DUNAHARASZTI » Veszteség és nyereség: legenda távozott, legenda érkezett. Az NB II-ben szereplő Vác FC immár Rusvay Gergely nélkül feszült neki a 2017/2018-as szezonnak, miközben az NB III, Közép-csoportjából „Nyugatra” átkerülő Dunaharaszti Rusvay Gergellyel indult csatába.
Orvosi csoda vagy nagyszerű génállomány? A szurkolók ezt kérdezik, merthogy Rusvay Gergely még mindig valódi vezérként futballozik, és ha a tapasztalt futballistán múlik, így lesz ez még hosszú évekig. És ebben a sebtében „összeszedett” orrtörés sem zavarja. – A 90 percig tartó kung-fu film után jön Zorro? – Kung-fu tényleg volt, de nem lettem Zorro, mert maszkban nem tudok futballozni – felelte Rusvay Gergely, a Dunaharaszti 39 esztendős labdarúgója. – Próbáltam, de nagyon zavart, így inkább kockáztatok, aztán majd meglátjuk. – Ha meg nem sértem vele, a legtöbben ebben a korban már a kislábujj-körmüket is féltenék egy nagyobb ütközéstől, nemhogy az arcukat. – Nekem ennyire a futball az életem, mert igaz, hogy eltört az orrom, de ha nem kapok rá direkt ütést, akkor menni fog, elvégre edzésen is bírta a rázkódást és bár ugyan érzem, de nem fáj. – Mi történt Óbudán, túl azon, hogy az NB III, Nyugati csoportjának nyitányán izgalmas, fordulatos meccsen 2–2-re végeztek a Hévízi úton? – Az első félidőben 1–0-ra vezettünk a gólommal, és körülbelül a játékrész közepén az oldalvonalnál harcoltunk a labdáért, én megtoltam a védő mellett, aki ahogy fordult, a karjával eltalálta az orromat. Éreztem rögtön, hogy nagy a baj, mert reccsent is egyet, majd elkezdett belőle ömleni a vér, aztán szerencsére vissza tudtam magamnak rakni, mert el volt ferdülve. Még most is van benne egy kicsi görbület, de nem olyan drasztikus a sérülésem, mint ahogy elsőre tűnt. Egyébként szándékosságot nem feltételezek, a srác vétlen volt. – Élt már át hasonlót meglehetősen hosszú karrierje során? – Hála istennek, az orrommal még nem volt probléma, egyszer viszont előfordult, hogy össze kellett kapcsolni a szemöldökömet. Az ellenfelemmel összefejeltünk, aki eltalált a könyökével, a szemöldököm pedig felrepedt. Mondom, ez volt az első ilyen balesetem, de remélem, az utolsó is. – Amikor minden rendben lesz a szaglószervével és beleszippant a levegőbe, mit érez majd? – Úgy gondolom, nagyon stabil együttes lesz a miénk Dunaharasztin. Előrefelé már a nyitányon is jól néztünk ki, a védekezésünkkel volt csupán egyszer-kétszer probléma, de az is a figyelmetlenségünknek tudható be. Ha figyelmesebbek vagyunk, akkor elkerülhetők lettek volna a gólok, de azt azért hozzá kell tenni, a III. Kerület nagyon jó csapat, tele olyan rutinos, volt NB I-es játékossal, illetve fiatal tehetséggel, akik a második félidőben ránk erőltették az akaratukat. Igaz, kontrából rúghattunk volna még gólt, de nem jött össze. Az első játékrész a miénk volt, a második az övék, így az 1. fordulóban igazságosnak volt mondható a 2–2-es döntetlen. – Hogyhogy Dunaharasztira szerződött ezen a nyáron? Ezt az évszakot nem lehetett egyszerű megélnie, és nem csupán a tomboló kánikula miatt mondom ezt… – Ez valóban így van. A Dunaharaszti úgy jött a képbe, hogy évekkel ezelőtt beszélgettünk Króner Péter edzővel, aki már akkor is csábított engem, csak akkor még úgymond alapember voltam a Vácban. Tavaly döntöttem azt el, hogy Vácon abbahagyom a futballt, mert csak kiegészítő ember voltam, a vége felé már alig játszottam. Akadt megkeresés a nyáron is, és ekkor úgy döntöttem, ezt a korszakomat lezárom és elmegyek még Dunaharasztiba, ahol több játéklehetőséget kapok, és remélem, a rutinommal tudok segíteni a csapatnak.
– Már megbocsásson, de aki az NB III-ban stabilan futballozhat, az a második vonalban nem tehetné meg ugyanezt? – Az NB II azért más, ott sokkal szervezettebb, no és jobb csapatok vannak, fizikálisan is megterhelőbb egy másodosztályú mérkőzés, mint egy NB III-as, igaz, nem minden esetben. Általában a második vonal jóval erősebb a harmadosztálynál, ugyanúgy, ahogy az NB I is az NB II-nél. Nyilván vannak nagyon jó csapatok az NB III-ban, de megvan az az egyosztálynyi különbség. – Szépen kikerülte a kérdést, mint a pályán a bekkeket. A Vácban már nem lenne helye? Kinn voltam a Soroksár elleni nyitányon, és bizony elkelt volna még egy-két kreatív labdarúgó a pályán. – Én pedig a Szeged 2011-Grosics Akadémia elleni, másfél héttel ezelőtti meccsen jártam, és azon a találkozón nagyon jól játszott a Vác. – Szóval? – Azt mondom, hogy nem, maradjunk ennyiben. Szerintem a Vác most úgy jó, ahogy van, fiatal csapat, a jövő az övék. Ha nem is ebben a bajnokságban, de egy-két éven belül meghatározó csapatként ott lesznek az első ötben. Akárcsak eddig, ezután is teljes szívemből szurkolok a Vácnak, ugyanúgy piros-kék vér folyik az ereimben, mint eddig, de most minden erőmmel a Dunaharasztira koncentrálok. – Méltóképpen köszöntek el öntől? – Úgy gondolom, igen. Volt egy utolsó meccsem, a Mosonmagyaróvár elleni idegenbeli bajnoki, ami előtt Nagy Tibor edző elmondta, végigjátszom a mérkőzést, akármi történik, nem fog lecserélni, élvezzem ki minden pillanatát. A szurkolók százszázalékosan mellém álltak, végig éltettek, megünnepeltek a találkozó után. Nem panaszkodom, egy szavam sem lehet és semmiféle tüske nincs bennem. Nem tagadom, nehéz volt a búcsú, hiszen 17 évet piros-kék mezben töltöttem, úgyhogy nem volt egyszerű még akkor sem, ha a meccset nagyon élveztem. Az összecsapást követő percek nehezen teltek. Néhány könnycseppet elmorzsoltam, de megyek tovább, mert ahogy én, úgy az élet sem áll meg.
„Sokszor el szoktam azon gondolkodni, mire vittem, és ha azt veszem, hogy Vácon futballoztam, a maximumot kihoztam a pályafutásomból. Az megint más kérdés, hogy amikor volt olyan lehetőségem, hogy több NB I-es csapat is vitt volna, akkor rosszul döntöttem. Ma már tudom, hogy nem Kecskemétre kellett volna mennem, mert eleve úgy kerültem oda, hogy nem az edző akart engem, hanem a tulajdonos. Aztán persze nem is kaptam játéklehetőséget, holott volt más ajánlatom is. Akkoriban a Kaposvár és a Zalaegerszeg keresett, és bár nem volt hivatalos, de a Fradiról is volt szó, igaz, akkor az NB II-ben szerepeltek a fővárosi zöld-fehérek. Hogy belevágtam volna-e a ferencvárosi kalandba? Biztos vagyok benne, de nem volt konkrét az ajánlat, csak a menedzserek jelezték, lehetne róla szó. Szerintem nem sok ember akadna, aki visszautasítaná a Ferencvárost, ahogy elfogadtam a kecskeméti lehetőséget, nyilván elfogadtam volna azt is. Azt az egy kecskeméti döntést mondanám elhibázottnak, de összességében elégedett vagyok a karrieremmel.” RUSVAY GERGELY a pályafutásáról
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 20. lapszámában. Azóta a Dunaharaszti MTK hazai környezetben 3–0-s vereséget szenvedett a Kaposvári Rákóczitól, míg az elmúlt hétvégén – ahogy arról helyszíni tudósításunkban beszámoltunk – Csepelen kapott ki 2–0-ra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: