ALSÓNÉMEDI » Emlékezetes meccs lett a 150. bajnokija – győzelemmel ért véget. Rácz László felejthetetlen összecsapást produkált a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 30. fordulójában az Alsónémedi kispadján – búcsúzóul. Jól olvasták: a BKV Előrét és a Soroksárt korábban az NB III-ban trenírozó szakember a jubileumot jelentő, Dömsöd elleni 4–2-es diadallal elköszönt az Alsónémeditől – nem önszántából.
Miért nem akkor menesztették az edzőt, amikor ok is lett volna rá – az ősz végén? A tavaszi tabellán elért 3. helyezés semmit sem ér? Hogyan, merre tovább, Alsónémedi? Kérdések, amelyekre egyelőre nincs válasz. Rácz László sem tud mindenre felelni, ám a kurtán-furcsán búcsúzó szakvezető az alábbiakban minden felvetésre válaszolt.
– Az ünnepből sírás lett?
– Erre most abszolút nem számítottam, de úgy érzem, ezt a játékosaim nevében is mondhatom – mondta Rácz László, az Alsónémedi immár csak volt szakvezetője. – Öt év alatt egyszer-kétszer rezgett a léc, de ez most nem volt benne a levegőben.
– Mikor tudatosult, hogy hiába produkáltak remek tavaszt, mindezzel mehet a sóhivatalba?
– Nem esett jól, de öt teljes szezon elég nagy idő, régen kezdtük a közös munkát. Voltak benne buktatók, hullámvölgyek, de hullámhegyek is, ám a megkezdett feladattal – ami legalább jó két esztendeje tart –, hogy a helyi fiatalokat építsük be, úgy gondolom, mostanra végeztünk. Négyen-öten kezdőjátékosok, egy-kettő közülük pedig a cserepadon ül. Az ifjak egyre jobban teljesítenek, és egy-két labdarúgó megszerzésével – akik tudnának segíteni a csapatnak – újra dobogóesélyesek lehetnénk, azaz nem lenne semmiféle gond a megyei másodosztállyal, ebben egészen biztos vagyok.
– Személyes konfliktus áll a távozása mögött?
– Azt hiszem, igen. Előállt az a helyzet, hogy az eddigi elnök, Tüske Zoltán egy hónappal ezelőtt lemondott a pozíciójáról, mert összeférhetetlenség van az önkormányzati munkája és az elnöki pozíció között. A leendő elnök, Varga Sándor – akit beszélgetésünk idejéig ugyan nem választott meg a tagság, tehát még nem is funkcionál – viszont ragaszkodik ahhoz, hogy távozzak és más legyen az edző. Ezért gondolom, hogy ez személyes ügy.
– Kezdeményezett némi beszélgetésféleséget vagy a kommunikáció a két fél között egyszerűen nem létezik?
– Abszolút nem volt kommunikáció. Az új elnök – amennyiben megválasztja a tagság – egészen eddig a tavaszig rendszeresen járt a mérkőzésekre, jó viszonyban voltunk, sőt, a társulat mellett állt és támogatta is az Alsónémedi SE-t különböző fogadásokkal, amelyből ritkán jött ki jól. Történt valami, mert szép lassan eltűnt, nem nagyon láttam a mérkőzéseinken, nagyon nagy volt a csend körülötte, pedig a játékosokkal is remek viszonyban volt. Nemrég tudtam meg a régi elnöktől – miután volt egy megbeszélés a csapattal, ahol bejelentették a változást –, hogy már nem én vagyok az edző…
– Ha megerősíti, rendben, ha nem, akkor is rákérdezek: Laczik Csaba váltja a kispadon?
– Úgy tudom, hogy igen.
– Egy habkönnyű nyáresti francia vígjátékot azért bekalkuláltak? Ne haragudjon, talán nem is ön az illetékes, jóllehet, a témához köze van, mégis, elvi síkon mi van akkor, ha nem választják meg az új prezidentet? Csupán hangosan gondolkodom: vagy ez már le van „zsírozva”?
– Nem hiszem, hogy így van, úgyhogy lehet ilyen forgatókönyv, de amíg erre sor kerül, elképzelhető, hogy a csapat szempontjából ez már késő, mert ahogy hallom, a törzsszurkolók körében elég nagy a felzúdulás, a felháborodás. Egyszer-kétszer, legfeljebb háromszor előfordult, hogy az én távozásomat is többen akarták, mint akik nem, most viszont a nagy többség abszolút nem ért egyet a döntéssel, és még előfordulhat az is, hogy nem támogatják a változást, ám akkor nem tudom, mi lesz a helyzet.
– Játsszunk el a gondolattal és haladjunk a zseniális gall rendező, Francis Veber megfilmesítésre váró komédiája felé: az az elnök, aki papíron még nem elnök, és aki bejelentette a változást, vele a többség nyomására együtt tudna dolgozni?
– Ha a nyáron nem keresne olyan egyesület, amely nagyságrendekkel jelentene előrelépést, akkor csak egy ok miatt mondom, hogy tudnék vele együtt dolgozni, és az a csapat. Ez az együttes megérdemelné, hogy megpróbáljunk olyan szintre jutni, mint egy-két évvel ezelőtt voltunk, amikor a dobogóért harcoltunk. Úgyhogy a válaszom igen.
– Ha nem így alakul, vigasztalja a tudat, hogy gyakorlatilag a csúcson hagyta abba? Mert az Alsónémedi a tavaszi tabella 3. helyén végzett. Vagy ilyenkor ez nem számít?
– Nem kell, hogy ez vigasztaljon engem, mert tudom, hogy amit a tavasszal csináltunk, az jó volt. Az ősz sem tűnt rossznak, ám nem jöttek az eredmények. Ebben biztosan én is hibás vagyok, csakhogy olyan periódusba kerültünk az ősszel, hogy nem tudtunk kimászni a gödörből, de a 10. forduló után igen, hiszen akkor öt meccsen szereztünk tizenegy pontot, míg előtte összesen csupán kilencet. Sokáig kerestem az okokat, próbáltunk rajta változtatni. Akkor már sikerült, és úgy nézett ki, hogy sínen vagyunk. Teljesen nyugodt vagyok abból a szempontból, hogy elvégeztük azt a munkát, amit kellett, sőt, nagyon jó edzéslátogatottság mellett dolgoztunk, és ennek meg is van az eredménye.
– Sűrűn csörög a telefonja?
– Még nincsenek érdeklődők, ám lehet, túl korai a dolog, meg aztán nem tudom, egyes egyesületeknél hogyan alakulnak a viszonyok. Remélem, hogy az elkövetkező egy-két hét alatt minden ilyen dolog végére pont kerül. Bízom abban, hogy lesz megkeresésem. A BKV Előre utánpótlás-vezetője vagyok hat éve és az U19-es gárdát irányítom, vezető- és pályaedző is voltam előtte a felnőttek mellett. Nincs olyan jel, ami arra utalna, hogy a közlekedésieknél végzett tevékenységem ne menne tovább, és emellett tudok olyan helyen dolgozni, ami nekem is megfelelő lesz, csak…
– Csak?
– Nagyon sajnálom a kialakult helyzetet, legfőképp a játékosok miatt. Mielőtt feltenné a kérdést: féltem a csapatot, mert szerintem megszűnik ez a szintű futball, ami volt. Ha öt-hat játékos bedobja a törölközőt, ami könnyen elképzelhető, akkor nagyon kevesen maradnak, és nem tudom, hogyan fogják pótolni a távozókat. Márpedig ez a helyzet senkinek sem lenne jó.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 17. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: