, ha a társulat nem is lett aranyérmes, de legalább a Gyáli BKSE egyéni címmel gazdagodott? Vagy ez nem oszt, nem szoroz?
– De, számít, és nagyon sokan gratuláltak nekem a felnőtt gárdából is.
– Témánál vagyunk: az U19-es együttesben nyújtott produkciód elismerésre méltó – és az első csapatban bemutatott teljesítményed?
– Már tavaly is nagyon sokat játszottam a felnőtteknél, amikor nem egy napon volt a mérkőzésünk az U19-cel, és amit tudtam produkálni, az tökéletes volt, viszont az ifiben voltak kitéréseim.
– Ezt meg hogy érted?
– Akadtak sérüléseim, így nem mindig voltam százszázalékos, mint az előző szezonokban. Igaz, akkortájt nem értem el egyéni eredményt, viszont bajnok lett a csapat, hiszen mindenki a futballra koncentrált.
– A sors furcsa fintora, hogy két év alatt kaptad meg, amit megadhattak volna odafentről egy évadban is?
– Tavaly egy találattal maradtam le a gólkirályi címről, ám annak nagyon örültem, hogy a csapattársam, Láng Márton bizonyult a legjobb mesterlövésznek.
– Az Újhartyán a nyár elején gálameccsel egybekötött németországi kiránduláson vett részt Andorkó Benjaminnal a soraiban. Ehhez képest most mégis úgy beszélünk egymással, hogy a Gyál játékosa vagy. Megmagyaráznád?
– Volt egy bokaficamom, amellyel nem tudtam edzésekre menni Újhartyánba. Sokszor hívtam az edzőt, hogy mi a helyzet velem egészségügyileg, ám az átigazolással nem is foglalkoztak, hiszen az volt a kérdés náluk, legyen-e új ember vagy ne legyen? Ekkor úgy döntöttem, hogy a következő félévben még biztosan itt maradok Gyálon, utána pedig feljebb szeretnék lépni. Mindenkitől azt hallom, hogy a tehetségem megvan a futballhoz, akkor meg kell próbálnom.
– Miután a felnőtt alakulat a pontlevonásnak köszönhetően nem a megyei második vonalban, hanem csak a harmadosztályban szerepelhet a 2017/2018-as szezonban, nem gondolod visszalépésnek a ragaszkodást?
– De igen. Nemrégiben volt „megye-hármas” mérkőzésünk Vácszentlászlón, az 55. percben álltam be, majd három gólt rúgtam és két asszisztot adtam az egyik csapattársamnak. Ez már tényleg a legalja – nekem legalábbis. Itt nem lesz fejlődés, ezzel tisztában vagyok, így az edzéseken koncentrálok, mert ott előre lehet lépni, ám most úgy látom, hogy a meccseken viszont nem.
– Immár csupán a felnőttekkel tréningezel?
– Csak ott edzek, hetente kétszer.
– Egy sokra hivatott ifjúnak, akinek álmai, céljai, tervei vannak, elegendő mindez?
– Nem, dehogy. Hetente ötször esténként eljárok futni, hétvégén meg ugye ott vannak a mérkőzések. Próbálom magamat fejleszteni, minél jobbnak lenni, hogyha eljön az ideje, megpróbáljak az NB II-ben vagy az NB III-ban is helytállni. Egyébként három éve voltam az NB II-ben, mégpedig Soroksáron, csak elszakadt a combizmom.
– Ha akkor minden másként alakul, most meglehet, nem a mesterhármasodról és a két gólpasszodról csevegnénk, hanem arról, hogy milyen gyakorlásokat vezényel Lipcsei Péter.
– Éppen ezért most csak az jár a fejemben, hogy a felnőtt csapat bajnok legyen és visszakerüljön a megye-kettőbe. És ha lehet, kimagasló szezont futva szeretnék ismét gólkirály lenni.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 22. lapszámában.