Az Alsónémedi lett az új állomás. Az ASE, amelynél a kihívás mellett vezérszerep vár a csatárra.
– Mikor indul a Fábri-show?
– Nagyon bízom benne, hogy minél előbb, és persze jobban sikerül a következő szezonom, mint az előző – mondta a 25 esztendős Fábri Ádám, aki a nyáron Ócsáról igazolt Alsónémedibe.
– Mi volt a baj? Amikor korábbi edzőjével, Kövér Istvánnal egy szép tavaszi délután szóba került a teljesítménye, valami olyasmit mondott, hogy megvoltak és megvannak a lehetőségei. Szóval?
– Háááát… Bizonytalan vagyok.
– A kapu előtt és ezúttal is. Miért?
– Erre sajnos én sem tudom a választ.
– Valami oka csak van, hogy nem ment a gólszerzés.
– Az edzéseken minden sikerült, csak a meccseken nem jött össze.
– Ádám, mi nem stimmel? Nem volt ott fejben?
– Talán a fáradtság miatt nem ment igazán a játék.
– Ennek is köszönhető, hogy a nyáron a továbblépést és ezzel együtt a megújulást választotta?
– Igazság szerint a barátaim által kerültem Alsónémedibe.
– Kikről van szó?
– Hű, nincsenek kevesen… Szalai József, Laczkó Imre, Kiss András, Kerekes Géza, Pleszkáts Péter, és még sokan mások, de Kovács Bencét ne hagyja ki!
– Csatár úr, a kihagyást inkább hagyjuk! A viccet félretéve: győzködték azért?
– Nem nagyon kellett…
– El tudom képzelni, ahogy a pályán kívüli brigádot is, de mi a helyzet a játéktéren belül?
– A dobogóra, az első három hely valamelyikére várom magunkat, meg aztán a felkészülés is jól sikerült.
– Az új edzővel, a Rácz Lászlót váltó Laczik Csabával könnyen megtalálták a közös hangot?
– A trénerünk nagyon jó, ráadásul a csapat 90 százalékát nagyon jól ismeri, mivel volt már edzőjük az ificsapatnál.
– Azt említette, hogy az alapozás remek volt – egyes szám első személyben is?
– Négy meccsen két gólig jutottam. A játékkal nem volt különösebb gond, inkább a befejezésekkel.
– Jobb formában van most, mint mondjuk május elején?
– Szerintem most mindenben erősebb vagyok.
– Az olykor pokoli hőség ellenére is?
– Hasonlóan viselem én is, mint egy átlagember, de a pályán sokkal rosszabb ez a nagy meleg.
– Nézze a jó oldalát: a programváltozásnak immár oka is lehetett.
– Nem, nekünk ugyanaz maradt a program mindvégig, amit az elején elterveztünk, rendszerint fél hétkor kezdtünk.
– Semmi pihenőt nem kaptak?
– De, egy rövid mosakodásra…
– Erre most nem lesz szüksége: könnyen megérteti magát a többiekkel?
– A csapat nagy részével egy éve együtt kispályázunk.
– Segít?
– A nagypályás összjátékban mindenképpen, és az sem utolsó dolog, hogy tudjuk, a másik hová fog menni.
– Hogy ön hová indult, azt is tudjuk: Ócsáról Alsónémedire. Akadt ajánlata máshonnan is?
– Felsőpakonyról is megkerestek, de az első számú célpont a ’Némedi volt.
– Az fel sem merült, hogy maradjon ott, ahol volt?
– Tél óta szekáltak a srácok, de akkor már elígérkeztem Ócsára, ezért nem mentem.
– Fábri Ádám ment, de ha jönnek a gólok Alsónémedin, előbb vagy utóbb csak találkoznak, nem?
– Mindenképpen tíz találat felett szeretnék teljesíteni, valamint formába lendülni. Ezt a számot lőttem be, de azért remélem, hogy tíznél mindenképpen több lesz.
– Rajtam nem fog múlni, a nyitányon pedig önön sem…
– No, igen. Az Ócsának sok sikert szeretnék kívánni, bár mondjuk az 1. fordulóban éppen ellenük játszik az Alsónémedi, de nem találkozom velük, mivel el vagyok tiltva.
– A sors akarata?
– Lehetséges.
– Jobb így?
– Á, nagyon szívesen játszanék, mert nagy presztízsmeccs lenne, lévén Ócsán kezdtem el futballozni. De majd jövőre!
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 18. lapszámában. A bajnokság nyitányán az Ócsa 3–1-es sikert aratott hazai pályán az Alsónémedi felett.