A Célkeresztben című amerikai filmet annak idején a mindig remek Clint Eastwood „vitte”, ám élünk a gyanúperrel, a magyar változatban Kocsis Attila nem statisztaszerepre lenne kárhoztatva.
– Akkor most minden rendben? És ezt most nem azért kérdezem, mert pénteken 1–1-re végzett a Soroksár a Gyirmót otthonában.
– Úgy érzem, hazatértem – felelte Kocsis Attila, a Soroksár SC masszőrje. – Gyerekkorom óta Ferencváros-szurkoló vagyok, és minden vágyam volt, hogy a klubban dolgozhassak. Örülök annak, ha nem is a nagy Fradihoz, de az FTC fiókcsapatához odakerülhettem. Ezúton is szeretném megköszönni Dragóner Attilának, hogy odavett, mert amilyen stábhoz kerültem, az nagyszerű brigád. Lipcsei Péterről, Milovanovics Dejanról, Végh Zoltánról és Tímár Ádámról van szó, és kaptam magam mellé egy másik masszőrt is Tóth Tamás személyében, akivel nemcsak munkakapcsolat, hanem egy igazi barátság is elkezdődött Soroksáron.
– Az NB II-es együttes csak egy lépcsőfok a Fradihoz vezető úton?
– Nem hiszem, hogy ez valaha megvalósulna.
– Miért ennyire pesszimista?
– Mert ez csak úgy jöhetne létre, ha Lipcsei Peti lenne a Ferencváros edzője. De azért, mert most Soroksáron vagyok, nem gondolnám, hogy ettől megnyílna a kapu az FTC felé.
– Tehát nem hisz abban, hogy Lipcsei Péter a zöld-fehérek mestere lesz?
– Dehogynem, látok rá esélyt, hiszen valódi ikon, de csak akkor tudnám elképzelni, hogy odakerüljek, ha vele tarthatok.
– Nem szakmai véleményt kérek, csupán a kívülállóként mégis bennfentest kérdezem: az eddigi szereplésre nem lehet panasz, ugye?
– Azt azért ne felejtse el, hogy én is futballoztam és régóta labdarúgók között mozgok. A miénk nagyon jó csapat és mindemellett jó társaság is. Gyömbér Gáborral és Gyepes Gáborral megvan nálunk a rutin, a Fraditól jött hat fiatallal pedig nem vagyunk pofozógépek, tudunk küzdeni. Egyeket kapunk, egyeket rúgunk, már csak egy nagyon jó góllövő csatár kellene, és akkor az első hatban el tudnám képzelni a mostani a Soroksárt. Fröhlich Roland egyébként aláírt hozzánk, úgyhogy talán a támadósorban is megvagyunk, mint ahogy a stáb tagjai is egy hullámhosszon vannak. Dragóner Attila nagyon jó csapatot hozott össze, nincsenek klikkek és ez fontos.
– Csak a Soroksár?
– Ha arra kíváncsi, a Fradi futsalnál is ott vagyok, méghozzá hétfőn és pénteken. „Dragi” és Lipcsei Peti is tiszteletben tartotta ezt, elmondtam nekik már az elején, mi a helyzet, igényt tartanak ott is rám, amire azt felelték, nyugodtan mehetek. Nincs annyi munkám hétfőn és pénteken, úgyhogy nincs ezzel semmi probléma.
– Egykori csapata, az aranyérmesként a női Bajnokok Ligájában szereplő MTK helytállásához mit szól?
– Nagyjából figyeltem az eredményeket, no és Szabados Gyurit jó edzőnek tartom, ismerem is, de nem tudok nagy véleményt mondani. Magyar női foci nincs, legalábbis ami nézhető lenne.
– Bocsánat, jól értettem?
– Már nincs bennem tüske, nem ezért mondom, de úgy gondolom, hogy Magyarországon a női futball nem különösebben nézhető.
– Ezt cáfolnám is rögtön, de tiszteletben tartom a véleményét.
– Hangsúlyozom, nincs bennem tüske, én elfelejtettem, ami volt, de csak a férfi futballra koncentrálok.
– Mindezzel azt akarja sugallni, hogy nem lát sanszot a fejlődésre női vonalon?
– Komoly előrelépésre nem. Ha jobban belegondol, semmilyen tornára nem jutunk ki, még a hazai válogatottaknak összehozott nyári tornán sem vagyunk jobbak a harmadik helyezettnél. Nem látok Pádár Anitát, nem látok Sipos Lillát és nem látok Vágó Fannyt. Nem látom a talentumot a fiatalokban. Aztán lehet, hogy az U17-ben van ilyen, de… Jakabfi Zsanett is lassan kifelé megy és nincs utánpótlás. Szerintem annyi esély sincs, mint férfi vonalon, és ezzel nem szeretnék senkit megbántani. Nem érdekel a női futball, ezt is nyugodtan leírhatja.
– Nem gondolja, hogy ezekkel a mondatokkal céltábla lesz? Nem zavarja, ha a többség azt tartja majd, mit akar, miket beszél, miket hord itt össze ez a sértett masszőr?
– Nem. Én az MTK-nál a Medgyes Péter idején töltött két évet tiszteletben tartom, nem éreztem magam rosszul, sőt, sokat köszönhetek a klubnak. Eljutottam a Bajnokok Ligájába, bár úgymond bajnokságot nem nyertem. Ha akarja, leírhatja még egyszer: nincs tüske bennem, de nem érdekel a női futball. Őszinte ember voltam és az is leszek. Ez van.