VÁC » A 2015/2016-os évadban még az ellenfél keretének tagja volt, a Soroksárt erősítette. Vasárnap viszont Kákonyi Dániel a Duna-partiak dresszében küzdött az NB II nyitányán – éppen a fővárosiak ellen.
A 28. születésnapját augusztus 3-án ünneplő, MTK-nevelésű, kiváló alapokkal rendelkező labdarúgóval a vasárnapi bajnoki után beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről.
– Több volt, mint egy meccs a sok közül?
– Nem éreztem annak – felelte Kákonyi Dániel, a Vác FC futballistája. – Azon kívül, hogy egy pesti csapattal találkoztunk, nem volt más, mint az összes többi harminchét találkozó lesz.
– Valóban nem jelentett többet? Mintha csak a Dorog, a Balassagyarmat vagy az Érsekvadkert ellen küzdött volna?
– Tavaly még úgy éreztem, presztízse van és meg akarom mutatni, de most már azzal foglalkozom ezeken a meccseken, hogy minél többet hozzak ki magamból. Ha Érsekvadkert, ha Sori, ugyanúgy jól akarok játszani és gólt akarok rúgni. Sajnos ez most nem jött össze, de megyek és csinálom tovább, hátha a következő héten összejön.
– Akkor most nem elégedett?
– Nem, főleg amilyen helyzeteim voltak. Ha azokat gólara váltom, a csapat is nyilván jobban jön ki az egészből. Nem is azt mondanám, hogy elszórakoztam a lehetőségeimet, inkább azt, hogy nem voltam elég bátor, de így is maradt az iksz és a végén örülhettünk, hogy maradt.
– Reális a döntetlen?
– A két félidő alapján teljesen. Az elsőben bennünk volt jó pár gól, a másodikban nem éreztem a Soriban, hogy veszélyesebb lenne nálunk, viszont uralták a játékot és nyerhettek volna.
– Milyen lesz ez a mostani Vác? Mert a két pontvadászat közötti röpke időszak nem telt valódi holtszezonként, avagy éppenséggel az nem mondható, mintha mi sem történt volna.
– Izgalmas volt, alakulgattak a dolgok. Meghatározó játékosok távoztak meghatározó posztokról, de szerintem sikerült pótolni ezeket a labdarúgókat, így bizakodva nézhetünk a jövőbe. És ha mindenki kihozza magából a maximumot, mindazt, amit tud, a tavalyi helyezés megismételhető annak fényében is, hogy erősebb a mostani bajnokság, mint a tavalyi.
– Azt hitte volna, hogy váci színekben pályára léphet nem az FTC II. vagy a Vasas III., hanem az MTK első csapata ellen, éspedig nem edzőmeccsen?
– Nem is tudom, furcsa dolgok ezek. Rezgett a léc már korábban is az MTK-nál, most összejött. Nagyon kíváncsi leszek, mennyire tudnak kiemelkedni a kék-fehérek a mezőnyből, mit tudnak magukból kihozni. Ettől függetlenül ez nem lesz könnyű, hiába mondják. Igaz, az MTK-nak van egy előnye, miszerint tavaly még az NB I-ben szerepelt, viszont ez az NB II masszív, harcos bajnokság, ami nem biztos, hogy feküdni fog nekik.
– Az imént azt mondta, nem volt presztízs a Soroksárral szembeni derbi. Az MTK elleni az lesz?
– Ha annyira akarja, igen… Persze, természetesen egy kis drukk lesz bennem, mert mégiscsak meghatározó éveket töltöttem ott, az alapokat kaptam mindennek, amit tudok, még ha meglehet, az nem is sok. De a viccet félretéve, remélem, jól fogunk játszani ott és akkor is. Meg lesz minden esélyünk ezzel a kerettel, masszív, jó brigád a miénk. Természetesen vannak az ellenfélnél jó játékosok, de minden meccs zsákbamacska, ha mindenki a maximumot kihozza magából.
– Nem akarok udvarolni, pláne férfinak, de igencsak kiemelkedett a csapatból, mi több, ezúttal a taktika is önre épült.
– Köszönöm szépen, de nem teljesen, mert a cél az volt, hogy a szélen játsszunk. A másik oldalon egy fiatalabb futballista játszott, lehet, neki ingadozóbb még a produkciója, ám ehhez képest az enyém is ingadozott. Próbálkozott bátran, becsülettel, ráadásul vele szemben nem volt rossz hátvéd, szóval nem futballozott ő sem rosszul. Az első félidő alapján mindenki kihozta azt, amit kell, uraltuk a játékot, mindenki oda futott, ahogy és ahova kell, csak a befejezéseknél volt hiba. A második felvonásban volt egy kis fáradtság és a fejekben az is benne volt, jobb lehet ez a 0–0, mert ha gólt kapunk, utána nehéz lesz betalálnunk. Tavaly nem voltunk az a sok gólt szerző csapat, reméljük, ez változni fog, még ha ez a vasárnapi meccs nem is ezt mutatta.
– Azt mennyire nehéz megélni, hogy mint a cigánykaraván, mennek, vándorolnak, és tulajdonképpen sem Dunaújvárosban, sem Óbudán nincsenek otthon?
– Fura volt az egész. utazgatni kellett, ami kellemetlen volt nekünk is, illetve főleg nekünk. Ugyanakkor ott a szerencsefaktor, amiből jól jöttünk ki, mert altató volt a közeg, és lehet, hogy az ellenfelekre ez is hatott és ezért is szerepeltünk ilyen jól otthon. Most, hogy lesznek nézőink – szerintem jóval több, mint tavaly –, lehet, bele fognak hajszolni bennünket olyan meccseken a győzelembe, ami az előző évadban nem jött össze. De ettől még nem kellemes dolog, mert nyilván az ember szeret otthon játszani a megszokott közegében, ahol ismeri a pálya minden szegletét, és tudja, hol rosszabb, hol jobb a talaj, de elégedett vagyok ezzel a stadionnal és a körülményekkel, nem panaszkodhatunk. Örülök, hogy sikerült közelebb kerülnünk Váchoz, és reméljük, beindul ott is valami, mert megérdemelné a város.
– Több alkalommal is beszéltünk róla az elmúlt években, mégsem kerülhetem ki a témát: mostanság volt megkeresése, netán ajánlata az élvonalból?
– Amikor feljutottunk a Nyíregyházával, akkor volt lehetőségem, csak hát úgy alakult, hogy jött egy olyan edző, aki meg sem akart nézni, egyből döntött és engem nem vett számításba. Nem akadtam ezen fenn, meg el is fogadom, hogy sajnos ez van. Nyilván én is ludas vagyok ebben, mert nem nyújtok folyamatosan olyan teljesítményt, hogy azt mondhassák, a Kákonyi az NB I-ben minimum egy próbát megér. De nem zavar, túlléptem rajta, és most már azon vagyok, hogy minden meccsen kihozzam magamból azt, ami bennem van és bennem lehet, mert mindentől függetlenül egyszer büszkén akarok visszanézni arra, amit elértem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: