Ebben aztán tényleg nincs vita. A szurkolók, az edzők és persze a játékosok többsége egyetért abban, hogy az a jó játékvezető, aki valaha futballozott, lehetőleg minél magasabb szinten. Tusa Zoltán erdélyi fiatalemberként csöppent a magyar labdarúgás vérkeringésébe és egészen az NB III-ig jutott.
„Ha az előző héten ostoroztam őket, akkor úgy illik, hogy most is megjegyezzem: ezúttal kiváló játékvezetés mellett szenvedtünk vereséget.”
Kelle-e ennél nagyobb dicséret bármelyik trénertől? Szükséges-e ennél jobb visszajelzés? Tusa Zoltán persze érthetően óvatosan bánik mindennemű kritikával, elvégre a sportember negyvenhárom esztendős és nem nyeretlen kétéves.
– Egyértelmű volt, hogy játékvezető lesz?
– Ez már egészen fiatal koromban, úgy húsz éves koromban megfogalmazódott bennem, hiszen már akkoriban elkezdtem a játékvezetést a futball mellett – mondta Tusa Zoltán, az Örkény, a Szigetszentmiklós, a Csepel és a Halásztelek korábbi labdarúgója, jelenleg Pest megyei I. osztályú kerettag játékvezető. – Tudtam, hogy egyszer bíróként fogok működni, azt viszont nem, hogy abba kellett volna hagynom a játékot ahhoz, hogy magasabb szintre jussak. A kettőt párhuzamosan végeztem, mindkettőt szerettem, igaz, nyilván a foci jobban az én világom volt.
– Azt mondja, ha időben vált, akkor többre vihette volna, mint labdarúgóként?
– Ebben biztos vagyok.
– Nem bánja, hogy így alakult?
– Az én döntésem volt. Talán huszonnégy esztendős lehettem, amikor felajánlották, hagyjam abba a futballt, segítenek, mellém állnak. Játékvezetőként akár az országos szintig is eljuthattam volna, de a labdarúgás mellett döntöttem.
– Az azért nagy segítség lehet, még ha nem is balhátvédként közlekedik a pályán, hogy közelről látott labdát.
– Ez abszolút így van, nem kérdés, egyértelmű. Most is szinte ugyanazt élem át – nyilván nem vagyok felhevült állapotban, mint labdarúgóként –, ugyanolyan érzés fog el a pályára lépés előtt, mint anno. Meg kell oldanom a feladatot, igaz, ez azért merőben más terület.
– A játékosok, az edzők jobban elfogadják az ítéleteit, mert nem is olyan rég még közéjük tartozott?
– Igen, bár nyilván vannak sokan, akik nem ismernek, gondolok itt a fiatalokra. Az is tény, néha még olyan döntéseket is elfogadnak, ami nem biztos, hogy helytálló, jó ítélet volt. Sokat számít a futballistáknál, hogy van az embernek múltja, ám azt nem tudom, miért. Talán a szellemiség, a játékosokhoz való hozzáállás miatt.
– Van olyan találkozó, amire szívesen emlékszik vissza az elmúlt szezonból?
– Számos mérkőzés volt, amikor én és a csapatok is meg voltak elégedve a teljesítményemmel, de konkrétumokat nem szeretnék mondani. Sok olyan visszajelzés jutott el hozzám, hogy több ilyen, hasonló hozzáállású játékvezetőre volna szükség, és akkor talán még előrébb tartana a szakmánk.
– Volt példaképe, akire fiatalon felnézett?
– Puhl Sándor, mert nem egy kiemelt, nehéz meccsen teljesített remekül. Ő volt a legjobb.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: