BUDAPEST » Pénteken 17 órakor a női Bajnokok Ligája-selejtező minitorna 2. fordulójában a portugál Sportingot fogadja az MTK. Az alábbiakban a meccs főszereplői segítségével visszatekintünk a kedden lejátszott első találkozóra, valamint némiképp már előre is nézünk.
Görcsoldó siker. Nem elcsépelt, ezerszer leírt felesleges mondat, hanem a valóság. A valóság, amely kedden elszállásolta magát néhány napra, első osztályú kiszolgálással letelepedett a Hidegkuti Nándor Stadionban, ahol küzdeni, harcolni, szó szerint görcsölni kellett a sikerért, az erőt, lendületet és reményt adó győzelemért. „Gratulálok a lányoknak, jól álltak bele az első BL-mérkőzésükbe, tulajdonképpen egyértelmű volt a siker, teljesen megérdemelten nyertünk. A helyzeteink ugyan megvoltak, de azoknak csak a töredékét használtuk ki. Lehet javítani, az összjátékban és a pontosságban feltétlenül, de azt mondom, kellőképpen agresszívak voltunk. A Bajnokok Ligájában már nincs könnyű ellenfél. Az a csapat, amelyik megnyeri a saját országa bajnokságát, az nem gyenge, valami miatt itt van, de nagyon meg kellett küzdeni ezért a három pontért.” Szabados György, az MTK mestere itt elhallgatott, mély levegőt vett, majd az unokáját figyelte. Leste, ahogy a játékosai örömtől sugárzó arccal kergetik, ostromolják, kérlelik a kis Mátét, puszival, gyümölccsel csábítva. Tulajdonképpen ugyanaz történt a VIP-bejáró előtt kicsiben, mint odabenn egy félórával ezelőtt nagyban: az MTK űzte, hajtotta a vetélytársat, amely végül csak beadta a derekát. A kisfiúnak egyébként jó éjszakája volt – csodás álmokkal.
BL-KALAND KÉPEKBEN » Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó: a hét elején fotógalériát ígértünk a Tisztelt Olvasónak, amelyet kedvére lapozgathat az idetévedő látogató. A Foci a köbön nem szeretne megfosztani ettől senkit, úgyhogy az MTK három Bajnokok Ligája-találkozója után, egy csokorban tálaljuk a mérkőzések előtt, alatt és után készült képeket.
INTERJÚ » NAGY LILLA: „Nagyon kellett nekünk ez a pénteki meccshez”
Fuss, Forrest, fuss! Többször hallotta ezt, mint a Despaticót az autóban ücsörögve, zöld lámpára várva. És Nagy Lilla ment, cikázott szélsebesen, ahogy és amíg csak bírt.
– Melyik lába fáj jobban?
– Mindkettő, mondhatom, de ez édes fájdalom – mondta a találkozó során rengeteget futó, a meccs után még kissé bicegő, az arcára mosolyt erőltető Nagy Lilla. – Úgy érzem, nagyon nagyot játszott a csapat. Nagyon nehezen indult, talán nagyobb különbségű győzelmet is arathattunk volna, de nem vagyok elégedetlen, nagyon kellett nekünk ez a pénteki meccshez, már elöljáróban is.
– Felépül addig?
– Ez görcs, van két napom kipihenni, aztán pénteken újra készen állok.
– Túlzok, ha azt állítom, nagyobb volt az iram, mint egy élvonalbeli bajnokin?
– Ezt azért nem mondanám. Jó tempójú meccs volt, de az NB I-ben is vannak ilyen találkozók, úgyhogy nem erre fognám. Nem tudom, lehet, esetleg a talaj vagy túlizgultuk a dolgot. De tök mindegy, a lényeg ott van az eredményjelzőn, más nem számít.
INTERJÚ » MÉRY RITA: „Reménykedek abban, hogy péntek lévén a Sporting ellen még többen leszünk”
Szereti a Teremtő. Történhetett volna úgy is, hogy semmi sem sikerül, de az talán még Steven Gerrardnak, Gianluca Zambrottának vagy Lukas Podolskinak sem sikerült, hogy Bajnokok Ligája-mérkőzésen csereként beállva remekbe szabott gólt szerez.
– Köszöntötték, köszönte, beköszönt. Ez már csak így sikerült.
– Lehetett volna jobb is, tény és való, mert egy helyzetet azért elszórakoztam, de ezen a napon belefért ez is – mondta egy mosoly kíséretében Méry Rita.
– Komolyan mondom, azt hittem, csak civilben lesz az öné ez a nap, amikor láttam, ahogy a védő felszabadítása után a labda a térdéről kapu fölé pattan, valamint az a megcsúsztatott fejes a kapufát éri, de a hálót nem. Aztán végül jött a gól.
– Érdekes, én pont annál a helyzetnél hittem azt, hogy jól szálltam be, mert lehet, hogy az első megmozdulásom pechesnek tűnt kívülről, de én jónak éreztem. Végig próbáltam úgy menni, hogy megszerezzem azt a gólt, amit magamnak is szereztem. És hát összejött.
– A meccs szünetében megtettem, de ismét boldog születésnapot kívánok. Volt már hasonlóra példa, hogy az Isten duplán éltette?
– Hosszú időszakra kell visszagondolni. Úgy rémlik, volt arra példa, hogy mérkőzést játszottam a születésnapomon, olyan is beugrik, hogy szülinapom volt, de nem játszottam, de hogy Bajnokok Ligája-meccsen gólt szerezzek, na, ez még nem fordult elő.
– A 2–0 hűen visszaadja azt, amit a pályán belül megéltek?
– Azt gondolom, hogy a játék képe a végére kiegyenesítette az eredményt, ez a 2–0 azok után jó, hogy fizikailag felőrölt minket – bár azt nem tudom, ennyire miért fáradt el mindenki, mert biztos, hogy hajtós mérkőzés volt, bár nekem nem volt szerencsém kilencven percet pályán lenni, csak bő félórát –, mert a lányok teljesen kihajtották magukat, ez látszott. Lehetett volna több, de ha az összképet nézem, mennyire adott bele a csapat apait-anyait, reális a végeredmény.
– Mire lehet számítani pénteken és hétfőn, mert túl azon, hogy mindkettő hétköznap lesz, nem hétköznapi meccsek következnek.
– Elsősorban reméljük, hogy minél többen fognak kijönni. Nagyon jó volt a hangulat attól függetlenül, hogy volt még hely a nézőtéren. Reménykedek abban, hogy péntek lévén a Sporting ellen még többen leszünk. Nagyon izgalmas mérkőzésre számítok, játszottunk velük teremben, ott is nagyon jó meccset vívtunk, holott az más pálya, más közeg, de úgy gondolom, ha két nap alatt tudunk regenerálódni, még izgalmasabb és gólgazdagabb találkozót tudunk játszani, ami természetesen a mi javunkra fog eldőlni.
– Élvezzék ki a sikert, pihenjenek, töltődjenek fel, de mivel múlhatják felül a portugálokat?
– Megmondom őszintén, nem gondolkodtam még ezen, mert csak ez a mostani meccs lebegett a szemem előtt, ahogy azt gondolom, a többiek előtt is, csak ezzel a mérkőzéssel foglalkoztunk, hogy meglegyen a „kötelező” győzelem, mert nem nagyon tudtunk semmit róluk és az ilyen együttesek ellen a legnehezebb játszani, ami be is bizonyosodott.
– Adódott valami „kötelezettsége” az ünnepeltnek? Ital, torta, miegymás?
– Volt szerencsém ebbe a hagyományba belekóstolni, mert amikor idekerültem, divat volt, hogy az ünnepelt hozza a süteményt. Fogalmazzunk úgy, hogy egész éjszaka sütöttem és meg is érkezett kedd reggelre, a csapat asztalára.
– Jó étvágyat kívánok hozzá, de azért maradjanak éhesek!
– Már megettük, hiszen az reggel volt…
INTERJÚ » HUMMEL-SMUCZER ANGÉLA: „Kicsit idegesen játszott a csapat”
A szokásos hangyaszorgalommal tette a dolgát a középpályán, ahogy azt megszokhattuk tőle. Hummel-Smuczer Angéla nélkül messze nem olyan erős és stabil az MTK, mint vele, ez kedd este is kiderült.
– A 2–0 a realitás?
– Úgy érzem, megérdemelten győztünk, a mezőnyben domináltunk, kontrából volt egy-két veszélyes támadása az ellenfélnek, de az utolsó passzok nem mindig sikerültek – felelte Hummel-Smuczer Angéla. – Kicsit idegesen játszott a csapat, de úgy gondolom, a kötelezőt hoztuk, és most ez a legfontosabb.
– Hitte volna egy-két évvel ezelőtt, hogy karrierje során az MTK színeiben még Bajnokok Ligája-mérkőzésen fog pályára lépni?
– Nem egyszer volt erre példa korábban, de a bajnoki cím, mondhatni, a meglepetés kategóriája volt, senki nem hitt benne, ám a tavalyi sérülésem után nem bíztam ebben, de nagyon örülök annak, hogy így alakult.
– Semmi probléma?
– Szerencsére minden rendben, azt mondom, hogy százszázalékos a térdem.
– Mire számít a folytatásban?
– Azt gondolom, mindkélt csapat nagyobb játékerőt képvisel, mint mi, de nem adjuk fel. A biztos védekezésből kell kiindulnunk, és egy-két kontratámadást, ha végig tudunk vinni, esetleg bravúros eredményt is elérhetünk.
INTERJÚ » SZABÓ ZSUZSANNA: „Nem fogunk feltett kézzel pályára lépni”
Mosolyog. Még szép, hogy mosolyog! És persze, hogy szép, ahogy mosolyog. A jó játék mellett a gól sem maradt ki a repertoárból, pedig Szabó Zsuzsannának nem kimondottan az utóbbi a feladata.
– Így tervezték?
– Hogy győzünk?
– Naná!
– Egyértelműen igen, bár kicsit könnyebb meccsre számítottam, de tudtam, hogy az első gólig nehéz lesz. Ahogy megrúgtuk az első gólt, onnantól kicsit felszabadultabban tudtunk játszani, bár a végére elfáradtunk, ez a göcsökből is látszik, sajnos.
– Nagyobb tempójú meccs volt, mint mondjuk a bombaerős Fradi elleni derbik bármelyike?
– Nagyobb volt a hajtás, fejben is jobban kellett koncentrálni. Jó, minden meccsen kell, de ennek más a légköre, minden más. Valószínűleg ezért is görcsöltünk be. Elfáradtunk mentálisan és fizikálisan is.
– Amikor reggel felébredt, érezte, hogy a lábában van a gól?
– Nem, ezt így nem, de nyilván úgy megyek fel a pályára, hogy gólt szerzek vagy gólpasszt adok, de legalábbis jó játékkal segítsem a csapatot. Egyébként minden meccsen így megyek fel.
– A taktika az volt, hogy a két szélén próbálják megbontani az ellenfelet?
– Lényegében igen. Tudtuk, hogy középen össze fogják sűríteni és a széleken több hely marad, így könnyebben mögéjük tudunk kerülni. Az első félidőben ez többször is sikerült, csak a gól hiányzott.
– Ha előretekint, mit lát?
– Tudjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de nem fogunk feltett kézzel pályára lépni. Nyilván mindent meg fogunk tenni a siker érdekében, aztán meglátjuk.
– Amúgy milyen volt a süti? Ritának az imént vetettem fel, lévén ő volt a születésnapos.
– Hát ez jó kérdés, mert nem ettem belőle egy szeletet sem, úgyhogy nem tudok erről nyilatkozni. (nevet)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: