Húsz év hosszú idő. Kérdezzék meg minderről Faragó Istvánt, Hungler Gábort vagy Kovács Bélát. Utóbbi a télen csatlakozott a Pest megyei I. osztályú Kisnémedihez, mi több, a Gödöllői SK elleni hazai nyitányon (2–2) a friss szerzemény tizenegyesből betalált.
Dagály, a góré ászt húzott a pakliból. Ha a fentiekből még nem, az alábbiakból feltétlenül kiderül, miért.
„Jön az élesen betekert szöglet, de Hungler kifejeli. Kovács Bélához kerül a labda, aki egy csellel becsapja rátámadó ellenfelét, majd megiramodik középen. Elöl csak Faragó, Kovács felnéz, jön is az indítás, méghozzá micsoda indítás! A hajszálpontos labdát Faragó át is tudja venni, és mivel gyorsabb a védőnél, már a tizenhatoson belül jár, jön a kapus nagy rössel, Faragó azonban emel és gól!”
A fenti tudósításrészlet a képzelet szüleménye, de korántsem biztos, hogy nem történt hasonló. Például az 1996/1997-es szezonban. 1997. május 24-én, Szombathelyen mintegy ötezren figyelték a Haladás–Kispest-Honvéd bajnokit. A vendégcsapat az alábbi kezdővel állt fel: Vezér Ádám – Hungler Gábor (Balogh Gergely, 38. p.), Plókai Attila, Farkas András – Dubecz János, Kovács Béla, Bárányos Zsolt, Philippe Tarlue, John Moses (Cipf Zoltán, 62. p.) – Faragó István (Plókai Mihály, a szünetben), Tóth Mihály. A találkozón Kovács Sándor és Liviu Bonchis góljával már 2–0-ra vezetett a Hali alig egy óra játék után, majd Tóth Mihály a 66. percben beállította a 2–1-es végeredményt. Furcsa meccs volt ez, hiszen az azóta megboldogult Bicskei Bertalan azt élhette meg a Honvéd kispadján, hogy Bonchis kiállításával előbb a házigazda fogyatkozott tíz emberre, majd Kovács Béla piros lapjával egyenlő létszámban játszották le az utolsó tizenkét percet a társulatok.
Azóta két és fél hónap híján húsz év telt el. Dagály, a góré gondolt egy merészet, és azt mondta magában egy hideg téli reggelen, összehozza a nagy Honvéd-hármast még egyszer, utoljára. Ha ez nem „jött volna le”, Dagály amúgy imádja, szenvedélyesen szereti a futballt. Davcsó Károly a becsületes neve, a Pest megyei I. osztályban szereplő Kisnémedi mindenese – és ezt nem azért írjuk, mert könnyebb átugrani, mint megkerülni –, ám a válltól lefelé Bud Spencerre emlékeztető férfi legfőképp edzőként irányítja a társulatot. Azt a társulatot, amely a kerete alapján akár a bajnoki címért is versenyben lehetne. Persze meglehet, Kovács Béla hiányzott hozzá, aki a télen Taksonyból csatlakozott a csapathoz. A Pest megyei I. osztály 17. fordulójában a kiesés elől menekülő Tápiószecső fogadta a Kisnémedit, amely a 46. és a 70. perc között mindhárom egykori Honvéd-labdarúgót a soraiban tudott. Hungler Gábor végigjátszotta az összecsapást, Kovács Béla – akiről lentebb a szigetszentmiklósi aranykorszak kapcsán olvashatnak részletesen – kezdett, de a 70. minutumban Bencze Zsolt váltotta, míg a szünetben beszálló Faragó István a télen a Veresegyház VSK-tól igazolt Goják Milán helyére érkezett. Már a második percben kialakult a végeredmény, Horváth Martin góljával ugyanis hatalmas meglepetésre 1–0-s sikert aratott a rendkívül nagy szívvel és szervezetten futballozó Tápiószecső. Dagály, a góré a lefújás után mondott egy-két cifra szófordulatot, de leginkább saját együttesére lehetett mérges.
„Az alaptudásom magasabb osztályban is megvolt, ám a jó gének is nagyon fontosak, no és a mentalitás, a kitartás. Ha akarom csinálni és van hozzá kedvem, akkor fizikálisan szinten tudom tartani magam, de ha azt nézzük, milyen voltam tíz éve a Honvédban, ahhoz képest hatvanszázalékos vagyok. Ha az ember nincs leedzve vagy elhízik, nem tudja csinálni, mert a mai modern fociban már a megyében is olyan gyorsan játszanak, hogy néha csak kapkodom a fejem.”
Faragó István, a Honvéd-hármak egyike nyilatkozta mindezt a 2016 nyarán honlapunknak adott interjújában. Dagály, a góré egyvalamiben bizonyosan egyetértett a korábbi NB I-es támadóval: az elmúlt hétvégén a Kisnémedi edzője is néha csak kapkodta a fejét.
KATT A CIKKRE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: