A legtöbben csak legyintettek és azt mondták, mint egy majálison eregetett lufi, úgy pukkad majd ki a társulat a 2016/2017-es szezon második szakaszában, de a károgóknak nem lett igazuk. Megyesi László, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Felsőpakony KSE fiatal, tettrekész trénere amúgy sem törődött mindezzel.
A télen új időszámítás kezdődött. A január már szélesre tárta a kaput a küszöb előtt tétován toporgó február előtt, amikor a keret tagjai munkához láttak. A tél hótakaróval a hátán még a fal felé fordult, de Nagy Zoltán, a felsőpakonyi társulat addigi mestere nagyon is ébren volt. A korábban a Honvéd utánpótlásában, majd Csepelen, Újhartyánban és Halászteleken is közmegelégedésre dolgozó szakember köszönte szépen és a távozás útjára lépett, meglepve, meghökkentve ezzel a Pest megyei futballközvéleményt. A kispadra Megyesi László érkezett, aki 2016 januárjában jött, az azóta eltelt 15 hónapban sokat látott és a legtöbbször győzött – akárcsak a csapata.
– Rendszerint varázspálcával közlekedik?
– Nem gondolnám, hogy varázsló vagyok – mondta Megyesi László, a Felsőpakony edzője. – A munkában hiszek, no meg abban, ha jó a közösség, a csapategység, akkor lehet eredményt elérni. Ez a titkunk, hogy nagyon egységesek vagyunk.
– Igaza lehet, mert nem kápráztat el, legalábbis a válasszal, ám ez nem is okvetlenül baj, mivel a szakvezető helyett mindig az eredmények beszélnek.
– A varázslattal kapcsolatban még annyit, hogy úgy gondolom, 30 százalék az edző szerepe, 70 százalék pedig a játékosoké. Mostanság abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a srácok is közel állnak a 70 százalékukhoz és én is a saját 30-amhoz, ezért is tartunk itt. Nekem nehezebb hoznom, mert én csupán a saját részemet tehetem hozzá a közöshöz, de a játékosoknak a 70-et kell szállítaniuk. Szerencsés ez az elegy a jelenlegi szezonban. Nagyon fiatal csapatom van, így a motiváció és a fizikális felkészítés is mellettünk szólhat.
– Korábban előfordult olyan a praxisában, hogy azt tapasztalta, a rutinosabb labdarúgóknál nem vette észre a tekintetükben a tüzet, a nagyfokú odaadást, a csapatérdek elsőbbségét?
– Volt ilyen probléma is, amikor ideérkeztem. Adódtak nézetkülönbségek az idősebb és a fiatalabb játékosok között, illetve a munkamorál tekintetében is. És ami fontos, tényleg nem éreztem, hogy mindenkinek egyformán fontos a győzelem, éppen ezért próbáltam olyan futballistákat idecsábítani az itteni fiatalok mellé, akik éhesek a sikerre.
– Azzal azért tisztában van, hogy ez az egész merőben másként is elsülhetett volna?
– A vezetőkkel közösen és tudatosan készültünk erre. A védelem rutinosabb játékosokból áll, és ne feledkezzünk meg Wrábel Józsefről, aki tartósan jó teljesítményt tud nyújtani, ezáltal róla is leveszik a terhet a fiatalok a mezőnymunka tekintetében, így még jobban tud érvényesülni.
– A Pest megyei II. osztály, Déli csoport 22. fordulójában az Újhartyán otthonában elért 2–2 után beszélgetünk, mégis meglepne, ha azt mondaná, hiányérzete van a tavasz kapcsán.
– Valójában nincs, merthogy az első hat hely elérésének valamelyike volt kitűzve a szezon előtt, és azt gondolom, talán nem merész kijelentés, hogy ennek az elérése sikerülhet. Innentől kezdve minden győzelem, illetve előkelőbb helyezés már előrelépés a mostani állapothoz képest.
– Nagyon visszafogott. Az öltözőben, a pálya szélén vagy egy hangulatos kiskocsmában nem beszélnek róla, hogy ha már itt vagyunk, ha már nyitva van az ajtó, csak jó lenne megcsípni a dobogót?
– Egyrészt nem szeretek ígérgetni, másrészt próbálom tartani a srácokban azt, hogy mindig a következő mérkőzésre készülünk, és azt próbáljuk valahogy megnyerni, aztán majd a végén meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Nyilván, ahogy telnek, fogynak a fordulók, egyre kiélezettebb lesz a verseny, de úgy emlékszem, az angol Leicester City is csak bent akart maradni a Premier League-ben, és ahhoz képest elég jól sikerült a szezonjuk.
– Az emlegetett társulat általános elképedésre bajnoki címet szerzett. Magas labda?
– Nem hagyok teret az álmodozásra. Szeretném, ha a realitás talaján maradna mindenki és mindig, minden meccsen a maximumot próbáljuk nyújtani.
– A következő szezont azért még Felsőpakonyban kívánja eltölteni? Csak mert az olasz Claudio Ranieri tréneri karrierje nem úgy alakult a Leicesternél, ahogy azt eltervezte, ugyanis a szakember már nem a City menedzsere.
– Szoktunk viccelődni az öltözőben, hogy túl jól teljesítünk, és a későbbiekben ebből nekem lehet gondom, de nem úgy tervezem, hogy ez az út lefelé fog vezetni, sőt, szeretném minden félévben továbbléptetni a csapatot.
– Ez viszont még a jelen: reálisan nézve a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának legjobb három társulata között helye van a mostani Felsőpakonynak?
– Ha a keretet és a kondíciókat nézzük, amit más csapatok tudnak kínálni, akkor nem reális a dobogó, viszont vannak olyan dolgok, amelyek esetleg mellettünk szólnak.
– Mégpedig?
– A csapategység vagy éppen a játékosok motivációja, de ha reális vagyok, a Törökbálint, a Dunavarsány és a Bugyi előttünk van a sorban, ám nem szeretnék lemondani a dobogóról, sőt, harcban akarunk lenni a bajnokság legvégéig az első három pozíció valamelyikéért.
– Ha már a harcot említi: bírja a csapat a kétfrontos csatát? Idestova két hete igazi nagyvadat ejtettek el, illetve ki a Pest Megyei Kupa 3. fordulójában, méghozzá a ,,megye-egyes” Halászteleket, amiért jár a gratuláció.
– Köszönjük szépen, de ezt is megbeszéltük a srácokkal, hogy azt láttam már korábban a Vecsés ellen is, hogy igazán komolyan veszik ezt a kupasorozatot, én meg nem fogom őket erről lebeszélni. Azt is komolyan vesszük, versengésnek tekintjük, annak fogjuk fel, de ez már kicsit több is annál. Ebben a sorozatban is minél tovább szeretnénk talpon maradni. Annak csak örülök, hogy a játékosaim ennyire szeretnek meccset játszani.
– A Halásztelek hozzáállásán mit vett észre? Lenézték a ,,kisebbet” vagy ugyanúgy odatették magukat, mintha fontos pontokért zajlana a küzdelem a Pest megyei I. osztályban mondjuk a Tököllel vagy a Biatorbággyal?
– Azt gondolom, megleptük őket, bár ez nem volt tudatos, hiszen a kezdésre Fülöp Tamás, Kovács Sándor és Nagy Patrik sem ért oda a tervezett kezdőcsapatból, akik így a második félidőre álltak be, márpedig akkor sikerült fordítanunk. A szerdai meccsrendezés – legyen szó kupatalálkozóról vagy bajnoki összecsapásról – szinte természetes velejárója, hogy a játékosok nehezen jönnek össze az aktuális mérkőzésre.
– Az évad eddigi legjobb teljesítményét azon a szerdán látta a Felsőpakonytól?
– Hála Istennek, sok jó közül lehetne választani, de a második félidőben látott futballunk tényleg az egyik legjobb volt a mostani szezonban. Mondom ezt úgy, hogy a végén könnyed, 4–2-es győzelem lett belőle.
Pest megyei II. osztály, Déli csoport, 10. forduló
Bugyi–Felsőpakony 3–1 (3–0)
Bugyi, 100 néző. Vezette: Csősz B. /7; 6/ (Széplaki T.)
BUGYI SE: Lengyel Zs. 0 – Kocsis P. 7, Füry M. 7, Csernyi D. 7 – Józsa M. 7, Bajor M. 7 – Berki Á. 7, Bernáth T. 7, Somogyi P. 7 – Lacza S. 7, Budai L. 7. Játékos-edző: Andrási Zoltán.
FELSŐPAKONY KSE: Barta B. 5 – Király K. 6, Csapó A. 6, Nagy P. 6, Gombik L. 6 – Csipak B. 5 (Barta Z. 6, a szünetben), Bress B. 6 (Szatmári Zs. 0, 79. p.), Tóth R. 6 (Ettenberger T. 0, 73. p.) – Hajdú P. 6, Wrábel J. 6, Fülöp T. 6. Edző: Megyesi László.
GÓL: Füry M., Lacza S., Józsa M., ill. Wrábel J.
SÁRGA LAP: Józsa M., Bajor M., Somogyi P., Budai L., ill. Király K., Csapó A., Bress B., Hajdú P.
ANDRÁSI ZOLTÁN: – Az első félidőben nagyszerűen játszottunk és tetemes előnyt szereztünk. A fordulás után kicsit feljött az ellenfél, de a győzelmünk nem forgott veszélyben. Gratulálok a csapatnak!
MEGYESI LÁSZLÓ: – Rosszul kezdtük a mérkőzést, nem sikerült felvenni a rangadó ritmusát. A második félidőben feljavultunk, de ez kevésnek bizonyult a jó erőkből álló Bugyi ellen. Gratulálok ellenfelünknek!