Rizmajer András boldogsága

BUDAPEST » Július 27-én, hajnalban 58 centiméterrel és 3230 grammal megszületett a legutóbb Újhartyánban remek munkát végző, sokra hivatott szakvezető, Rizmajer András kisfia, aki szintén az András nevet kapta.

„Fáradtan, de nagyon jól vagyok. Most az életem, az életünk meg fog változni. Viszont ezt a változást várom nagyon.”
Szervusz, Andriska, Isten hozott! Jó, hogy jöttél, mert a fenti három mondat szülőatyja, az apád már hónapok óta be van zsongva, jó értelemben, persze. Úgy képzeld el, kispofám, hogy ment meccsre, ment ellenfélnézőbe, ment taktikát kidolgozni, ment szögletvariációt gyakoroltatni, csak éppen a gondolatai maradtak. Melletted, körülötted. Ha nagyobb leszel, és már nem csupán a labda, hanem a kis topban feszítő, a tip-topból nem veszítő lányok is érdekelnek, majd rájössz, hogy apádnak két dolog fontos igazán az életben: a család és a futball. Meglehet, egyszer azt is elmeséli a két jó éjt puszi és a két jó pofa sör közötti intervallumban valahol, valamikor, hogy előfordult, a sorrend nem ez volt, de ahogy hátrahagyta, lekőrözte az éveket, megváltozott az élete. Majd kérdezd meg alkalomadtán édesanyádtól, mivel vette le a lábáról, de választ ne várj, mert csupán mosoly lesz a felelet. Nem lesz ez ismeretlen számodra, mert megannyi mosolyban most is van részed – az öröm és a boldogság szinonimájaként.