A Pest megyei II. osztály, Déli csoport 17. fordulójában újra Csik Tibor nevével kezdődött az Alsónémedi SE összeállítása: a kapus hosszú kényszerszünet után állhatott ismét a gólvonalra.
Kerekes Gézának bemelegíteni sem volt ideje. A 66. percben kapust cserélt az Alsónémedi, a súlyos bokasérülést szenvedő Csik Tibor lejött, a fiatal váltótárs bejött. Rácz László, az ASE edzője mégsem a Taksonyban elszenvedett 4–2-es vereség miatt volt igazán bosszús azon az őszi napon, hanem mert tudta, egyik legjobb, sok esetben nyerőemberét jó időre elveszítette. Október volt, a fák lakói a szél és a fagy lelki terrorját nem bírva dacoltak az öngyilkossággal. Akkoriban olyan sokan voltak, hogy megtippelni sem lehetett, végül melyikük lesz a búcsúlevél, amelyet a többiek hátrahagynak. Csik Tibornak az évszak utolsó hónapjában nem volt kedve viccelődni. A BKV Előrében pallérozódó kiváló alapképességű cerberus – akiről bővebben lentebb, a cikkre kattintva olvashatnak – tizenkét napot töltött a kórházban úgy, hogy eleinte még az orvosok sem tudták, mikor állhat lábra. Akkor még szó sem lehetett hosszú indításról vagy a berobbanó csatár elől lehúzott szögletről. Március első vasárnapján az Alsónémedi a Bugyi SE-t fogadta. A házigazda 2–1-es vereséget szenvedett, de a háló előtt ismét Csik Tibor állt. A rutinos cerberus a gólokról nem tehetett, a meccsen mindvégig úgy tett, mint egy remekül összerakott, villámgyors computer: mentette a menthetőt. Elsőre nem volt rossz – mondták neki a lefújás után, ám miközben a kapus tétován bólintott, csakhamar arra gondolt, hogy az élet szép, de futballal még szebb.
KATT A CIKKRE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: