BUDAPEST » Köszöni szépen, jól van, most már egyre jobban. Pálinkás Andrástól tizenhárom esztendő után vált meg az Újpest, ám a kapusedző azt mondja, ha kapus, labda és pálya van, akkor minden rendben. A kiváló szakembert – amint arról a Foci a köbön elsőként hírt adott – az egyik fővárosi NB III-as klub alkalmazza a nyártól.
„A változások, amiket a sors idéz elő az emberekben, kedvezőek, csak meg kell tudni fejteni, ami bennük rejlik.”
Egy mondat, ami ott van az ember előtt, ám nem vagy csak utólag figyel fel rá. Paulo Coelho mondata immár ott lehet Pálinkás András gondolataiban is.
– Piacra jár, tévézik, keresztrejtvényt fejt. Éli a nyugdíjasok szokatlan hétköznapjait – legalábbis sokan ezt gondolják
– Az nem az én világom – mondta Pálinkás András, az Újpest 68 esztendős korábbi kapusedzője. – Amikor megkérdezik, „hogy vagy?”, mindig azt felelem, ameddig kapus, labda és pálya van, addig én jól érzem magam. Enélkül nem is lennék sem félember, sem egész. Nekem nagyon kell a kapusedzőség, a feladat.
– Így teljesüljön minden kívánsága, immár a Rákosmente KSK szakmai stábjának a tagja.
– Örömmel vettem a felkérést. Nagyon fiatal, tehetséges edzői garnitúra van itt az RKSK-nál, úgyhogy szívesen segítek a pályán. Na, ennyit a nyugdíjas évekről…
– Csak a fővárosiak keresték?
– Megmondom őszintén, folyamatban van még ez az egész. Mostanában amúgy hívogatnak a volt kapusaim – szerencsére van belőlük jó néhány –, hogy történt, mi van, Bandi bá’, hogy bírod? Kicsit meg vagyok zakkanva, de ez a lehetőség, amit kaptam, kielégít, úgyhogy jól érzem magam.
– A kurtán-furcsán távozó kapus, Balajcza Szabolcs nyilatkozta valahol, hogy akinek volt véleménye, annak mennie kellett a Megyeri útról. Ön is a karakán lila-fehér sportemberek táborát gyarapította?
– Hajaj! Mindenhol hangoztattam, hogy ami most történik, az az Újpesthez méltatlan amatőrizmus. És olyan helyeken is mondtam, ahol tudtam, hogy visszamondják, de tartom is a véleményemet. Az Újpestnek nem ilyen szinten kéne lötyögnie, tötyögnie, ezt a klubot profi módon kellene irányítani. Balajcza Szabi is mindig úgy instruálta a játékosokat az öltözőben meg a pályán, hogy ez az Újpest, itt nem lehet semmi mást csinálni, csak küzdeni! Talán ő volt az utolsó mohikán.
– Tizenhárom év után a tiszteletbeli újpesti jelző megállja a helyét?
– Nem, mert vannak nálam sokkal nagyobb feladatokat ellátó és jóval nagyobb sikereket elérő emberkék, de nem tagadom, nagyon szerettem ott lenni, pedig előtte nagyon sok helyen megfordultam. Voltam edző Kispesten és Dunaújvárosban is, de ez a tizenhárom év meghatározónak számít az életemben. Ebből a szempontból övön aluli ütés volt, a hosszabbításban kaptam egy öngólt, és most fel kell állnom, de megoldom. A kapusok sem futhatnak be az öltözőbe, ha gólt kapnak. A pályán kell lennem, feladatokat kell végrehajtanom. Bárhol is leszek, három dolgot fogok keresni: pályát, kapust és labdát.
– Hány nehéz napja volt?
– Sok… Szerencsém volt, mert amikor ez az egész azon a csütörtökön lezajlott, indultam szegény Fülöp Marci táborába, Balatonfüredre, ahová természetesen nagy örömmel mentem, hiszen meghívtak. Kigőzöltem és jól éreztem magam. Aztán jött egy hét, amikor magam alatt voltam, ezt őszintén bevallom. Nem volt könnyű időszak, még most sem tettem túl magam rajta, de ahogy kijövök a pályára, mindent elfelejtek.
– Akkor most már minden rendben és jól érzi magát a fiatalok között?
– Mindig is nagyon hiányzott az ifjak közege, ez az, ami éltet. Megyek velük, nem lehet lemaradni sem fejben, sem fizikálisan. Szerencsés alkat vagyok, no és odafigyelek a súlyomra, futok, úgyhogy felveszem velük a versenyt. Topon kell lennem, ha már egyszer a kapusoktól ugyanezt elvárom.
– Csupán a felnőttekért vagy az utánpótlásért is felel a XVII. kerületben?
– Nincs teljesen lebontva és lezárva még semmi. Egyelőre itt vagyok a szakmai stáb tagjaival, akik nagyon aranyosak és felkészültek, én csak csinálom a dolgom. Ez a feladatom, ami segít abban is, hogy elfelejtsem, ami Újpesten történt velem.
– Ha Hofi Géza élne, alighanem szájára venné az újpesti címer körül kialakult bonyodalmat. Igaz, a kabaré így is adott…
– Sok emberrel beszéltem, akik mind azt mondták, Bandi, örülünk neki, hogy nem vagy itt. Lehet, hogy most sokan röhögnek rajtam, és azt mondják, ez csak dumál itt, de ha ott lettem volna és szerződést kapok, én biztosan felállok és eljövök! Százharminckét évet így sutba dobni és nem figyelni semmire? Ezt felháborítónak tartom, és nem vagyok ezzel egyedül. Lassan már a himnuszunkat is meg akarják változtatni. Nem az újpestit, hanem a magyart. Hát hogy lehet ilyet csinálni? Dolgoztam külföldön, és ha valamilyen kritikát megfogalmaztam volna, már aznap kirúgnak, mert ott teljesen mindegy, hogy van-e pénzed vagy nincs…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: