Nem keresi a reflektorfényt, mi több, kimondottan kerüli, a Foci a köbönnel mégis kivételt tett: hétfő délután Verebes József életrajzi könyvének bemutatóját követően exkluzív interjút adott honlapunknak Kiss László, többek között a Rába ETO, az MTK-VM, a Kispest-Honvéd és a Ferencváros korábbi másodedzője, a Debreceni MVSC, a Bp. Volán, a Pécs, a Kaposvár és a Vasas egykori szakvezetője, aki hazánkban legutóbb a Ceglédi Vasutasnál dolgozott.
A magyar futball legnagyobb remetéjeként elvonultan, elszigetelten él. 67 esztendősen persze már nem ugrál az ember, pedig Kiss László, a „Mini Menotti” nagyon is jól tartja magát. Azt is írhatnánk, semmit sem változott, a véleménye ugyanolyan markáns, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt.
– Tanul, készül, informálódik, bújja a szakirodalmat?
– Én már ehhez öreg vagyok – mondta Kiss László, a Mini Menotti. – A meccseket megnézem a televízióban, de magyar pályára én többet ki nem megyek!
– Amikor Cegléden volt edző…
– Azóta nem voltam meccsen Magyarországon.
– Hogy élte meg az akkori búcsút? Gondolom, nagyon rosszul, mert annak idején hiába hívtam, kerestem, sohasem értem el.
– Csodálkozik ezen? A játékosok eladták, eltippmixelték a meccseket, és én azt mondtam, inkább elmegyek.
– Ezt komolyan mondja?
– Persze! A játékosok összebeszéltek, és ez egy nagyon aljas munka volt.
– Vállalja?
– Hiába vállalom, mert mindenki le fogja tagadni, de én tudom, hogy ez történt. Ez ezer százalék, de senki nem fogja azt mondani, hogy ez így volt. Sem az elnök, sem a játékosok. Azért nem vettem fel az ön telefonját sem, mert tartottam magam ahhoz, amiben akkor megállapodtunk. Úgy beszéltük meg, ezt nem visszük ki, de amikor aláírtuk a papírokat, az elnök a végén mindennek elmondott.
– …
– Mondom, ez így történt. Inkább eladták a meccseket, megbuktattak, mert nem akartak dolgozni. Nyugodtan leírhatja, de nem tudom bebizonyítani, pedig lassan negyvenhat éve vagyok edző, így ha ránézek egy meccsre, öt perc alatt megmondom, tuti az a mérkőzés vagy sem.
– És ezt a tévé előtt ücsörögve is megállapítja?
– Egyértelműen. Amúgy nagyon kicsi színvonal-emelkedést látok, de különösebben semmi nem változott. Ami a legnagyobb szívfájdalmam, hogy fiatal játékost nem látok egyet sem. Nagy vihart kavart az interneten, amikor feltettem, hogy most már értem, az MTK miért van ott, ahol van és nem értem azt, hogy a Vasas miért van ott, ahol van. Azt pedig még inkább nem értem, hogy a Vasasból ki az, aki válogatott? De én az egész magyar futballt nem értem és nem is akarok ebben tevékenyen részt venni, ugyanis az ember kívülről egészen mást lát, mint amiről beszélnek. Figyelem a találkozókat a televízión keresztül, de engem arra senki nem tud rászedni, hogy kimenjek.
– A válogatott azért lázba hozza?
– Az sem.
– Portugáliában pedig a sokadik sorsdöntő világbajnoki selejtező vár a mieinkre március 25-én. Mit vár az összecsapástól?
– Tisztes helytállást, és ebben benne van minden. Változott a világ: ha azt meri mondani egy válogatott játékos, hogy nyerhetünk Portugáliában,. akkor arra azt mondják, hogy pozitívan gondolkodik. Én meg reálisan gondolkodom, és azt mondom, sanszunk sincs, de ebben benne van, hogy 1–0-ra kapunk ki vagy döntetlen lesz, és az is lehet, hogy valami csoda folytán nyerünk, de ennek tízezer az egyhez az esélye. Nem tudom elképzelni. A magyar futballban nincs egyetlen épkézláb futballista sem, akiért a gyerekek kimennének a pályára. Nem voltam itthon sokáig, így a Vasast most láttam először, ám egy olyan mozdulatra sem figyeltem fel, amire azt mondtam volna, hoppá, ezt válogatott szintű játékos követte el, vagy éppenséggel olyan, aki megérdemli, hogy még egyszer megnézzem, netán a következő meccsre kimenjek. Ha valaki ma reálisan látja a dolgokat, arra azt mondják, hülye. Pedig én reálisan szemlélek mindent, hát akkor mondják rám, hogy hülye. Na, ezért sem megyek ki egy meccsre sem. Három éve megóvom magam ettől. Hála Istennek, senkivel nem beszélek, interjút nem adok, nagyon ritkán teszek csak kivételt. Nem mondom, hogy nem szeretnék dolgozni, ha valaki megkeresne, de engem aztán nem látnak egy bajnokin vagy edzésen sem, nem mutogatom magam! Írok egy könyvet, elég jól állok vele.
– Mikorra várható a megjelenése?
– Nem tudom, még nincs teljesen kész, de találni kell valakit, aki kiadja, mert nem vagyok egy befutott ember. A magyar futballból kivonultam, mert semmi élvezetet nem találok benne. Most megnéztem több meccset is a hétvégén, láttam az MTK–Vasast és az Újpest–Honvédot is. Az előző időszakhoz képest van minimális színvonal-emelkedés, megengedem, talán egy kicsivel nagyobb a tempó. De amikor rögtön utána megnéz egy angol meccset… Hol vagyunk? Én csak olyan helyen tudok dolgozni, ahol gyengébb a labdarúgás minősége, mint nálunk, de még ott is sokkal jobb futballt látok, mert az amatőr játékos megpróbál a saját szintjéhez képest jobban teljesíteni. A Videotonban nincs épkézláb futballista! Aki idejött Szerbiából, a Lazovics, rajta lehet látni, hogy van benne futballista vér. De könyörgöm, volt olyan meccs, amikor mindössze három magyar játszott!
– Semmi pozitívum?
– Nem vagyok elkeseredve, mindenkit tisztelek, becsülök, de az is csoda, hogy erre a könyvbemutatóra eljöttem. Ha Verebes Kriszta nem hív fel, nem jövök. Én egy tisztességes ember vagyok, de nem tudom elviselni azt a terrort, ami itt van Bernd Storcknál. Mégis azt kell mondanom, sok mindenben igaza van a szövetségi kapitánynak, csak hát, ha ugyanezeket a sanszokat megkapná egy magyar, az is tudna vele élni. Azt viszont nem írja le senki, hogy belekényszerítettek valamibe.
– Mire gondol?
– Kétmillió forintomba került a pro licenc. Hatvanhárom évesen belekényszerítettek, mert azt mondták, különben az NB I-ben nem lehetek edző. Megcsináltam, és én azóta nem dolgozom Magyarországon. Érti már, hogy miért nem megyek ki egy hazai meccsre sem…?
Amennyiben a „másik oldal” reagálni kíván Kiss László szavaira, honlapunk természetesen annak is teret biztosít.
KATT A CIKKRE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: