INTERJÚ » Gelei Vince: „Számomra Budafok mindig is nagyon kedves hely lesz”

BUDAFOKI MTE–SOPRONI VASUTAS » A Magyar Kupa 10. fordulójában, a legjobb nyolc között Budafokra látogat a Sopron. Az NB III, Közép-csoportjában Prukner László irányításával a bajnoki címért küzdő, jelenlegi éllovas vendéglátó az NB II-ben a 13. helyen álló, Supka Attila által trenírozott alakulatot fogadja.

Különleges meccseket különleges meccsek követnek. A 2012/2013-as és a 2014/2015-ös szezonban Csákváron védett, ám a Magyar Kupa előző fordulójában a Soproni Vasutas mindkétszer a 22 esztendős Gelei Vincével a kapujában búcsúztatta összesítésben 3–2-vel a Csákvárt. Március 29-én, szerdán 16 órakor Budafokra látogat az SVSE – oda, ahol kis túlzással a kiváló alapképességekkel megáldott cerberusból felnőtt lett.
– Kötelező a továbbjutás?
– Természetesen – vágta rá kapásból Gelei Vince, a Soproni Vasutas kapusa.
– Mondja ezt úgy is, hogy korábbi kiváló élvonalbeli labdarúgók alkotják az ellenfelet?
– Azt gondolom, ez egy olyan mérkőzés lesz, amelyen minden egyes játékosunk be tudja bizonyítani azt, hogy sok van benne, hiszen a volt NB I-es futballistákkal teletűzdelt, az NB III-ban bajnokesélyesnek kikiáltott társulat ellen is megmutathatja magát. Annak ellenére, hogy nem állunk úgy a bajnokságban, ahogy igazán szeretnénk, és ahogy azt saját magunktól elvárnánk, itt az alkalom, hogy megmutassuk, ennél mi igenis sokkal többet tudunk és sokkal többet érünk egyénenként és csapatként is. Az a célunk, hogy bejussunk a kupaelődöntőbe, természetesen nem lebecsülve az ellenfelet, hiszen tudjuk, milyen rendkívül jó játékosok alkotják a Budafok keretét, ám ettől még kötelező a továbbjutás, és erről tőlünk bárkit megkérdezhet.
– Ha MK-meccs, akkor Gelei Vincével kezdődik a Vasutas összeállítása. Így lesz ez szerda délután is?
– Nagyon remélem, a legutóbbi kupamérkőzésen a teljesítményemmel kivívtam azt, hogy a mester most is nekem szavaz bizalmat. Teljes bizonyossággal nem tudom állítani, de azt gondolom, mindent megtettem azért, hogy így legyen, és ha ez meghozza a gyümölcsét, akkor én fogok szerdán a kapuban állni.
– Nem lesz könnyű dolga, és ezt nem csupán a rivális miatt mondom: pelyhedző állú ifjúként a Promontor utcában indult a karrierje.
– Így van, éppen ezért számomra Budafok mindig is nagyon kedves hely lesz. A válogatott meccs miatti bajnoki szünetben volt alkalmam kilátogatni és megnézni szombaton a Budafok–Dabas-Gyón mérkőzést, és ahogy kimentem a pályára, feljöttek bennem az emlékek, elvégre tizenhat évesen itt kezdtem a felnőttek közötti profi pályafutásomat. Egy meccs lesz a sok közül, mégis egy olyan mérkőzés, amikor a gyökereimhez térek vissza. Nyomást ez nem helyez rám, viszont mindenképpen szeretnék jó teljesítményt nyújtani.

– Tapasztalt a hétvégi kilencven perc során bármit, ami segítheti szerdán a kesztyűs kézzel végzett munkáját?
– Olyat igen, ami az ellenfelünk nagy erénye.
– A nagy bedobásra gondol?
– Úgy bizony, és ez természetesen valóban erénye a Budafoknak, hiszen ha a kaputól huszonöt méterre jut bedobáshoz, az felér egy szöglettel. Láttam a bajnokijukon, ahogy a szögletnél is felmegy, ilyen esetben is a kapu elé érkezik a teljes védelem, úgyhogy erre mindenképpen fel kell készülnünk. A szakvezetés is megtekintette az összecsapást, elemezte a Budafokot, ebből is látszik, hogy egyáltalán nem besszük félvállról a szerdai mérkőzést és nagy erőbedobással készülünk, hogy eredményesek legyünk. Azt gondolom, az ellenfélnek igazán különleges erénye, mert nem minden csapatban van olyan játékos, aki olyan bedobással bír, mint Vaszicsku Gergő. Ott van náluk aztán Pölöskey Péter vagy Oláh Lóránt, no meg egy-két tehetséges fiatal, így egyik játékosunk sem teheti meg azt, hogy nem úgy áll hozzá a meccshez, ahogy kell, mert akkor gondjaink lehetnek.
– Amúgy azok alapján, amit látott, szombat délután reális eredmény született?
– Ez a futball szépsége és nem szépsége is egyben – ha fogalmazhatok így. Többször játszottam olyan csapatban, amelyik a kiesés ellen küzdött, és valahogy amikor a tévé előtt ülök és megnézek egy nemzetközi meccset, számomra mindig a gyengébb csapat a szimpatikusabb, de talán sokan vagyunk így ezzel. Mindig annak szurkolok, hiszen ha jól játszik, általában jó meccs is kerekedik ki az összecsapásból. Ha az erősebb együttesnek drukkolok, általában az nyer. Szombaton nem ez történt, és a találkozó fordulópontja az volt, hogy kihagyta a tizenegyest a házigazda. Mégis úgy hiszem, reális volt az iksz, mert kezdettől fogva nem éreztem a Budafokon azt a tüzet, ami ahhoz kell, hogy megnyerjék a meccset. Ha ezzel nem sértek meg senkit, a két együttes játékosai között van tudásbeli különbség, de csapatszinten ezt el tudta tüntetni a Dabas-Gyón, és ennek köszönhető, hogy döntetlent ért el. Azt gondolom, tíz emberrel ezt sikerként könyvelték el, sőt, talán még tizeneggyel is így lenne, hiszen egészen más pozícióban állnak a tabellán.
– A BMTE-nek nem úgy alakult a szombatja, ahogy eltervezte. És önnek a soproni megméretés?
– Az eleje nagyon szépen indult és úgy alakult, ahogy én azt elképzeltem. Már az első fordulóban be tudtam kerülni a kezdőcsapatba, megkaptam a bizalmat a szakvezetéstől és minden erőmmel azon voltam, hogy megháláljam ezt a bizalmat. Azt kell, hogy mondjam, a hetedik fordulóig, ameddig a kezdőcsapatban voltam, nem tudtam igazáén meggyőző teljesítményt nyújtani. Nem volt olyan mérkőzésem, amikor úgymond én szereztem volna a pontot a csapatnak. A hetedik bajnokin hibáztam és emiatt nem tudtuk megnyerni a Kozármisleny elleni összecsapást, és a szakvezetés azt mondta, most a másik kolléga is megkapja a lehetőséget, hiszen Heinrich Márk is ugyanolyan keményen dolgozott, mint én. Márk élt és él a lehetőséggel, mégis bízom abban, hogy vissza tudok kerülni a csapatba, és nem azért, mert a kapustársam hibázik, hanem mert nagyon jó teljesítményt tudok nyújtani például a Magyar kupában. Nem ott tartok, ahol elképzeltem a nyáron, hogy állni fogok a télen vagy a tavasz elején, de ezért dolgozom minden nap, hogy először visszakerüljek a csapatba, majd minél többször védjem a gárda kapuját, méghozzá minél eredményesebben
– Változott Gelei Vince ahhoz képest, mint amikor még a BKV Előrében védett?
– Ez nem is kérdés. Más szint, ahogy a nevük is elárulja, lévén van NB III, NB II és NB I. Ugye, utóbbiban futballoznak a legjobb játékosok, akik a legelőrébb tartanak szakmailag. Én az NB III-ból kerültem az NB II-be, és ez velejárója, hogy fejlődni kell ehhez. Vannak olyan területek, amiben igenis előre tudtam lépni, köszönhetően Borsi Csaba kapusedző munkájának. Élvezem a vele való foglalkozást, jó munkát végzünk közösen, Heinrich Márkkal együtt, segítjük egymást szakmailag és emberileg is, ami nagyon sokat számít a kapusoknál, hiszen egyszerre csak egyikük védhet, így mindkettőnek topon kell lennie. Elvégre sosem lehet tudni, hogy a következő meccsen kinek szavaznak bizalmat.

BEIGAZOLÓDOTT A PAPÍRFORMA. Szombat este világbajnoki selejtezőn Portugália–Magyarország 3–0. Mit gondol a találkozóról a Soproni Vasutas kapusa? „Mint magyar futballszerető, nagyon szurkoltam a válogatottnak, ahogy mindig is – vágott bele Gelei Vince. – Ami a nyáron történt, az csoda volt, így az is, hogy Portugáliával ennyire pariban tudtunk lenni. Éppen emiatt óvatosabb voltam a mostani meccs előtt, mert ilyen formát nem egyszerű tartani. Jó játékosokból áll a válogatottunk, de meg kell nézni, hogy a rivális kezdő tizenegye milyen komoly futballistákból áll. Úgy voltam vele, a 0–0 már szuper eredmény lenne, hiszen ha Cristiano Ronaldót vesszük, szinte nincs is olyan csapat, amelyiknek ne rúgott volna gólt. Sajnos nem így történt, mert bár a srácok mindent megtettek, hogy ezt a mérkőzést is valamennyire a kezünkben tartsuk, a jobb csapat győzött.”

KATT A CIKKRE!