UFC GYÖMRŐ–TURA VSK » A Pest Megyei Kupa fináléjára vasárnap 17 órai kezdettel Dabason kerül sor. Gyömrő először vagy turai diadal egymás után másodszor?
A II. osztály, Keleti csoportjában remekül teljesített az UFC Gyömrő, amelynek játékosai hol futsal-, hol nagypályás meccsre készülhettek az elmúlt hetekben.
„Úgy gondolom, fáradtságról nem lehet majd beszélni – vágott bele mondandójába Molnár Tamás, az UFC Gyömrő játékos-edzője. – Hetek óta alig edzünk, szerda-szombat mennek a meccsek. Egy ereje teljében lévő 20-25 év körüli labdarúgónak nem lehet megterhelő az, hogy két-három naponta le kell játszania egy mérkőzést. A kupadöntő a fejről és a koncentrációról fog szólni. Ellenfelünk rutinos, sokat tapasztalt játékosokból áll, mi pedig éhesek vagyunk a sikerre. Motivációs problémáink biztosan nem lesznek, sőt, inkább a túlmotiváltságra kell majd figyelnem. De mindenképp nekünk ezt egy öröm- és jutalomjátéknak kell megélnünk, mint egy ajándékot az év végére.”
Meglehet, keresve sem találhatna ideálisabb vetélytársat a Gyömrő a fináléban a Tura „személyében”, legalábbis eddig a nyíltsisakos küzdelemből rendre jól jött ki az UFC.
„Nekünk az fekszik, ha felvállalják a játékot ellenünk, ha van terület és az ellenfél is játszani akar, mint a megyei I. osztályú csapatok, a Vecsés, a Gödöllő, a Maglód vagy éppen a megyei-kettes Törökbálint – folytatta Molnár Tamás. – Hogy mire lennénk képesek egy ligával feljebb? Nyilván mindig kell erősíteni egy játékoskeretet, de úgy gondolom, bent tudnánk maradni a magasabb osztályban, és ennek a csapatnak szüksége is volna a fejlődés miatt arra, hogy hétről hétre erős ellenfelekkel játszhasson. Viszont azt is tudni kell, hogy az már »más kávéház«, mind anyagilag, mind a játékosok minőségét tekintve is sokkal komolyabb nívót képvisel.”
A Gyömrőnek „könnyű” dolga volt – legalábbis eddig. Hogy miért?
„A bajnoki cím néhány hete »elment«, a kupában meg valahogy állva maradtunk, így a törökbálinti, félbeszakadt első meccs volt az, amire már úgy érkeztünk, hogy igenis nyerni szeretnénk és továbbmenni, amíg lehet – tekintett a múltba Molnár Tamás. – Az előtte lévő találkozók mindegyikét jutalomjátéknak, felmérőnek tekintettük, hogy hol állunk az első osztályú ellenfeleinkhez képest.”
Hol áll a Tura? Az odáig rendben van, hogy a csapat nagyszerűen szerepelt a magunk mögött hagyott évadban, csakhogy a korábbi NB III-as gárdától a szurkolók el is várják a jó szereplést. Pedig nem sok híja volt, hogy a Taksony megtréfálja Aczél Zoltán csapatát – legalábbis a 3–2-es turai diadalból erre lehetne következtetni, ám a szakember lehűtötte a kedélyeket – ami éppenséggel nem is baj. Lássuk csak, miért.
„Egy labdarúgó vagy edző sohasem beszélhet a melegről, ez az évszakok velejárója, miszerint télen hideg, nyáron pedig meleg van, de az egyértelmű, hogy nem volt ideális labdarúgóidő a Taksony ellen – kezdte Aczél Zoltán. – Az első félidőben a labdabirtoklás nyolcvan-húsz volt a javunkra és volt három százszázalékos ziccerünk a kapus Stammel Andrással szemben, úgyhogy már akkor eldönthettük volna a továbbjutást. Nem emlékszem arra, hogy a Taksony helyzetbe került volna, mivel biztonságos védekezésből kontrákra épített. Patkó György ellenünk kimondottan jól futballozott, riválisunk rá alapozta a taktikáját. A második félidő elején rendeztük a sorainkat és gól lett a jutalma, míg az addig teljesen visszaálló Taksony azonnal három támadóra váltott és feljebb kezdte el a védekezést. Ekkor volt egy időszak, amikor nagyon megzavartak minket, érthetetlen módon kezdtünk párharcokat elveszíteni, hajmeresztő dolgokat csináltunk hátul, úgyhogy kellett jó adag szerencse, hogy ne legyen 1–1 vagy éppen 1–3. A játékvezetővel sohasem foglalkozunk, és nem vitatkozunk, ezt mindig elmondom a játékosoknak is, de a vetélytársunk kapott egy véleményes tizenegyest, hiszen mint tudjuk, az a büntető, amit a bíró megad. Nos, megadta, 1–1 lett, aztán megindultunk újra, a Taksony kontrataktikát játszott, teljesen defenzív lett, majd két gólt szereztünk. A véleményes tizenegyest nehezen vette tudomásul a taksonyi csapat, és ha azt mondtam az ellenünk megítélt tizenegyesre, hogy az a büntető, amit a bíró megad, akkor ugyanezt mondhatom ezúttal is. Ezt követően kétszer-háromszor voltunk a kapussal szemben, így a kiállítás őket mindenképp megzavarta, és mivel menniük kellett az egyenlítésért, ez nekünk tálcán felkínált dolog volt, és megvolt a lehetőség a »kivégzésre«. Nagyon fordulatos, érdekes találkozó volt, ami ha nem is volt magas színvonalú, de rendkívül feszült hangulatú. Ebből is látszott, hogy mindkét csapat szeretett volna ott lenni Dabason.”
A Turának eggyel több jó oka volt rá, lévén címvédőként érthetően követné a Real Madrid példáját, hiszen a királyi gárda egymás után másodszor ért fel a csúcsra a Bajnokok Ligájában, ami szó szerint csúcs. Kicsiben valami effélére készül a Tura VSK, amelynek labdarúgói az előző, hosszú hétvégén kipihenhették magukat, hiszen az Aczél Zoltán vezette szakmai stáb csupán ezen a héten kedden, szerdán és pénteken tartott foglalkozást a kerettagoknak. A finálébeli vetélytárs a Tura közvetlen megyei I. osztályú riválisát náspángolta el, méghozzá nem is akármilyen különbséggel. A TVSK szakmai igazgatója kellőképpen óvatos – érthetően.
„Ez a 3–0 félelemre semmiképp sem ad okot, arra viszont igen, hogy odafigyeljünk erre az egy mérkőzésre, ne engedjünk ki és próbáljunk meg duplázni, ami nem lesz könnyű, látva a gyömrői alakulat eredményeit.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: