TARPA » Már éppen indult volna, amikor utolértük. Csank János vadászni készült. Megtette ezt korábban százszor, ezerszer, ám még friss a hír, még új az információ, hogy a Vác VLSE nem hosszabbította meg a szakmai igazgatóként dolgozó bajuszos tréner június 30-án lejáró szerződését.
– Nyugdíjba vonult? – Nem, dehogy – felelte nevetve Csank János korábbi szövetségi kapitány, a Vác VLSE immár csak korábbi szakmai igazgatója. – Tarpán leszek ugyanilyen alközpontnál szaktanácsadó, mint Vácon voltam. Ide járok vadászni, most is mindjárt megyek. – Akkor inkább ne zavarjam, hagyjam koncentrálni a rekkenő hőségben? – Nem téma, beszélgessünk csak nyugodtan. – Alighanem sejti, miért keresem. – Egy éve mentem Vácra, az utánpótláshoz, ám elakadtak a dolgok, az igazgatótól is megváltak, aki az én emberem volt, meg én is az övé. Kvázi együtt mentünk oda még akkor is, ha ő már Vácon volt régóta. Látszott, hogy valami nem működik annyira, mint kellene, így különösebben nem akartam én sem szerződést hosszabbítani. Van ez a tarpai vonal, nyilván „gyengébb óraszámban”, de idejárok vadászni, meg aztán a haverjaim is itt vannak. Agrármérnök vagyok, a környéken sokat jártam, és mindig mondták, jöjjek ide. Hát most itt vagyok időnként, és teszem a dolgomat. – Tudom, hogy nem egy érzelgős típus, de így vagy úgy, ismét elköszönt Váctól, 1995, 1999 és 2015 után immár negyedszer. – Ebben a szakmában nem lehet ezen különösebben gondolkodni. Persze, több periódusom volt, de ózdiként nem vagyok odakötve, nem is laktam ott, de úgy vélem, segítettem, amit és ahogy tudtam. Ám azért Vácon sohasem voltak olyan ideális feltételek, mint ahogy azt olvastam. Például nem volt nagyméretű műfüves pálya. Három-négy éve nem lehetett használni, most talán majd lesz. Úgy volt, hogy épül két pálya, de nem így lett. Mindettől függetlenül engem semmiképp sem ért meglepetés. Ott voltam egy évig, úgy voltam vele, meglátom, mi lesz, aztán az, hogy most úgy jött le, nem hosszabbítottak velem szerződést, azzal nem tudok mit kezdeni. Nem volt időm és terem elmondani, hogy én sem feltétlenül szerettem volna hosszabbítani. Kijött ez a közlemény és kész, de amúgy semmi jelentősége nincs. – Annyiban mégis van, hogy így akkor mint egy csecsemőt, tisztába tette a dolgot, avagy világos lehet mindenkinek: egyik fél sem ragaszkodott a folytatáshoz. – Persze, ez így igaz, de mondom, nem vészes, nekem ez az ügy már megvolt, csak az volt a kérdés, hogy adott esetben melyiket választom vagy esetleg lehet-e a kettőt együtt vinni. Az látszott, hogy utóbbi nem fog menni, utána meg már lehetett érezni, nem minden klappol… De nehogy félreértsen, semmi rosszat nem akarok mondani a Vácról, örülök, hogy ott voltam, így semmiféle rossz érzés nincs bennem, idáig tettem a dolgomat és kész. Azt amúgy sosem értettem, miért kell forszírozni, ha lejár egy szerződés? Határozott idejűről beszélünk, ami ha lejár, vége van. Hogy hosszabbítunk vagy sem, ahhoz mindkét fél kell. Ha akarok, hosszabbítok, ha nekem van jobb, akkor nem, ha a másik fél érzi úgy, van jobb, szintén nem. Meg aztán nem menet közben döntöttünk így. Egyébként tudatosan volt egyéves szerződésem, hogy esetleg tudjak lépni, ha valami adott esetben nem stimmel. Annak idején, amikor tárgyaltam Belák Gyulával, elmondtam, egy évre jövök, aztán meglátom, mi a helyzet. Tök nyugodt, laza vagyok, ugyanis a szerződésemet becsülettel kitöltöttem. – Mielőtt lesen lenne, mester, annyit még áruljon el: a kazincbarcikai lehetőség mennyire volt komoly? – Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, én ugyanis senkivel sem beszéltem Kazincbarcikán. Csak az lehetett az alapja, hogy ózdi vagyok és onnan negyven kilométerre van Kazincbarcika. Ha úgy alakult a hétvégém, kétszer-háromszor megnéztem a csapatot az NB III-ban, a szurkolók pedig mondogatták, hogy menjek oda edzőnek. Pro licenc meg anyám tyúkja. Nyugodtan leírhatja, fogalmam sincs, ki a vezető Kazincbarcikán. Tulajdonos van vagy cég, nem tudom. Ismerem az edzőt, mert együtt játszottam vele Egerben, ismerem Kálmán Vilit meg a Lipcsei Peti faterját, aki korábban odatartozott, meg a szurkolók ismernek engem. – Legalább lelőtte, kinyúvasztotta ezt a kacsát, ha már úgyis vadászni készül. – Ez tényleg az volt, de most amúgy is disznóra megyek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: