Lehetett volna jobb is, rosszabb is. Mármint a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjába besorolt Újlengyel szereplése, hiszen a társulat az ősszel 20 pontot gyűjtve a 8. helyen telelt. A holtszezonban azonban változás történt az együttesnél, ugyanis már nem Berger Árpád irányításával vágtak neki a felkészülésnek Telepóczki Jánosék.
Házon belüli megoldás. Ezt választották Újlengyelben, így Fehér Ádám ugyan papíron játékos-edzőként, leginkább mégis „csak” trénerként vesz részt a továbbiakban az újlengyeli sportéletben. – Már szólíthatják edző bá’-nak? – Még nem, ugyanis maradtam közülük való – mondta Fehér Ádám, az Újlengyel DSE télen kinevezett 33 esztendős játékos-edzője, aki a Sportszelet ősz végén megjelenő, összetett játékos-rangsorának 48. helyén zárt 6,25-ös átlaggal, és aki az ősszel kilenc bajnokin kezdőként, míg egyszer csereként segítette futballjával az egyletet. – Azért csak megváltozott valami a játékosokkal, a korábbi társakkal, nem? – Egy hangyányit. Elmondtam nekik az elején, hogy én csak kérni tudok tőlük, tehát az a fajta edző–játékos kapcsolat nem mondható nálunk, mint másutt megszokott, hiszen félig még futballista is vagyok. Hosszú évek óta játszunk együtt, ezért is hangsúlyozom, hogy a mostani garnitúrától csak kérni tudok, azt pedig remélem, hogy meghallgatják és teljesítik is, mert csak így tudunk együtt sikeresek lenni. – Eddig csak a pálya bal oldalán kellett figyelnie, mikor kapcsolódjon be a támadásokba vagy mikor lépjen vissza, de innentől kezdve öné a felelősség. – Ez így van, de én eleve úgy vállaltam el a feladatot, hogy nem nagyon akarok már játszani. Az edzősködést választottam, csak trénerkedni szeretnék, de a többiek nagyon agitálnak, és ha létszámhiány alakulna ki, természetesen állok a csapat rendelkezésére. Merthogy az egyik tevékenység a másik kárára mehet, ezért döntöttem úgy, hogy egyvalamit csináljon az ember, de azt százszázalékosan. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a tavasz. – Az ősszel már nem kell törődni, vagy éppen, hogy kell? – Elég nehéz ősz van mögöttünk, ahhoz képest, hogy milyen jól indult, utána viszont szétesett szinte minden. Mindenkiben maradt egy nagy hiányérzet, ezért próbáltuk összehozni úgy ezt a téli felkészülést, hogy ezáltal a második félévben talán több siker vár ránk, hiszen többre hivatott ez a csapat, mint ami kijött belőle. Mindez nyilván a játékosok hibája is, ezért megpróbáltam néhány dolgon változtatni. – Éspedig? – Sokat beszélgetünk, valamint próbálom motiválni a fiúkat, hátha végre kijön, ami bennünk van, mert úgy gondolom, van ebben a társulatban egy nagy durranás. – Pszichológusi vénával is rendelkezik? – Akár, pedig az évek során sohasem gondoltam volna, hogy ilyen jellegű és mértékű beszélgetéseket fogok a többiekkel folytatni, de egy edző esetében nagyon fontos szerepe van annak, hogy valaki jó pszichológus is legyen, akár gyermek- vagy felnőtt futballról, netán amatőr vagy profi labdarúgásról beszélünk. Az már fél siker, ha megnyered magadnak a játékost, hogy mindent megtegyen a pályán. Ez az egyik legnehezebb ebben a szakmában, mivel az összes többi mind tanulható. Ahhoz, hogy valakinek legyen affinitása, egy labdarúgóval hogyan, miként kell bánni, az a legnehezebben elsajátítható. – Berger Árpád jó szakember? – A múltat hagyjuk. Minden edzőben van jó és rossz, ugyanez igaz az én esetemben is. Csakhogy én sem az előző, sem a következő edzővel nem foglalkoznék, a magam dolgával viszont igen. Mindenkinek megadtam a kellő tiszteletet, bárhol is voltam, úgyhogy erről nagyon nincs is mit beszélni. – Azon viszont nagyon is van mit megvitatni, hogy mire lehet képes az Újlengyel? – A legvérmesebb álmom a harmadik helyezés. A Törökbálint és a Dunavarsány jobb és nagyobb játékerőt képvisel jelen pillanatban, mások a feltételek is. Ám ha nem jön össze a dobogó, olyan eredményeket kell elérni, hogy a kötelező meccseket megnyerjük, a rangadókon pedig tisztességgel helytálljunk, ne adj’ Isten megrángassuk az oroszlánok bajszát. – Van miben fejlődni, lesz miben előrelépni, merthogy a bajnokság első felében rendre úgy tűnt, a „kicsik” ellen olykor szenvedett a brigád, míg a „nagyok” ellen harcoltak, megvillantak és végül ünnepeltek, de minimum vállalható eredményt értek el. – Abszolút jól látja, de itt jön ki a mentalitás, avagy a mentális kérdés. Ha kiküldjük a gatyát és a cipőt a meccsre, mert majd eldől magától, aztán az első 20 percben kihagyunk öt-hat ziccert, mint például a Pereg ellen, akkor rossz úton járunk, hiszen az ominózus bajnokin is lett egy nagyon izzadós második félidő. Sajnos ez jellemző a csapatunkra. Amikor meg az van, hogy harapni kell és mindenki beáll a sorba, akkor bárkivel éles találkozót vívunk. Ennek az együttesnek az a legnagyobb hibája, hogy időnként jól el tudja magát veretni. A fiúknak pedig csak azt üzenném: most vagy soha!
» ZÁRT KAPUS DERBI UTÁN GYŐZELEM ÉS PIROS LAPOK
Alaposan belehúztak Újlengyelben. Mármint a furcsa meccseket tekintve, elvégre a tavaszi nyitányon az Újhartyán otthonában lejátszott 90 percet (1–1) a hivatalos személyeken kívül néző nem láthatta, míg a Dömsöd elleni, hazai környezetben 2–1-re megnyert bajnokin nem csupán a duplázó Tvaruska „Tücsi” Attila, hanem a piros lap is kétszer villant. Mint ismeretes, előbb a 44. percben Szentgyörgyi Róbert utánrúgásért, majd alig egy óra játék után a kispadon ülő cserekapus, Vozár Dániel a játékvezető megsértéséért bűnhődött. Sem itt, sem ott nem unatkozott Fehér Ádám, annyi szent. „Az Újhartyán ellen teljesen mindegy, vannak-e nézők vagy sem, az Újlengyelnek egy ilyen derbin a maximumot kell adni, és ezt a csapat át is érezte – vágott a közepébe a társulat télen kinevezett játékos-edzője, Fehér Ádám. – A mezőnyben nagyon jól játszottunk, ám sajnos a végjáték nem jött össze. A Dömsöd ellen viszont nagyon akadozott a csapatjátékunk, rengeteg ki nem kényszerített hibát követtünk el, amelyből ha az ellenfél szerencsésebben jön ki, bizony rosszabbul is járhattunk volna.” Ehhez képest az első két tavaszi bajnokiján négy pontot gyűjtött az Újlengyel, csakhogy… „A koncentráció nem a legjobb, ha papíron könnyebb ellenféllel találkozunk – ismerte el Fehér Ádám. – Időnként nagyon nehéz ezt a társaságot fejben felrázni egy-egy mérkőzésre. Az első és a második félidő első negyedórája rendszeresen alvással szokott eltelni, aztán ha varázsütésre történik valami, akkor elkapjuk a fonalat és jönnek a gólok is. A Dömsöd ellen viszont sajnos az első kiállítás volt az a momentum, ami visszavetette a lendületet. Amit megbeszéltünk a mérkőzés előtt, azt a legtöbbször nem sikerült betartani.” Még a végén kiderül, hogy jókor jött, kvázi ébresztőként hatott az ominózus piros lap. „Az akarat szempontjából mindenféleképpen, mert onnantól kezdve nagyon sok ember futóteljesítménye feljavult. Sokkal többet tettek, sokkal jobban akarták a győzelmet, mint ezt megelőzően.” Fehér Ádám tudja, mit beszél, hiszen kivételesen a kezdőcsapatban jutott számára hely. „Volt eltiltottunk, valamint hiányzónk, és arra a posztra most nem volt megfelelő ember. Semmi más szándék nem vezérelt, mint az, hogy védelembe kellett valaki, aki megoldja a feladatot.” Akárcsak a tréningeken, hiszen Fehér Ádám a gyakorlásokon sem lazsál. „Túlnyomórészt én is végigcsinálom az edzést, ha létszámban nem jövünk ki, illetve amennyiben többen vagyunk, akkor szoktam kiállni, és csak a figyelésre koncentrálok, de alapjában véve 80 százalékban elvégzem az edzésmunkát.” Mondja ezt az a Fehér Ádám, aki másfél hete, a Dömsöd elleni hazai derbin meghasonult, hiszen a szünetig a játéktérről, a fordulást követően a technikai zónából figyelte az eseményeket. „Sokkal tisztábban látja az ember kívülről a meccset, mint belülről – folytatta Fehér Ádám. – Teljesen más pulzusszámon mozogsz és teljesen más közegben vagy, mivel sokkal több behatás ér, így sokkal tisztábban lehet gondolkodni. A csapatnak kívülről többet lehet segíteni, mint belülről, mert amikor a pályán vagy, a saját dolgoddal is el vagy foglalva, a gépezetnek te is a fogaskereke vagy, kintről meg te irányítod a gépezetet. Azt a gépezetet, ami akadozott egy picit a Dömsöd ellen.”
» MARADT AZ EDZŐ – AZ UTÁNPÓTLÁSBAN
Természetesen megkerestük az edzőváltással kapcsolatban az Újlengyel DSE immár csak korábbi mesterét, Berger Árpádot is, aki maradt a klub alkalmazásában, ugyanis a tavasszal az U16-os és U19-es gárda felkészítéséért felel. A szakember a témával kapcsolatban mindössze az alábbiakat nyilatkozta: „Az elnök úr és a játékosok úgy gondolták, hogy minden valószínűség szerint sokkal hatékonyabban működne a csapat, ha más irányítaná a társulatot. Mindenesetre az azért érdekes, hogy az utóbbi kilenc évben hat edzője volt a társulatnak, illetve nézzük meg az eredményeket…”
A fenti cikk megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 4. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: