GYULA » Az NB III, Közép-csoportjában 36 ponttal a 15. helyen végző, a harmadosztálytól búcsúzó Termálnál két hónapja nem kapták meg jogos jussukat a labdarúgók. Ha már a csapatkapitány, a gárdát három és fél esztendeje szolgáló Sipos Krisztián mondja a magáét, akkor épelméjű klubvezető elgondolkodik a történteken.
„Már tavaly nyártól kezdve nem volt valami csúcs a teljesítmény – vágott bele a történetbe Sipos Krisztián. – Ott kezdődött, hogy a vezetők megegyeztek a játékosokkal, aztán három hét után elküldték őket, gondolok itt Prassler Thomasra, míg Kormos Lászlónak olyan indokkal intettek búcsút, hogy sokba kerül, ezért nem éri meg itt tartani. És ezt szeptemberben, amikor már nem tud hová igazolni… Mi, játékosok mondtuk, vonják le tőlünk a fizetését, csak maradjon, de ez sem volt jó, úgyhogy ez csupán mondvacsinált indok volt. Az ősz vége felé szereztünk pontokat, úgy-ahogy jöttek az eredmények és valahogy kinéztünk. Januárban aztán elengedtük Ferenczi Mátét, és nem nagyon hoztunk a helyére erősítést jelentő játékosokat, az egész téli átigazolási szezonban semmilyen posztra. Már januárban mondtam, hogy ez kevés lesz, de azt kommunikálták felém is, hogy még jön ez, az, meg amaz, aztán nem jött senki… Vártuk a csodát. A végén pedig az utolsó négy fordulóban akartunk csodát tenni, hogy majd most maradunk bent, de ez nem ekkor ment el. A januári felkészülés során nem játszottunk olyan edzőmeccset, amikor kiderült volna, mit is tud a csapat, csupán megye-egyes együttesekkel vívtunk felkészülési találkozókat, és mire kiderült, hol is tartunk, addigra lement öt-hat forduló. Kezdett késő lenni, ám ennek betetőzése az volt, hogy az utolsó két hónapunkat elfelejtették megtéríteni, az indok pedig, hogy ilyen teljesítményért nem jár pénz, miközben ez nem csupán a mi felelősségünk volt. Nem erősítettünk, és a végén ránk húzták, hogy a mi hibánk. Jól értette, ezt így közölték, hogy nem leszünk kifizetve, bármit csinálhatunk, nem kapunk egy forintot sem. Itt tartunk, meg ott, hogy jelenleg úgy áll az első csapat, hogy nincs egyetlen játékosa sem. Kérdés, egyáltalán elindul-e a társaság a megyei I. osztályban?”
Meglehet, az utóbbi felvetésen felesleges agyalni, elvégre múlt nélkül nincs jövő, csak hát ugye, még a múlt sincs lezárva… Az azért felmerülhet, a nagy vihart kavaró Ferenczi Máté-ügy után nem gondoltak arra a játékosok, hogy hiteltelen a vezetőség, és csupán illúzió, hogy a végül bekövetkező kiesés után „megússzák” a kerettagok?
„Ez meg sem fordult senkinek a fejében, bár tény, hogy nem értettem, miért kellett Ferenczi Mátéval ezt az egészet megcsinálni – folytatta Sipos Krisztián. – Ma már viszont úgy vagyok vele, ő tette jól, hogy meglépte azt, lebegtette, hogy megye-egy, aztán végül mégis az NB III-as Dunaharaszti MTK-hoz szerződött. Ha vele így bántak el, neki is így kell, ez tejesen rendben van, de a mi esetükben ez fel sem merült, hiszen megegyeztünk egész évre, ami minden esztendőben teljesült, amióta itt vagyok. Én még a télen is bizakodtam az utolsó négy-öt meccs alapján, hogy simán bentmaradunk, ha hozunk néhány embert, csak sajnos nem ez sült ki belőle. Amikor megtörtént ez az egész, mondtuk, oké, nem fizetnek ki, de ennek híre fog menni. Elhiheti, ha valaki felhívna, hogy ide jönne, a Gyulai Termálhoz, nem fog senki, mert ismerünk nagyjából mindenkit, úgyhogy itt nem lesz semmi, ha ezt velünk megcsinálják. Erre azt a választ kaptuk, nem baj, nem érdekli őket az sem, ha nem lesz semmi…”
Nem árt tisztázni, mennyi az annyi, ugyanis aligha ötezer forintos költségtérítésért futballoztak a fiúk.
„Amikor januárban a mínusz tizennyolc fokban futkároztunk, nem jókedvünkből tettük, és nem azért, mert nincs jobb dolgunk, nekünk ez a megélhetésünk – húzta alá Sipos Krisztián. – Oké, hogy pár ember dolgozik mellette, köztük én is, így nem halunk éhen, de aki legközelebb augusztusban lát fizetést, és előtte csak májusban kapott? Nem tudom, ezt hogy gondolták, még akkor is, ha esetleg nem akarnak futballt! Mert jelenleg így áll a dolog, csak akkor közölni kellett volna a télen, de ez így nem korrekt, nagyon nem!”
Hogyan tovább, Sipos Krisztián?
„Megegyeztem Füzesgyarmaton, de kitalálták, hogy közellenség leszek az elnök szemében, mert biztos hamarabb tárgyaltam az új csapatommal, még mielőtt vége lett a bajnokságnak… Csakhogy aki ezt végiggondolja, láthatja, mi kiestünk június elején, míg az osztályozó résztvevőinek kiléte a következő hét szerdán dőlt el, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a Füzesgyarmatnak nem is kell osztályozót vívnia, feljutottak, és engem ezután kerestek meg.”
Picivel fentebb úgy tűnhet, mintha Sipos Krisztián magyarázkodna, pedig szó sincs erről. Már csak azért sem, mert az több mint nevetséges lenne, ha a Gyulai Termál vezetősége felé kezdené el bizonygatni a labdarúgó a korrektségét. Az egyikből következik a másik, netán fordítva, mindenesetre Gyulán leszerepelt a csapat, leszerepelt a vezetőség. A nagy baj csupán az, hogy utóbbi nem először ragadtatta magát ilyesmire…
kár