Azt mondom neked, Ferike, hogy az élet egy balhorog, jobbcsapott kombinációval a földre küldött. Még benned lüktetett az Ausztriában tapasztalt kiszámíthatóság és nyugalom, amikor fenekestül felfordult az életed. Nem a wachaui sárgabarackos gombóc feküdte meg a gyomrod azon a tikkasztó nyári napon, hiszen meghökkentél, megdöbbentél a diagnózison, amikor kiderült, az Achillesed elszakadt. Még friss a kép, Ferike, ahogy megindulsz, meglódulsz a Budafok kapuja felé, majd a manapság Százhalombattán védő Imre Dávid mellett úgy rúgod el a labdát, ahogy azt Kispesten tanították. És te, a délegyházi múltadra mindig büszke ex-kispesti fiú néhány másodperc alatt nagy pesti fiúvá váltál, lévén nem győzted fogadni a társak gratulációját, mint amikor a kispesti fakóban gólkirály lettél. Azt mondom neked, Ferike, hogy az élet ikszre játszik. A Pereg elleni találkozó volt a tavalyi utolsó tétmeccsed, és tessék, a Pereg elleni bajnoki volt az idei első igazán fontos derbid. Meglehet, még csak nyolcvanszázalékos állapotúnak érzed magad, de ne aggódj. Az erő, ahogy eddig, úgy most is veled van. Nemhiába: szereti a győztes típusokat.