Ami tény: az egyik legnehezebb sorsolása kétségkívül a Ráckevének van, lévén fogadja a listavezető Dunavarsányt, utazik Peregre – amely derbi a két csapat helyezésétől és aktuális formájától függetlenül mindig rangadónak számít –, majd végül vendégül látja a dobogóért sokáig versenyben lévő Felsőpakonyt. Vajon mire számít a hátralévő három hétvégén a társulat fiatal, szépreményű trénere, Csordás Gábor? A pontvadászat véghajrájában derül ki, hogy a játékosai milyen karakterek?
„Nem mondanám ezt, mert úgy gondolom, a játékosállományunk a helyezés alapján előrébb tart, mint ahogy kellene állnia, viszont nagyon jó a csapategység, ami hozza azokat a pluszokat, aminek köszönhetően ilyen előkelő pozíciót tudhatunk magunkénak – vágott a közepébe Csordás Gábor. – Ezzel nyertünk a Törökbálint ellen, és bízom abban, mindez győzelemhez segít bennünket a Dunavarsánnyal szemben is. Peregen presztízsmeccs vár ránk, de azt azért látni kell, hogy idegenben gyengébben teljesítünk, ám ez az a meccs, amikor a halott is feltámad, és ez mindkét oldalra igaz. Meglátjuk, mi sül ki ebből, mindenesetre szeretnénk úgy nekimenni az utolsó fordulónak, hogy a negyedik-ötödik helyről döntsön a Felsőpakonnyal szembeni meccs. Ahhoz persze minimum három, de inkább négy pontot kellene szereznünk a következő két meccsen.”
Kérdés persze, ha valaki azt vizionálná, hogy az utolsó három fordulóban veretlen marad a társulat, viszont csak öt pontot szerez, ahhoz mit szólna a szakember?
„Meg lennék vele elégedve, kezet adnék rá, és az mindegy is, hogy milyen arányban szereznénk a pontokat. Az is benne van, hogy többet sikerül összekaparnunk, de az is, hogy kevesebbet, mivel a labda gömbölyű. A Taksony II. elleni meccsen is kaptunk egy gyors gólt, mégpedig szabadrúgás után, amit nagyon nem szeretek, mert könnyű kivédekezni, ugyanis van időd felállni, van időd odamenni. Ha ilyen szituációt követően kapitulálsz, az bosszantó, mert nem odafigyelés, kisebb fegyelmezetlenség eredménye, ám megítélésem szerint ezt követően a mezőnyben valamivel jobban futballoztunk, mint a hazaiak. Annak ellenére is, hogy az ellenfélnél az első csapat keretéből játszott többek között Szabados Tamás és Hégner Zoltán is, ám az a különbség nem látszott a pályán, hogy tőlük néhány labdarúgó heti négyet edz és nem csupán jó esetben kettőt, mint nálunk. Miután a Törökbálint ellen sem látszott a differencia, hogy magasabban kvalifikált, képzett játékosok alkotják a riválist, hiszek abban, hogy a hétvégén ismét nyílttá tudjuk tenni a bajnokságot. Örülnék neki, hogy amit elvettünk a Törökbálinttól, az előttünk álló víkenden »visszaadnánk« neki, és akkor mindenki boldog lenne. A Dunavarsány persze nem biztos, de mindig azt mondom, hogy Ráckevéről nehéz elvinni a pontokat, márpedig azt remélem, hogy ez ezúttal is így lesz.”