„INDUL AZ UTAZÁS, CSAK ERRE VÁRTÁL”
„Csütörtök este elindultunk Németországba, Calden városába, majd péntek délután egy óra környékén megérkeztünk kisebb nehézségek árán, mert futballistákkal elindulni… Fogalmazzunk úgy, hogy nem pihentünk semmit, mert győzött az ital és nem hagyott senkit sem aludni. Részt vettünk egy fogadáson, ahol bemutatkozhattunk és találkozhattunk a helyi elöljárókkal, majd elfoglaltuk a szállásunkat egy futballpálya mellett. Kicsit más körülmények között léteznek azok a csapatok, amelyekkel összecsaptunk, hiszen az egyik ellenfelünk székházában voltunk elszállásolva. Nálunk ez egy három-négy csillagos szállodának felelne meg. Lényegében teljes ellátást kaptunk, ennivalót, sört és üdítőt, szóval valóban fullos volt a kiszolgálás. Aznap este volt még egy vacsoránk, amelynek keretében véletlenül beestünk az egyik rivális évzárójára, ahol megtörtént az ismerkedés a másnapi ellenfelekkel. Sikerült őket is szintre hozni, hogy legalább legyen valami esélyünk a következő nap során a pályán. Ez megtörtént, mert a ráckevei játékosok úgy érkeztek meg a szállásra, hogy hoztak magukkal négy-öt olyan labdarúgót, akikkel másnap szembetalálkozhattak a pályán… Na ja, töltöttek beléjük egy kis pálinkát és whisky-t.”
PÉNTEK ESTI TÁNC UTÁN
„Szombat reggelre volt bennünk két, legfeljebb két és fél óra alvás, a többiről pedig inkább nem beszélnék, mert a fenti művelet hajnal négy és öt óra között ért véget. Úgy vágtunk neki a meccsnapnak, hogy csütörtöktől összesen aludtunk két és fél órát, miközben annyi pia fogyott, hogy egy tankhajó simán megfordulna azon a mennyiségen. Kicsit paráztam is, hogy mi lesz, mert akkor már biztosak voltunk abban, hogy hasonszőrű csapatokkal találkozunk. Mint megtudtuk, tizenkét liga létezik a vendéglátóinknál, de a megyei osztályok hasonlóképpen vannak felosztva, mint nálunk. Az utolsó, területi ligát 30 kilométeres körzetekben rendezik meg, aztán jön a következő fokozat, amelyekre úgymond nagyobb sugarú körben kerül sor. Annyi még a különbség, hogy némiképp profibbak a körülmények. A vetélytársaink úgy jöttek ki a pályára, hogy volt rajtuk és náluk egyenmelegítő, egyentáska és egyencipő. A bemelegítésüknél ugyanez a helyzet állt fenn, aztán átöltöztek, mint a nagycsapatoknál szokás. Volt idő mindezeket felmérni, mivel aznap már 11 órakor kinn voltunk a pályán. Úgy érzem, picit csőbe húztak bennünket, mert egy órakor kezdődött a torna. Nem is értettük, miért kell ott lennünk már délelőtt, de talán azt hitték, hogy előtte még edzünk, miközben a riválisaink délben jelentek meg a helyszínen… Sör volt, tehát gond egy szál se, úgyhogy hasznosan eltöltöttük a pluszidőt, majd egyszer csak megjelentek sorban az ellenfelek és elrajtolt a 45 perces meccsekből álló négycsapatos viadal. Mi nyitottunk, és most nem sört: az első találkozón nyertünk 4–2-re az SG Calden ellen. A következőt nagyon rosszul kezdtük, mármint a helyiek szempontjából: a hatodik percben 4–0-ra vezettünk a TSV Fürstonwalddal szemben. Nem viccelek, kicsit megijedtem, hogy mi lesz itt, de aztán ennyi maradt a végeredmény, mert a srácok megbeszélték egymás között, hogy nem kéne többet rúgni… Komolyan mondom, átmentünk négyszer az ellenfél térfelére és szereztünk négy gólt. Pedig nagyon meleg volt, akárcsak idehaza, legalább 30 fokot mutatott a hőmérő, egyáltalán nem volt ahhoz jó idő, hogy futballozzunk, pláne ilyen állapotban. Az utolsó összecsapásunk döntővel ért fel, mert ha az ellenfél, az SG Obermeiser legyőz bennünket, az egymás elleni eredmény miatt riválisunk végez az élen. Végül 3–2-re nyertünk egy olyan alakulat ellen, amely a tavasz végén jutott fel a csoportjából. Ez amúgy jó kis meccs volt, csak hát a mieink a mérkőzések között is sört ittak üdítő helyett. Elmeséltem a helyi polgármesternek, hogy nézett ki az előző esténk, plusz azt, hogy a derbik alatt fejenként egy-egy liter sör még lecsúszott, erre azt mondta, nincs olyan német labdarúgó, aki ezt tudná hozni, ezt ők nem bírják. Állította, hogy nagyon szeretik a sört, de ilyetén formában ezt már ők nem tudják nyomon követni… Holott voltak gondjaink, és nem is az ital miatt: nem utaztunk el Németországba teljes létszámban, Horák Gyula nem tarthatott velünk. Gyuszi civilben tűzoltó, és kötelező pszichológiai vizsgálaton volt jelenése, nem engedték el, más időpontra pedig nem lehetett áttenni a hivatalos eseményt.”
KONKLÚZIÓ ÉS KATONADOLOG
„Mi van akkor, ha józan állapotban és teljes létszámban vagyunk? Nagy problémái adódtak volna az ellenfeleknek, ám ezt nem gondoltam volna, bevallom őszintén, főleg, ahogy láttam a srácokat. Azon aggódtam, kimész valahová vendégségbe, és leégeted magad, mert felmegy a pályára a sok maklári és aztán jól agyoncsapnak. Ráadásul ott volt a helyszínen a városvezetésünk, a polgármester, az alpolgármester, valamint a sportbizottság elnöke is, és mivel nem mindegyikük látott meccsünket, az otthoni eredmények hiábavalóak, mert mondhatok én bármit, amikor kijön az elöljárónk és azt látja, hogy esik-kel a gyerek, na, az ciki. Szerencsére három győzelemmel és 11–4-es gólkülönbséggel zártunk úgy, hogy rengeteg helyzetünk kimaradt. Amikor a szünetekben leültek a srácok, pihentek, ám mindig volt egy olyan 10–15 perces periódus, amit meg tudtunk hajtani, utána meg már csak ,,tatásan” játszottunk, mivel addigra mindig megvolt az egy-kétgólos előnyünk és megoldottuk a dolgokat. 15 játékost vittem magammal, de közülük ketten sérültek voltak és egy percet sem játszottak, szóval ezt a három összecsapást 13 futballistával abszolváltuk, úgyhogy le a kalappal a srácok előtt, pláne, hogy az állapot kontra mutatott produkció nagyon jó arányban volt. Szeretném, ha ilyen háttérrel rendelkezhetnénk, mint az ellenfeleink, mert ilyen szempontból jóval előrébb tartanak nálunk. Mindenki Adidasban feszített, nem volt olyan szituáció, hogy összekevered az egyiket a másikkal, ergo nagyon jól néztek ki. Hogy futballozni mennyire tudnak, az más kérdés, de mégis előrébb járnak. Ugye, ezen a hosszú hétvégén került sor az Andorra elleni válogatott meccsre, mondtam is a sofőrnek, lehet, rossz irányba mentünk, mert talán a spanyol ötödosztályú ellenféllel is felvettük volna a versenyt… Az összecsapások után kinn maradtunk hajnal kettőig. Azért csak addig, mert akkor zárt a büfé… Jól sikerült az összejövetel, mert az ottani polgármester egy veterán katonatiszt, aki nagyon jó fej volt, velünk maradt mindvégig a torna után, de elfáradt. Olyannyira, hogy másnap reggel, amikor megkérdeztem a feleségétől, hazaért-e az ura, azt mondta, hogy sajnos igen…”
VIDÁM VASÁRNAP
„Nagyon jól éreztük magunkat, így vasárnap elmentünk a 20 kilométerrel odébb fekvő Kasselbe. A nagyvárosban rendezvénysorozat vette kezdetét, de gyakorlatilag minden be volt zárva, nem tudtunk inni semmit sem. Talán két kávézó, ha nyitva volt a 30 ezres településen, ami nem sok. Jelenésünk volt egy strandon, ott tartottuk a záróvacsorát, és ott próbáltuk meg feltölteni a lemerült elemeket, ami sikerült, mert nemsokára elfogyott az összes rövidital. Hiába készültek, kiittuk a készletüket. Én ritkán iszom alkoholt, de azt el nem tudtam képzelni, hogy ezek a gyerekek mennyit bevedeltek. A strandon már inkább elmentek sörért, mert tényleg semmi nem maradt. Pia és foci. Lényegében erről szólt az egész, de marha jó csapatösszetartó volt, mert több olyan játékos okozott pozitív csalódást számomra is, akiről nem feltételeztem volna, hogy ennyire benne van mindenféle bolondságban. Aznap késő este indultunk és hétfő délután visszatértünk Magyarországra.”
MOURINHO ÉS ZIDANE NYOMDOKAIN
„Hamar eltelt a hét hátralévő része, június 17-én, szombaton pedig megtartottuk a szokásos évzárónkat. Természetesen beszélgettünk az egy héttel ezelőtti kirándulásról, és szóba került többek között a kapusunk, Lindner Péter is. Roppant intelligens fiatalemberről van szó, ha nincs százötvenes IQ-ja, akkor semmi. Csendes fiú, akinek az a legnagyobb hátránya, hogy nem szól a pályán egy büdös szót sem, pedig kiváló cerberus. Ő ugyanúgy benne volt minden ökörségben, mondták is a többiek, hogy a Petike nem szokott ilyen lenni, de most valahogy mégis. A vidám pillanatok felidézése mellett mindenkivel átbeszéltük a következő évadbeli terveinket. Úgy néz ki, egy távozónk lesz, Cserna Gábor. Gabi azt mondta, már csak úgy akar futballozni, amikor kedve van. Az öregfiúkra pályázik vagy valamelyik megye-hármas csapathoz fog igazolni. Amíg szükség volt arra, hogy bent tartsuk a társulatot, itt volt és segített, de már nem érez magában olyan motivációt, hogy játsszon. Annak ellenére, hogy haverokkal van körülvéve, lévén az egyletből sokan együtt pókereznek, mégis menni akar. Sok sikert kívántam és megköszöntem neki azt a másfél évet, amit együtt töltöttünk. A tavasszal nem úgy ment neki a játék, ahogy ő is gondolta, lehet, ez is közrejátszott abban, hogy így alakult, mert volt olyan meccs, amikor szinte helyzetbe sem került. Július 4-én kezdjük a felkészülést a következő szezonra. Az élet persze addig sem áll meg: a srácok gyorsan feltolták a Facebook-ra, hogy nemzetközi kupát nyert a Mourinho, a Zidane, meg mi…”