– Mennyit aludt?
– Nem sokat, vasárnap óta nagyon semmit – felelte Miklósvári János, a BKV Előre kőkemény, élvonalat is megjárt 33 esztendős középső védője. – Kedden tudtam este tíz-tizenegy óra felé valamennyit pihenni, de reggel már keltem, mert úgy indult a napom, hogy kórház, aztán edzés, majd megint kórház. A napjaim mostanában így telnek.
– Lássa be, ez azért az a helyzet, amikor az ember szívesen látogat egészségügyi intézménybe.
– Ez abszolút így van. Ha tehetném, minden percemet ott tölteném.
– Meg tudja fogalmazni, milyen érzés?
– Nehéz, de jó, nagyon jó. Döbbenet, ahogy a kisfiamat nézem, egyszerűen szerelmes vagyok belé.
– A döbbenet szó meglehet, két évtized múlva a csatárok száját is elhagyja majd.
– Nagyon bízom benne, mert szép súllyal született, elég nagy baba, úgyhogy hiszek abban, jó kis védő válik belőle, vagy ha más nem, kapus.
– Nem zavarná el a kapufák környékéről?
– Megmondom őszintén, nem. Ez az ő döntése lesz, de nyilván szeretném elindítani ezen az úton, amit én is bejártam. Nagyon bízom benne, ő is akarja majd, ha meg nem, legfeljebb keresünk valami más sportágat.
– Kisfiút vagy kislányt szeretett volna?
– Azon voltam, teljesen mindegy, de az egészség legyen az első. Hála a jó Istennek, az egészséggel megvagyunk, de titkon reméltem, hogy fiam lesz, mert minden férfi egy kisfiút szeretne először, de persze nem lett volna probléma akkor sem, ha kislány. De így legalább tudunk menni meccsekre, foociedzésre, különböző fiús programokra, és ezt már nagyon várom.
– A fiatalúr mikor mutathatja meg magát a BKV Előre Sport utcai létesítményében?
– Valamikor a tavasszal, legalábbis ezt saccolom. mert majd lassan jön a rosszabb idő, így idén nyilván már nem, ám a tavasszal remélem, ott fog szurkolni a lelátón.
– Milyen csapatot láthat Bence? Élcsapatot vagy szenvedő, az osztályváltás elkerüléséért harcoló gárdát?
– Szerintem nem lesz olyan problémánk, mint legutóbb, amikor a kiesés szele megcsapott minket. Nyilván szeretnénk minél jobban szerepelni, jó kis brigádunk van, a középmezőnybe odaérhetünk, de ha mindenki odateszi magát, még ennél is feljebb végezhetünk. A negyedik-ötödik helyre várnám magunkat. Egész jó a mag, bár igazán ezzel nem volt gond az előző évadban sem, de valamiért nem sikerült hoznunk a jó eredményeket.
– A nem is olyan régen még az élvonalban szereplő Kaposvár otthonában elért gól nélküli döntetlen jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy a Csepel ellen sikerrel vegye az otthoni rajtot a BKV?
– Azt gondolom, a múlt héten remek eredményt értünk el Kaposváron, aminek csak akkor van sok értelme, illetve nagy értéke, ha ezt a meccset behúzzuk. Kis túlzással, de kötelezőnek tartom a három pont megszerzését, akárcsak az összes hazai bajnokinkon. Sajnos én nem állhatok rendelkezésre, mert még tart az eltiltásom, de nagyon fogok szurkolni, ugyanúgy, mint a Kaposvár ellen, hogy sikerüljön jó eredményt elérni.
– Amióta megkapta az előző szezon záró fordulójában, a Monor elleni, 2–2-re végződő hazai bajnoki 54. percében a piros lapot, átfutott az agyán, hogy talán a sors akarta úgy, hogy a jelenlegi évad első néhány meccsén a családra tudjon koncentrálni?
– Tényleg a sors fintora, amúgy meg félelmetes, hogy így alakult: megszületett a kisfiunk és pont el is vagyok tiltva. A Jóisten akarta, hogy így történjen, és ha lehet ilyet mondani, illetve fogalmazhatok így, jól sikerült ez a piros lap. Szegény feleségemnek, Editnek még mindig állnia kell a sarat, mert az nem semmi, amit végigvitt a kilenc hónap és a szülés alatt, az igazán tiszteletre méltó. Komolyan mondom, nagyon büszke vagyok rá, meg persze a kisfiamra is. Amit most megélek, az valami csoda.