Paulo Dybala klasszisának köszönhetően már az első félidő első felében kétgólos előnybe került a Juventus – érthetetlen módon a Barcelona hátsó alakzata a fekete-fehérek zseniális képességekkel megáldott labdarúgóját egyik gól előtt sem „vette fel”, ami a Barca továbbjutásába kerülhet. És ez még akkor is igaz, ha 1–0-nál Iniesta egyenlíthetett volna, csakhogy Buffon – a legendás kapusra maholnap már nincsenek jelzők – nagyot mentett. Úgy alakult a kilencven perc, ahogy a Juve eltervezte, gyakorlatilag mindvégig kontrollálta a játékot. Várható volt, hogy előnye tudatában visszavesz a tempóból az „Öreg Hölgy”, ám botorkálás helyett az 55. percben Chiellini mesteri fejese után angy rohanás kezdődött – a Barcelona részéről. Feszülten futballozott a katalán társaság, amely nem tudott közelebb férkőzni olasz riválisához, márpedig könnyen lehet, hogy a szezon végén távozó és a hírek szerint az önmagának egyéves szabadságot engedélyező Luis Enrique irányításával semmit sem nyer az évad végén a gránátvörös-kék sereg, mert ez a Juventus nem a Lyon, a fekete-fehérek minden bizonnyal a visszavágó után is színesben látják a világot. Három jó okuk mindenképpen van erre.