EMLÉKEZÉS A MÁGUSRA. Az Új Hidegkuti Nándor Stadionban bemutatták Verebes Krisztina könyvét
Március 13-án, hétfő délután a Kossuth Kiadó és az MTK Budapest szervezésében az Új Hidegkuti Nándor Stadionban került sor Verebes Krisztina Az én mágusom, Verebes József című kötetének bemutatójára. A Foci a köbön a helyszínen járt.
A klasszisok a pálya felé vették az irányt. A Hungária körúton megelevenedett a múlt, mintha a hóvirággal és a nárcisszal közös megegyezéssel bukkant volna elő a régi idők focija. Az Új Hidegkuti Nándor Stadion első emeleti VIP-részlegén emitt az FC Hatvan felnőtt gárdájának nemrégiben búcsút intő Híres Gábor diskurált jókedvűen Kiss Lászlóval, a korábbi Vasas-klasszissal, amott Balogh „Torony” Gábor anekdotázott Nyilasi Tiborral, másutt pedig a Mini Menotti, Kiss László cserélt eszmét Vincze Ottóval. Volt mit megbeszélni, volt miről szót ejteni. Krisztina, a délután négykor kezdődő rendezvény házigazdája feszültnek tűnt. A napra pontosan egy esztendővel ezelőtt elhunyt Mágus lánya hosszú, idegőrlő, ugyanakkor terápiával felérő hónapokon van túl. Nem lehetett könnyű szavakba önteni az érzéseit közel kétszáz szempár kereszttüzében, mégis megtette. Addig azonban még történt egy és más. Az óra negyed ötöt ütött, amikor Deutsch Tamás, az MTK elnöke magához ragadta a mikrofont. A kék-fehér klub első embere megadta az alaphangot, amikor úgy fogalmazott, nem Verebes József a magyar Jose Mourinho, hanem Jose Mourinho a portugál Verebes József, hiszen a Mágus megelőzte a korát. A prezident szavait tapsvihar fogadta, akárcsak Verebes Krisztina monológját. A látszólag erős, ugyanakkor nagyon is törékeny fiatal nő hangja olykor el-elcsuklott, amikor az édesapjáról és a hozzáfűződő szoros kapcsolatáról beszélt. Az érzelmekkel teli szavakat követően dr. Borbély Zoltán készített villáminterjúkat Hannich Péterrel, Bognár Györggyel, Híres Gáborral és Nyilasi Tiborral a közönség általános derültségére, hiszen a korábbi klasszisok mondandói nem nélkülözték a humort. A könyvbemutató végén felcsendült az elmaradhatatlan nóta, a „Meglátja mester, menni fog!”, és az emberek, az imitt-amott megőszülő sportemberek ismét nosztalgiázni kezdtek kötetlenül, kötettel a kezükben.
A VIP-termet már megszállta az esti csend, amikor Verebes Krisztina alig hallhatóan az alábbiakat mondta: „Nagyon sok megkeresésem volt az elmúlt napokban. Megmondom őszintén, mindennek nagyon örülök és ez nem nyűg, mivel azt jelenti, hogy apu érdekli az embereket. És nekem az a célom, hogy ne felejtsék el, amihez én egy eszköz vagyok, ez a kötelességem, és ha kell, hát elmondom tízszer is ugyanazt. Nagy elégedettséggel és boldogsággal tölt el, hogy ennyien eljöttek és együtt emlékeztünk apura. Igen, elpityeredtem, pedig próbáltam magam visszafogni. Tudja, apu sosem szerette ezt, mindig azt mondta, hogy rinyálok. Most láttam először az elkészült könyvet, ami elég sokkoló volt számomra, pláne úgy, hogy már rengetegszer alá is kellett írjam. Mintha még csak most fognám fel, hogy mi történt, pedig az élet megy tovább. Egy hét múlva nagy örömmel megyek Győrbe is, már nagyon várom, az pedig roppant megtisztelő, hogy március huszonhatodikától emlékműve lesz apunak az ETO-pályán.”
Akinek az élete egy szép regény.
» JÖN! JÖN! JÖN! RÉGI IDŐK FOCIJA! Ebben a hónapban megannyi korábbi klasszis interjújával jelentkezik honlapunk. Hamarosan hosszabb lélegzetvételű, a helyszínen rögzített beszélgetést olvashatnak Balogh „Torony” Gáborral, Bognár Györggyel, Farkas Tiborral, Kiss „Mini Menotti” Lászlóval és Vincze Ottóval. Érdemes lesz velünk tartani!