HATVAN » Korábban a Ferencvárosnál, valamint Pécsen és Zalaegerszegen is dolgozó rutinos szakember veszi át az NB III, Keleti csoport 16. helyén végző, azaz a megyei I. osztályba zuhanó FC Hatvan irányítását a magunk mögött hagyott évad végén távozó Varga Attilától.
Csak győzni kell, újra meg újra. És akkor az előző mondat első szavát tessenek idézőjelben érteni. Nem lesz egyszerű dolga Nagy Tamásnak – akiről lentebb hosszasan olvashatnak egy közel három évvel ezelőtti interjú felelevenítése kapcsán –, már csak azért sem, mert az FC Hatvan játékoskerete alaposan átalakul a nyáron. Az egyik legkapósabb futballistának az a Mundi Zoltán bizonyult, aki egyrészt az NB II-es Mosonmagyaróvárt erősítő, nem mellékesen korábbi Vasas-labdarúgó Roland öccse, másrészt már bizonyosan Monoron folytatja pályafutását. Hogy kikkel pótolja az újdonsült szakmai stáb a távozókat, arról egyelőre talán felesleges is beszélni. Az előző szezonban két egykori kiváló labdarúgóval, nem mellékesen alapjáraton remek szakemberrel, Híres Gáborral és az őt váltó Varga Attilával sem érte el a célját az FC Hatvan. Egy ligával lejjebb ugyan, de a Heves megyei I. osztályban Nagy Tamáson, no és persze a csapaton van a sor.
Valamiért nem a klubvezetők kedvence. Nagy Tamás ennek tudja be, hogy a Ferencvárosnál vállalt feladata után távol került az élvonaltól. Immár két hete az NB III, Közép-csoportjában sereghajtó Komlói Bányász együttesét trenírozza az 50-es évei legelején járó szakember, aki szókimondó interjút adott a Sportszeletnek.
Sablon nélkül. Ha egyszer tollat ragad és könyvet ír Nagy Tamás az elszáguldó esztendőkről, alighanem ezt a címet adja neki. A közel 250 NB I-es mérkőzésen a Győr, a Zalaegerszeg, a Pécs, az MTK és a Vasas mezében pályára lépő egykori kiváló futballista edzőként dolgozott többek között Pécsen, Zalaegerszegen, Baján, a Ferencvárosnál, míg legutóbb Veszprémben. Az elmúlt hetek és hónapok a feltöltődésről szóltak, aztán egyszer csak történt valami.
– Hiányzott már a futball, annak minden szépségével és varázsával?
– Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, mégis ezt teszem: önnek hiányzik a szerelme, ha éppen nincsenek együtt?
– Ez nem is kérdés!
– No, én ugyanígy vagyok a futballal – felelte Nagy Tamás.
– Nagy Tamás a Komlói Bányász nevű kedvesre miként talált rá? Persze Pécs és Komló nincs messze egymástól, így gyakran ,,találkozhattak”.
– Negyedóra a lakástól a pályáig autóval, úgy higgye el, hogy Budapesten hosszabb ideig tartott elmennem az edzésre, mint most. Ez egyébként már nem új keletű dolog, az előző tréner, Vas László kinevezése előtt is megkerestek, csak akkor nemleges választ adtam, hiszen nem szerettem volna egyrészt az NB III-ban dolgozni, másrészt ahogy akkor, úgy most sincs jó helyzetben a csapat. Elmondtam az elnök úrnak, hogy sikerélményre lenne szükségem, egy kis agilitásra, hogy újra olyan motivált legyek és érezhessem azt, hogy valamiféle jövőképnek megfelelően tudok dolgozni, ám akkor ez nem volt meg.
Nem tűzoltó típusú edző
– És azóta mi változott? Persze, az átigazolási szezonban beerősített a Bányász, mi több, nyert a társulat Szekszárdon 3–1-re vagy éppen 0–0-ra végzett a listavezető Soroksárral.
– El tudja képzelni, ha mennyire megerősítették a gárdát, de még mindig itt tart, akkor a korábbi milyen gyenge együttes lehetett…? Óriási hendikep van, mert azt gondolom, hiába lett a társulat megerősítve, még mindig azt látom, nem volt elég ahhoz, hogy stabil középcsapat legyen. Azt nem tudom, mi ennek az oka, az biztos, hogy vannak más dolgok is, de nem szeretnék visszafelé nézni. Egyszerűen csak azt tudom elmondani, amit két hét alatt tapasztaltam: alapvetően nagyon kedves, aranyos társaság, de rengeteg olyan faktor hiányzik a napi munkával, a közösséggel, a szervezettséggel vagy a játékosok egymáshoz való viszonyával kapcsolatban, amelynek köszönhetően óriási a lemaradás ahhoz képest, amihez én voltam szokva. Nyilván nem ők fognak alkalmazkodni bizonyos dolgokhoz, de szeretném, hogyha az én gondolkodásom és elképzelésem szerint formálhatóvá tudnám tenni azt, ami egyelőre a rendelkezésemre áll. Csak hát azt azért tudni kell, én nem vagyok tűzoltó típusú edző, hogy bemegyek az öltözőbe, elkezdek pörögni, pattogni, meg ordítani, lelkesíteni, földhöz csapkodni magam. Én egy hosszabb távú, felépített munkát tudok elképzelni. Nem szeretek kapkodni, előrerohanni, hanem azokat a fázisokat, azokat a hiányosságokat, amiben elmaradt az együttes, szeretném szép lassan beépíteni és kibalanszírozni. Lehet, hogy az eredmények az első két-három meccsen nem jönnek, de elképzelhető, hogy utána sokkal másabb arcát mutatja a csapat játékban, stabilitásban és talán kondicionálisan is. Nem lehet mindent egyszerre megcsinálni, egy-két hét alatt, de azt mondtam, amíg itt vagyok, elkezdem, aztán hogy a nyáron folytatom-e vagy valaki más majd továbbviszi és idővel befejezi, ez még nyitott kérdés.
– Nem fél attól, hogyha esetleg búcsúzik a Komló a harmadik vonaltól – amire valljuk meg, nagyobb az esély, mint arra, hogy Kiszel Tünde Kazinczy-díjat nyer –, az emberek majd azt beszélik, Nagy Tamás ejtette ki a társulatot?
– Nem érdekel engem, mit mondanak az emberek.
– Egy kicsit sem?
– Ha nem is kategorikusan, de így van. Akad olyan vélemény, amely érdekel, és akad, akié egyáltalán nem. Biztos vagyok benne, aki józan gondolkodású, és tudja, mi van, és miben vagyok most, az átlátja a helyzetet. Bár azt mondják, egy edzőnek ilyet nem szabad nyilatkozni, mert előre kell tekinteni, meg nagyon bizakodónak kell lenni, de ez a társaság, amikor először beléptem az öltözőbe, hitehagyott, kiesett társaság benyomását keltette bennem.
Mourinho sem lenne jó
– Hűha…
– Nincsenek csodák. Ilyen lemaradással nem az fog következni, hogy holnaptól egyszer csak kezdenek jönni a győzelmek, netán hat-hét meccsből összejön 18 pont, mert legyünk reálisak, bármennyire is bizakodó vagyok, jelenleg erre vajmi csekély az esélyünk. De megkérdezem magától: ha jön a Mourinho, ez a csapat akkor megőrzi NB III-as tagságát?
Nem illik kétszer nemet mondani
– Nem valószínű.
– Na látja. De lássuk tisztán a dolgokat: elmondom, mi van az egész hátterében. Tulajdonképpen azért kerültem ebbe a helyzetbe, mert másodszor is megkeresett a Komlói Bányász elnöke, Ordas Miklós úr. Azt vázolta, azért nem nyáron akarja meglépni ezt, mert bennem hosszú távon gondolkodnak, ugyanis van egy rövid- és egy középtávú cél. Ha sikerül valamilyen formában bentmaradni – hiszen ez a gárda nem volt az NB III-ra kvalifikálva, elvégre a zöldasztalnál került oda a nyáron –, akkor jöjjek kicsit előbb, ismerjem meg, hogy néz ki ez az egész belülről, térképezzem fel a játékosokat, valamint találkozzak olyan emberekkel, akik döntéseket hoznak, és esetleg befolyással lehetnek a komlói futball jövőjére. Valamint győződjek meg arról, van-e értelme hosszú távon is bármit csinálni, azaz ne a nyáron menjen ezzel az idő az esetleges változások és a kivárások mellett. Azt mondtam erre, rendben, mit veszíthetek? Elmegyek Komlóra, elkezdem a munkát, aztán majd kialakul valami. Ha azt látom, nem tudjuk megoldani, hogy a klub az NB III-ban legyen, le fogunk ülni, hogy még alacsonyabb szinten folytassam vagy sem. Az egyébként eldöntött dolog volt az elnök úr részéről, hogy edzőt fog cserélni. Engem másodszor megkeresett, itt lakom Pécsen, ráadásul személyesen is ismertem, és úgy gondoltam, még egyszer nem mondom azt, hogy ,,Nézd Miklós, nem segítek”. Úgy érzem, nem illik kétszer nemet mondani. Persze amennyiben ugyanez megtörténik a keleti régióban tőlem 600 kilométerre, biztos lehet abban, hogy nem megyek, de ha egyszer nemet mondok, ám az illető még egyszer megkeres és felkér, igent mondok, és ez nem hiúsági kérdés.
Nem izzottak a vonalak
– Eszerint nem sűrűn csörgött a mobiltelefonja? Nem keresték az élvonalból vagy a második ligából?
– Ez pontosan ezt jelenti.
– Meg sem lepődött?
– Nem.
– Kifejtené bővebben?
– Nálam nem szokott gyakran csengeni a telefon.
– Miért, mindig ki van kapcsolva? Kész szerencse, hogy ezen az esős péntek délután elértem.
– Nem jelentkezem be munkákra, ennyi. Ha sok helyen ezt tenném, ahol megmozdul valami, biztos lenne valaki, aki erre igényt tartana. Amikor itt vagy ott meglibben a változás szele, ami megcsapja a kollégákat, szerintem abban a pillanatban izzanak a vonalak a klub döntéshozóinak környékén. És nem hiszem, hogy ilyen hívásözönben éppen az jut az eszükbe, hogy Nagy Tamást szeretnénk felkérni. Nem hiszem, hogy bárki felismerné, Nagy Tamásnak az NB I-ben vagy az NB II-ben kellene dolgoznia annak ellenére, hogy meggyőződésem, az én kvalitásom oda predesztinálna. Csakhogy ehhez nincsenek meg és nem is építettem ki a megfelelő kapcsolatokat.
Fáj, ami a Fradinál történt
– Nagyon megviselte?
– Mi?
– A legutóbbi eset.
– Melyikre gondol?
– A Ferencvárosra.
– Nézze, én erről elmondtam a véleményemet, amit a mai napig is tartok. Pálcát törni valaki felett olyanért, amihez semmi köze nincsen, no, erről nincs mit beszélnem, mert lerágott csont. Persze, nyilván megviselt, meg aztán ennek oka is van, hogy nem csörög a telefon, amellyel tisztában vagyok, mi több, lenyilatkoztam a sportnapilapnak is. Mindig azt mondom, lelkük rajta, akik bármilyen mondvacsinált dolog miatt ilyen következtetést vonjanak le.
Lehet visszaút az NB I-be
– Akkor most jól érzi magát a bőrében?
– Alapvetően azt gondolom, ha ilyen kérdés nem jön, ami felzaklat, valamint az ön- és igazságérzetemet bántja – és ez most nem személy szerint önnek szól –, akkor nagyon boldog ember vagyok, mert úgy alakítom az életemet, hogy minden percben jól érezzem magam. Sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy igazságot nyerjen az én oldalam. Másrészt pedig azt gondolom, nekem lesz visszautam a legmagasabb szintre, mert előbb-utóbb biztos vagyok benne, ha meg tudok csinálni egy munkát folyamatosan, és kiküzdöm magamnak, hogy egy csapat az NB II-be jusson – vagy ahogy régen úgy kerültem az NB I-be, hogy én vittem fel egy gárdát –, akkor lehet, megváltozik ez az egész, és a munkám alapján fognak megítélni.
Középszerűség mindenhol
– Mi a véleménye a labdarúgás közegéről?
– Állandóan azon nyüglődünk, milyen gyengék a magyar edzők, meg úgy általánosságban a magyar futball, holott nem csinálunk mást, csupán a középszerűség felé megyünk. Mindig jön egy új szellem, kicserélgetünk mindenkit, valaki mindig lesz, aki megmondja a tutit, közben meg semmi nem változik.
– …
– Miről szól a magyar futball megítélése bárhol a világon? Milyen értéket képvisel nem az elit, hanem az alsó középkategória szintjén?
Zöld-fehér helyett kék-fehér
– Hálásabb téma: a magyar futballt mégis van, ahol jegyzik, többek között a lányának, Lillának is köszönhetően. A német Potsdam ellen Bajnokok Ligája-találkozó után láttam, milyen szeretetteljesen köszönt el a gyermekétől a Hungária körúti klubház előtt. Ha más nem is, az MTK helytállása büszkeséggel töltheti el.
– Persze, nyilván, hiszen a lányomról van szó. Az, hogy Lilla elindult egy irányba, csak köszönettel tartozom a Pécsnek is, de igazán az, hogy az életét sínre tudta tenni, az mindenképpen az MTK-nak köszönhető. Megmondom őszintén, én a Ferencvároshoz akartam vinni. Lilla megkérdezett engem – amit egyébként nem szokott – és szakmai alapon döntöttünk. ,,Apa, akkor most mi legyen?” Mit felelhettem volna? Érzelmi alapon örültem volna, ha a Fradihoz igazol, mert ugye, akkor voltam a Ferencvárosnál, ám a fejlődése szempontjából remekül határozott, mi több, nagyon szépen építi az életét, ugyanis a futball mellett is sportvonalon mozog, hiszen az egyik sporttelevízió reggeli műsorát szerkesztő csapatának is a tagja.
– Sok meccsén kinn van?
– Nem, egyáltalán nem járok ki. Amikor lehetőségem lett volna – ugyanis két évig együtt laktunk Pesten –, akkor sem mentem. Bármilyen furcsa, aki elsőre megítél, extravertált ember vagyok, aki mindenhol ott van, pedig nem. Csupán nyitott ember vagyok, aki képes barátilag, jó fej módjára a hülyülésig is elmenni, de nem vagyok az a meccsre járó, magamutogató pali, hogy ,,Hé, vegyétek már észre, itt vagyok, majd leszek valaki”. Pedig higgye el nekem, volt, aki a női futballból személyesen írt nekem, hogy örömmel lát, csak jelezzem felé. Megköszöntem, de mégsem éltem vele, és nem azért, mert lusta vagyok vagy bármi ilyesmi. Mindig azt mondják, nekem többet kéne mozognom, mutassam magam, de miért? Azon múlik, mutatom magam vagy sem? Persze, biztos ezen múlik, mert mások ezt csinálják. Egyébként Lilla sem nagyon szereti, ha ott vagyok.
– Ezek szerint meglepődött, amikor hívta?
– Jólesett, hogy mondta. Igen, kicsit meglepődtem, de az is tény, vártam, hogy talán egy Bajnokok Ligája-meccsre meghív, amire nem lehet nemet mondani. Meg voltam hívva Győrbe is, amikor nemrég a válogatottal játszott Finnország ellen, de mondtam neki, túl belterjesnek találom az egészet, és nem is volt sok kedvem a dologhoz. Nekem jót tett az elvonulás, a kis feltöltődés. Más hobbi, más szerelem a foci mellett, de ezt a családon kívül úgysem tudják kiölni belőlem, bármennyire is szeretnék. A futballt mindig szeretni fogom, s ha nem aktív résztvevőként, de akkor is elmondom a véleményemet, mi több, szeretettel fogok a labdarúgásra nézni. És igen, akár még a magyar futballra is…
A múltról utoljára » Nagy Tamás közölte, a Sportszeletnek beszélt utoljára a vele történtekről, ezennel a múltat lezártnak tekinti, arról a továbbiakban egyetlen médiumnak sem kíván érdemben nyilatkozni.
Az újrakezdés Nagy-öröme » A vér nem válik vízzé – mindez okkal, joggal említhető Nagy Lilla esetében is, hiszen ahogy édesapja futballozott, úgy a Női NB I-ben listavezető, nem mellékesen címvédő MTK Hungária válogatott labdarúgóját sem kerülhette el a labda szeretete. A 24 éves ifjú hölgy természetesen tud arról, hogy Nagy Tamást ismét megtalálta a kihívás egy csapat irányításának formájában.
,,Örülök, hogy apu újra munkába állt, úgymond újrakezdésnek jó, bár tudom, hogy ő ennél sokkal, de sokkal többre hivatott, és ezzel nem lenézem az NB III-at.”
Hogy a Komlói Bányász taktikai értekezletein elhangzottakról esik-e szó közöttük, ha Nagy Lilla hazatér a szülői házba, arról nem vagyunk meggyőződve, amit a jobboldali középpályás szavai csak megerősítenek.
,,Nem kimondottan központi téma nálunk a foci, de természetesen sokat szoktunk beszélgetni róla, ahogy anyukámmal is.”
Szerva itt, csere ott. Vajon a véleményt illetően is?
,,Nem mondom azt, hogy mindenben kikérem – folytatta Nagy Lilla. – Nagyon örülök neki, hogy ő nem az az apuka, aki traktál mindennel. Ha megkérdezem a véleményét, elmondja, de csak úgy magától nem áll neki szakmázni. És ezt nagyon szeretem benne, mivel nem az a tipikus törtető szülő.”
Meglepődni felesleges: ilyen egy igazi Nagy-család.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: