INTERJÚ » Kövesfalvi István: „Utánpótlás-kapusedzőként ez a szakma csúcsa”

ABAÚJSZÁNTÓ » 2016-ban jubilált, ám természetesen idén tizenegyedik alkalommal is sor kerül a helyi kapustáborra, mégpedig a diósgyőri legenda, Veréb György és persze Kövesfalvi István hathatós közreműködésével.

Ha bajba kerülne a Soproni Vasutas, a Géderlak, a Bélörvényes vagy a Sárosszék, alighanem még most is tudna segíteni, ziccerben becsúszva menteni, hosszú kapuskidobással indítani, Kövesfalvi István ugyanis semmit sem változott.
– Az komoly, hogy még a szabadideje alatt is a szenvedélyének él.
– Fogalmazhatunk így is – mondta Kövesfalvi István, a népszerű Kavics, aki játékos-pályafutása során védte többek között a Debreceni VSC, a Gázszer, a Vasas, a REAC, a Diósgyőr és az Újpest kapuját. – Júliusban lesz két éve, hogy az MLSZ-ben dolgozom, előtte két esztendőn át voltam a női U17-es és U19-es válogatott kapusedzője, onnan kerültem át a fiúkhoz. Jelenleg az U18 és az U19 az enyém, az U16 és az U17 Illyés Dánielé, az U15-öt közösen visszük, míg az U21-esekért Andrusch József felel. Dióhéjban ez teszi ki a napjaimat, és valóban, nagyjából egyhónapnyi szünetem lesz, de két és fél három hetet a kapusokkal fogok tölteni.
– Hogy lehet ezt bírni energiával, nem is szólva a háborgó hőségről?
– Szerencsés vagyok, mivel a feleségem asztaliteniszezik – így ő is elvakult, lévén edzésekre jár –, tudja és megérti, hogy nekem ez az életem, neki pedig az. Ezt a toleranciát egy hétköznapi hölgytől nem biztos, hogy megkapnám.
– Azt azért elárulná, miként áll össze a program?
– Június 16-tól július 16-ig tart a szabadságom. Tizenkilencedikétől huszonharmadikáig Abaújszántón leszek az immár hagyományosnak mondható, tizenegyedik alkalommal sorra kerülő Veréb György–Kövesfalvi István Kapustáborban, többek között Bíró Szabolccsal és Rézsó Péterrel. Az ezt követő héten kerül sor a Fülöp Márton Emléktáborra, ahová meghívtak ismét és az csak természetes, hogy ott leszek. Amikor azt kérdezték, mennyiért vállalnám, csak annyit mondtam, ne szórakozzatok velem, a Marcira való tekintettel semmit nem fogadok el, ennyivel tartozom az emlékének, még szép, hogy a 26-án kezdődő kapustáborba elmegyek, és a munkámmal segítem az ifjakat. Rá egy hétre lesz, július elején lesz Illyés Dani tábora, ahol szintén megjelenek egy-két, netán három napra. Aztán lesz még egy hetem otthon, meg persze a hétvégéket természetesen otthon töltöm, elvégre a táborok általában hétfőtől péntekig tartanak. Aztán a szabadságom utolsó hetében meglátjuk, hogy a Balatonra megyünk vagy máshová. Külföldet nem nagyon tervezzük, mivel még azt sem tudom, hogy kezdődnek a gyereknek az edzései. A fiam átigazolás alatt van, valószínű, hogy az FC Budapestből átmegy a „kisebbik” Újpestbe, Pleskó Lacihoz fog járni tréningre.
– Vinni fogja valamire?
– Azt szeretném, hogy kapus legyen belőle, de egyelőre egy linkóci nagy csibész, ám a személyisége megvan ahhoz, hogy cerberussá váljon, ugyanis nem nagyon állítják be a sarokba, inkább ő a csapatot, és ez fontos lenne a többi kapusnak is. Olyan személyiségjegyei kell legyenek, hogy egy társulatban vezérként létezzen. Ez már megvan, a teljesítmény nem mindig, ám azt remélem, ez is párosul majd hozzá.
– Amikor annak idején leadta a szerelését és visszavonult, valahogy így tervezte?
– Szerencsém volt, de a válaszom az, hogy igen, mivel úgy gondolom, utánpótlás-kapusedzőként ez a szakma csúcsa. Mint azt ön is tudja, nekem nem adatott meg, hogy válogatott legyek a pályán belül, így viszont még inkább büszkeséggel tölt el, hogy Magyarország legjobb kapusaival foglalkozhatom hétről hétre.
– Azt szokás mondani, klubtrénerként nem ugyanolyan a munka, mint válogatott szakemberként. A kapusedzőknél is ugyanez a helyzet?
– Nagyon sokat köszönhetek az egyesületek kapusedzőinek, akikkel nagyon jó kapcsolatban vagyok, így elég sokszor beszélgetünk a válogatott kerettag labdarúgókról. Javaslatot tehetek, mondhatok véleményt, milyen hibákat látok, miben kéne fejlődnie egy adott játékosnak, ezt lekommunikálva a csapatnál lévő kapusedzők végzik el a heti munkát, így legfőképp náluk, házon belül tudnak fejlődni a kapusok. Amikor bejönnek, én már a meccsre készítem fel őket. Próbálunk úgy kommunikálni a csapatedzőkkel is, hogy abból mindkét fél profitáljon. Néhány hete Csehországban jártunk az U18-as válogatottal, mégpedig két kapussal. Az MTK-nak köszönhetően Bese Balázst pihentették a szombati bajnokin, mert hétfőn volt a válogatott meccse, míg Varga Ádám védett Felcsúton, aki utánunk jött és a keddi találkozón ő védett. Mindemellett persze próbáljuk a terhelést és a pihenést is összehangolni.
– Ez a könnyebb szituáció kapusedzőként, netán az, amikor klubcsapatnál dolgozik az ember?
– Szerintem ez, mert azt gondolom, jól felkészített kapusokat kapok az U18-ból és az U19-ből, így azt mondom, nekem könnyebb dolgom van. Aránylag laza is vagyok, nem stresszelem túl a srácokat. Ha bejönnek, miért ne lenne önbizalmuk? Elvégre amennyiben bármelyikük felveszi a válogatott mezt, elmondhatja, hogy az ország legjobb három-négy kapusa között van, márpedig innen csak lökni kell rajta egy picit, hogy önbizalommal telve fusson ki a pályára és olyan teljesítményt nyújtson, hogy a csapat profitáljon a produkciójából.
– Felkelési tanácsadó, mentálhigiénés megindulási szakreferens, párharc-elemző, dietetikus, pszichológus. Cseppnyi túlzás, de más világ van, mint az ön idejében volt.
– Ez igaz, de sokkal nehezebb dolguk van a maiaknak, mivel a fejlődésük folyamán már-már lábbal is úgy kell bánniuk a labdával, mint egy mezőnyjátékosnak. Olyan átalakuláson ment keresztül az elmúlt húsz esztendőben a szakma, hogy meg kell tanulni kapusként és a mezőnyben is helytállni. Annak idején mi ott álltunk a tizenhatoson belül, és az volt a jelszó, hogy fogd meg kézzel, ne gyere ki, vagy ha kijöttél véletlenül, rúgd fel a lelátóra és menj vissza a kuckódba. Most meg elvárják tőlük, hogy söprögessenek, játsszák meg pontosan a labdát. Olyan dolgokkal kell foglalkozniuk, amelyekkel nekünk nem is kellett.
– Úgy veszem ki a szavaiból, hogy jól érzi magát a bőrében.
– Hú, nagyon. A feleségem és a gyerek is büszke rám, pedig volt klubcsapattól tapogatózó megkeresés, amiből nem lett semmi, hiszen remekül érzem magam és egyelőre nem vágyom többre, elégedettséggel tölt el az a munka, amit a srácokkal végezhetek.
– Az egészségével is minden rendben van?
– Évente járok az Országos Onkológiai Intézetbe, immár másfél évtizede támadott meg a kór, de rendszeresen ott vagyok a kontrollokon, hiszen lassan mégiscsak ötvenéves leszek. De a vérvétel, a tüdőszűrés, esetleg az alhasi ultrahang senkinek sem árt, még ha nincs is panasza az embernek, ez igenis fontos.
– És az sem hátrány, ha valakinek a Balaton a Riviéra.
– Így van, de az anyósoméknak Délegyházán van telkük, és mivel a gyerek ott nőtt fel, no meg aztán imád elmászkálni úgy, hogy reggel elindul otthonról, horgászik és biciklizik, így még az is lehet, hogy ott kötünk ki. De legalább nem a szobában van, nem nyomkodja a különböző ketyeréket, kinn van a levegőn és mozog. Mivel már tizenöt éves, az nem pálya, hogy elmegyünk egy wellnesshotelbe, mert már olyan korban van, hogy csatangolni akar.
– Nem kérdés, kire ütött ez a gyerek, hiszen abban az egy hónapban a nagy Kavics sem sokat pihen.
– Mondhatja, hogy a szabadságom alatt is a megannyi tennivaló teszi ki az időm jó részét, de ha azt csinálod az életedben, amit szeretsz, azt nem munkának fogod fel.